Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-16 / 38. szám
UAíiíH JfAYDAM .nwgsí hyiiiiißdosicl A£tti'fjnö\ii& dSs^i MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL VÁNDORLÓ LEPKÉK, MONARCHS Irta: HALMI DEZSŐ # Kalifornia csendes-óceáni partja sehol sem mutat annyi szépséget, mint Monterey, Carmel partjainál. A tenger csodálatos türkiszzöld színben, lomhán hintázik, mint a rajta lévő csónak, vagy vitorlás, majd a part közelében felgyorsul, fehér hullámtaraját a sziklákhoz csapja és ezer gyöngyöző cseppre hullva szét, mutatja a szivárvány színeit. A bizar alakú sziklák messze benyúlnak a tengerbe és a soha nem nyugvó áradat barlangokat vájt a sziklákba, melyek nyitott kráterein halmi oezso keresztül vészjósló morajjal, gejzírként szökik a magasba. Ily csodálatos, szinpompás képet még nem láttam sehol. A part, mint egy perzsaszőnyeg mutatja a természet szövőművészetét, a monterey-ivy (montereyi repkény) biborszinű palástot terít a földi halandók lába elé. A parttól nem messze, bent a lakónegyedben áll 4-5 hatalmas fenyő, melyek narancssárga színben pompáznak. Ne értsen senki félre, a fa tűlevelei itt is zöldek, ezek is örökzöld fenyők, de a rajtuk csöngő lepkék százezrei festik színesre a fákat. A Monarchs lepkék épp úgy vándorolnak, mint a fecskék, gólyák, vagy a többi vándormadarak. Hazájuk Dél-Alaszka és a kanadai Rocky Mountains, honnan töbezer mérföldet repülve, telelőre Montereybe térnek. Képzeljük el, hogy ezek a törékeny, kis lepkék — melyek valamivel kisebbek, mint a mi hazai kardoslepkéink— dacolva a széllel, — mely naponta észak-nyugati irányból fuj — esővel, átlag 25 mérföldet tesznek meg egy nap és kellő időben mégis célba érnek. Az alaszkai nyár alig pár hónapos, de akkor minden virág legpompásabb szineit mutatja, kínálva kelyhüket szélnek, rovarnak, mert nincs idő a hosszú várakozásra, a nyár elröppen, biztositani kell az uj tavasz, uj utódait. A lepkék április végén, május elején érkeznek vissza Montereyből, fajzanak, petéznek és utána elpusztulnak, átadják helyüket az újabb generációnak. Ezek már augusztusban utrakelnek. Nem csoportosan szállnak, csak egyedül, bár gyakran tűnik fel, hol itt-hol ott, egy-egy magányosan repülő lepke. Október, novemberben már mind elfoglalja helyét azon a pár fenyőn, melyeken egy évvel előbb szüleik tanyáztak. Hogy miért éppen ezeket a fenyőket keresik fel, erre nem tud a tudomány határozott választ adni, hiszen útjukban átrepülik Washington, Oregon államokat, Észak-Kalifomiát, hol ezer és ezer fenyő kinál menedéket. Állítólag a Monterey-i fenyők tűlevelei oly vékonyak, hogy a lepkék pici lábaikkal biztonságosan foghatják át. Mint a szöllőfürt csüngenek az ágakon, mozdulatlanul. A zajra nagyon érzékenyek s ha egy erős hang váratlanul éri őket, ezerszámra rebbenek szét, keringenek, mig hosszú idő után ismét elfoglalják a régi helyet. Ha a hangzavar gyakran ismétlődik meg, a következő évben ezt a helyet nem keresik fel. A látogatóknak a legnagyobb csendben kell maradniok, beszélni csak suttogva lehet és ki a lepkéket megzavaija, az 500 dollár pénzbírságot fizet. Úgy hiszem ez a törvény egyedülálló a világon, mert lepkékért büntetés sehol nem jár. Megtekintésükre legalkalmasabb időpont de. 10—du. 2-ig, s ha süt a nap felejthetetlen látványban van részünk. A fák nem látszanak a lepkéktől, mindenütt a narancssárga fürtök borítják az ágakat. Telnek a hónapok, vége a télnek és február végén újra zöldek a fák, a sárga szin eltűnt. Utrakeltek a lepkék. A visszafelé vezető ut fárasztóbb, mert a szél szembefuj és a tavaszi idő szeszélyesebb. Útközben sok elpusztul, de a zöm mégis felkeresi az alaszkai pompázó szirmokat. És amint tavasz váltja a telet, úgy látható, hogy déli-, vagy északi irányba szállnak az uj életbe, vagy pusztulásba