Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)

1976-09-02 / 36. szám

16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ 'v.r.i V MAGYAR VIDÉK WAS 1ST NEUES GYÖRKÖNYBEN? GYÖRKÖNY, Tolna M. — Holyan él ma Györköny? És ,,was ist neues Györkönyben?” Vagyis: mi újság Györkönyben? A töredezett szélű aszfaltút „bocsánatkérően” ereszkedik a dunántúli lágy dombok közé bujt faluba. És a mellette futó négy szál drót köti össze a kül­világgal: az egyetlen szomszéd­dal, Nagydoroggal. Györköny olyan hely, ahon­nét a drótostót is visszafordult, innét nincs tovább ut. A két óvodai csoportban mindenki tanul németül, főleg amióta Lőj da Ilona végzett Sopronban és a társadalmi ösztöndíj szerződése szerint visz­­szajött óvónőnek. De tanulnak az iskolások is. Az első három osztályban heti 3, azután négy német óra van. A magyar szülők is szívesen veszik ezt a külön „terhelést”. A község ötszáz lakóépüle­tén a fedél még tizenöt évvel ezelőtt is jobbára nád, vagy zsúp Lückl János hozzáteszi: — Zárszámadáskor négy és negyedmilliót fizettek ki a tagoknak, meg ugyanabban az időben a háztájiból elszállított hízott sertésért és marháért másfél milliót. — Kilencven gépkocsi van a faluban. A tévé, az ma már nem mérce, csak annak nincs, aki nem akar. Falunézőbe indulunk... Ml Az asztallapnyi hátú hízott bikákat nézzük, amikor éles kiáltás csattan: — Jani! — Was ist los? mányt, őriznek-e még? Hagyomány? Vasárnap dél­ben a fiatal pár azzal köszöni meg az ajándékot, hogy az újra összereglett vendégeknek és az asztalfőre ültetett szakácsoknak ők szolgálják fel az ebédet. Régi étel a filcli. Húsból, meg tojásból készül. Finom. Más nem nagyon van, ami eltérne a környék hagyományai­tól. Mégis, hogyan élnek a nem­zetiségiek, mi az, ami más, mint a magyaroknál? —Jószerivel semmi. Ha­csak az nem specialitás, hogy különösen ügyelünk: ha valahol MAGYAR TÁJÉK Mégis rejtély, hogy mi módon talált rá a török az 1500-as években, de tény: az 1420-ban még városi rengu tele­pülés negyven lakóépületét le­rombolta. Uj élet csak kétszáz múlva, 1715-ben a Győr és Sopron környékéről idetelepitett 8 német és 8 magyar családdal kezdődött. Ez sem ment simán, mert a falu papja innét átte­lepült Sárszentlőrincre és vele ment hét magyar család is. — Az ittmaradók voltak a mi őseink — mondja Lückl János tanácselnök. A nyolc német — egy magyar arány pedig fenn­maradt, pedig a történelem azóta is meg-megtépázta őket. Iker Sándor iskolaigazgató szerint a nemzetiség hagyomá­nyainak ápolásához minden fel­tétel adott. Az első és leg­fontosabb: az anyanyelv megőr­zése. Utcarészlet Györkönyből volt, de az istállók között ötven éve is több volt a cserepes, mint a nádas. A föld volt az élet célja. Paks, Pusztahencse, Nagydorog határa alighanem a györkönyiek tulajdonába ment volna át, ha a községi elöljáróságok nem hoz­nak ezekben a községekben in­tézkedést: györkönyi ember nem vehet náluk földet. Most is jól élnek. De másként. Szalmatetős ház alig van már. A jól fizető tsz és a háztáji közös eredménye a takarékban őrzött tizenhat és félmillió forint. —■ A tsz-ben napi száz­­huszonnyolc forint a jövedelem átlaga — mondja a pontos számot Iker Sándor, aki egyéb­ként a község és a tsz közös pártszervezetének is titkára. — Komm! — jawohl! Megyünk mi is a hivó hang irányába. Jókor érkezünk. Egy magyartarka ellik. Négyen is közrekapják a gyenge kis borját. A tehenész bádog bögréből féllitemyi friss vizet zudit rá: — Gabi leszel! A riadtan pislogó jószág a jelenlevők felszabadult nevetése közben mit is tehetne: tudomá­sul veszi a gyors keresztelőt. A pincehegyen délután indul az élet. A gazdák komótosan ballagnak. — Mindig igy volt itt. Valamikor ez volt