menő, narancssárga, lebegő foltok. Monterey minden évben váija az exotikus, téli vendégeket és megünneplik érkezésüket. Várják, amint az öböl felett oszlani kezd a sűrű, vastag köd és a ködfátyollal ölelkező, kék viz párája sárgulni kezd és minden oldalról lepkék százai keresik a pár fenyőt, — hová biztosan odatalálnak — bár a vidék, a partok teljesen ismeretlenek. Monterey partjai HUMOR FELELŐSSÉGRE VONÁS Az igazgató igy szólt egy beosztottjához: — Már régóta figyelem a maga hanyag minkáját. Közölhetem, hogy a jövőben nélkülözni fcgjuk egymást. —Igazán sajnálom, hogy itt tetszik hagyni a \állalatot... HITEL Az áruházban mosógépet vásárol egy házaspár. Még tépelődnek, melyiket vegyék, amikor hozzájuk lép egy mosolygó alkalmazott: — Bocsánat, de olyan sokáig érdeklődtek a hitelről, hogy esedékessé vált az első részlet. MI OLCSÓBB? Egy angol meg egy skót a dohányzásról beszélget: — Én pipázni szoktam — mondja az angol. — Én csakis szivarozni szoktam — mondja a skót —, a pipa nekem nagyon drága. — Hogy lehet az — csodálkozik az angol —, hiszen a pipázás olcsóbb. — Dehogy olcsóbb — feleli a skót —, szivarral néha megkinálják az embert, de pipával soha. CSENDHÁBORITÁS Egy kardos menyecske hűtlenségen kapta az urát, és alaposan elpáholta. A rendőr felirta csendháboritásért. Mikor a rendőrségen kihallgatták, igy szólt a rendőrtisztviselő: — Hogy tehetett ilyet? — Kérem, fogalmazó ur — szólt az asszony —, ismeri a féijemet? — Nem ismerem. — Akkor ne beszéljen. NYÁR t Forró a lég lomhán szétterül meggyfalombon nyárelő delel. A szél lustán felhőket terel: és észrevétlenül sugárnyaláb ablakot harap Kocsiutra ömlött tűz veres olqjfolton cigánykerekes bukfencet vet a nap. Bánhidi Lqjos Milyen a tetszhalál? (Folytatás a 8. oldalról) bonyolult készülék, és jelzéseinek értelemezése gyakran vitás. Az Egyesült Államokban néhányszor előfordult, hogy a páciens már nem mutatta az agyműködés semmilyen jelét, az enkefalogram vízszintes vonal volt, és a beteget mégis sikerült feléleszteni a reanimációs kamrában. — Azok a reanimáltak, akikkel ön beszélgetett, valamennyien beszámoltak testen kívüli tapasztalatokról? — Nem. Sokan egyáltalán nem emlékeznek a tetszhalál állapotában töltött időről. — Páciensei fizikailag teljesen normális személyek? — Mindannyian teljesen normálisak. — De bizonyára vallásosak. — Többségük igen. De ateisták is állítják, hogy voltak testen kívüli élményeik. — Mi lehet a magyarázata ennek a különös jelenségnek? Többféle magyarázat is van. Néhány jelenséget már a pszichoanalízis leirt. Például: a reanimáltak nagy fényt láttak. Egyes személyek álomban vagy révületben látnak nagy fényt. Freud szerint ez az apa öntudatlan szimbóluma, Jung szerint a kollektiv tudatalattiban rejlő őstipusok kivetülése. A valláskutatók szoros összefüggést találtak az effajta látomások és az ősrégi ezoterikus szövegekben, például a tibeti Holtak könyvében leirt viziók között. A szövegben többek között azt olvassuk, hogy a lélek a halál után egész létezését viszontlátja, mint egy „tükörben”. Pácienseim elmondották, hogy újra látták életüket, kisgyerekkoruktól kezdve, mint egy filmen, bár egyikük sem halott soha a tibeti Holtak könyvéről. — Mi a jelenség orvosi magyarázata? — Ismeretes, hogy egyes gyógyszerek olyan érzést keltenek a páciensben, mintha pszichikuma különválna a testétől. De meg kell jegyeznem, hogy pácienseim közül egyik sem kapott ilyen gyógyszereket. Néhány tudós a testen kívüli élményeket az úgynevezett autoszkopikus hallucinációkhoz hasonlította, amikor a beteg maga előtt „látja” saját képét. De ilyenkor a beteg mindig élőnek látja magát, legalábbis deréktól felfelé. Még senki sem látta saját testét teljesen élettelenül. Ezért a különös jelenségek eddigi magyarázatai nem kielégitőek.