a kulturköz­­pont. Összejöttek, iszogattak esténként a gazdák, meg haza­vitték a vacsorához a liter bort. Soha sem többet, hogy másnap is lehessen jönni. Kihalóban levő szokás. Ma már csak az öregek őrzik. — Más, régi szokást, hagyó-VÁCRÁTÓT VÁC, Pest m. — Építését tekintve Magyarországnak talán legszebb botanikus kertjét lát­hatjuk a Rákos patak partján, Vácrátóton. E kisközség sokáig csupán arról volt ismeretes, hogy határa szeszélyesen változó lösz, agyag, futóhomok. S épp ily kietlen az éghajlata: fagyos, aszályos, fülledt, esőtlen zug, ahol kicserződik a föld és megposhad a Rákos vize. A múlt század derekán pedig attól lett nevezetes, hogy ezen a lehetetlen talajon egy múltbeli nagyur dendrológiai szenvedé­lye, vagy inkább kísérlete hírneves kertészekkel és kerté­pítőkkel romantikus angolpar­kot építtetett. Cserjékkel, eg­zotikus fákkal, virágritkaságok­kal, gótikus kápolnarommal, zenélő vizi malommal, vízesés­sel, számtalan tóval, korának főúri divatja szerint. Vigyázó Sándornak négy év­tizedébe telt ez a nagy kísérlete­zés, s koronája az a testamen­tum lett, amellyel a Magyar Tu­dományos Akadémiára hagyta három méter magas kőfallal ke­három tagú vezetőséget válasz­tanak, abból kettő német legyen. Különben tényleg sem­mi. Együtt élünk, együtt dol­gozunk, közösen boldogulunk. Hogy tanultunk-e egymástól? — Igen — veszi át a szót Iker Sándor a tanácselnöktől. — A falubeli magyarok meg­tanultak a németektől precíz szorgalommal dolgozni, a néme­tek pedig megtanulták, hogy a munka gyümölcsét hogyan kell okosan élvezni. Ezt jelenthetjük Györköny­ből 1976-ban. Fejes István ritett 42 holdas paradicsomát — népművelés céljára. Csaknem öt évtized halogatása,pörösködése, majd történelmi viharzások u­­tán, 1954-ben valóban birtokba is vehette az Akadémia Botani­kai Kutató Intézete, hogy a 42 holdat tízzel még megtoldva, folytathassa, vagy talán inkább elkezdje az újratelepítést. A megnőtt kerten három óra alatt vág át a gyalogos. Kerten? Valójában a növényföldrajz mérföldjáró csizmájával lépdel öt világrész őslakói, hóditói, bevándorlói között. Magyar tiszafák és japán áltiszafák, virginiai borókák, kaukázusi diók, török mogyorók, kínai mammutfenyők, trópusi virá­gok, észak-amerikai tulipánfák, forró égövi bors-, vaniliabokrok, fügefák, gránátalmák, olajfák, vasfák, platánok, fenyők, ju­harok, égerek, tölgyek és ezek összes változata. Megtaláljuk itt a puszpángokat, és a platánt túlnövő mocsári ciprusokat, amott pedig világhíres légző­gyökér babák ülnek zöld árnyé­­ku sleppjükön; felfedezhetjük a gyilkos Rhusradicansokat, „akik” a közelitő látogatóra súlyos kórságot ragaszthatnak, mig máshol a mimózák kelletik magukat, de a puszta érintésre összecsukódnak. A 2300 fajta cseijéhez, fához 13 ezer virág- és növényfajta társul, s mindez tömör, áthatolhatatlannak-tű­­nő, csodás összhangban. Szí­nekből, fényekből, elvont for­mákból áll gyönyörű együttessé az élő műalkotás. Vincze L^jos SPORT AZ UJ FUTBALL SZEZON BUDAPEST — Rába ETO­­Ferencváros 1:1 (1:0), U. Dózsa- SBTC 4:1 (2:0), Bp. Honvéd-Bé­­késcsaba 1:1 (0:1), Vasas-Tata­bánya 5:1 (2:1), DVTK-Video­ton 1:0 (0:0), Dorog-ZTE 1:3 (0:1), SZEOL-MTK-VM 2:1 (0:0), Csepel-Haladás 0:1 (0:0), Dunaujváros-Kaposvár 1:1 (0:0) Az NB I állása 1. Vasa* 1 i— 5-1 2 ■J. IT. Dó/sa i i — 4-12 3. xti; l 1 — —3-1 2 1. S/JuOI 1 l — 2-1? *». Diósgyőr 1 1— 1-0 > Haladás i 1 — 1-0 |.| •> I 7, l*t'.;»esesaba 1*1». Honvéd 1 —1 — l-l l Dunaújváros 1 —1 — 1-1 1 leveneváros i —i — 1-1 1 Ivaoosvár * —l — 1-1 1 1 13. WTK-VM 1 —-1-‘J 14. Csepel 1 —— 1 0-1 — Videoton i —— 1 0-1 — 16. Dorog 1 —— 1 1-3 — 17. Sal. BTC 1 —— 1 1-4 — 18 Tatabánya 1 —— l 1-5—

Next

/
Thumbnails
Contents