Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-02 / 36. szám
14. OLDAL N ■ "'’ MAGYAR HÍRADÓ AKI HIVATÁSBÓL LETT ORVOS Irta DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA Dohnányiná Zachar Ilona Manapság divatossá vált Amerikában, hogy azért választják az orvosi pályát, mert úgy találják, hogy jól jövedelmez és ha hosszú ideig kell is tanulniuk és dolgozniuk, végül is kifizetődik. Az azonban, aki ilyen módon lett orvossá, sohasem fogja lelkiismeretesen és sikeresn betölteni hivatását. Mert doktornak lenni nem állás, de hivatás. Ezt olyan élénken láthatjuk a brazil Vitai Brazil de Fereira nevű orvos példájából, akiről Molnár Gábor életrajzot irt ,,A dzsungel doktora” cimmel. Vitai Brazil, akinek apja adta ezt a furcsa nevet, koldusszegény sokgyermekes családból származott. Apja születésénél fogva nemesember, de valahogyan sehogy sem tudott szerencsét elérni. Mikor egyik faluban imoksággal képtelen volt megkeresni a kenyerét, hőslelkű feleségével és gyermekeivel két öszvér által vontatott kordén több hetes utat tett meg az őserdőn át, hogy egy másik városkába költözzön, ahol, azt remélte, jobb sora lesz. De mikor ott sem tudott boldogulni, ismét továbbment Sao Paolóba, de ide már csak két szamárral, gyalog tehette meg a hetekig tartó utat, ismét a dzsungelén át, mivel most már öszvérre és kocsira se tellett. Legidősebb fia, Vitai Brazil nagyon sok viszontagságon esett át. Éheztek, izzadtak, fáztak, látta szülei megaláztatását, nélkülözését, de rengeteg balesetet, szerencsétlenséget is tapasztalt, melyet annyiszor mérgeskigyók okoztak. Brazíliában, különösen az erdős vidéken rengeteg a mérgeskigyó, pók és más csuszó-mászó és a fiú nem egyszer volt tanúja annak, hogyan martak meg ezek a hüllők valakit, aki segítség híján belehalt. Vitáit nagyon bántotta ez a tehetetlenség a kigyómarással szemben és már gyermekkorában gyökeret vert benne az a gondolat és fogadalom, hogy ha felnő, orvos lesz, hogy feltaláljá az ellenmérget, mellyel a kigyómarás ellen védekezni lehet, mivel egyetlen percig se kételkedett benne, hogy ilyen szérum létezik. Hogy mennyi akadályt kellett leküzdenie, hogy végre az orvosi egyetemre eljuthasson, az szinte leírhatatlan. Mivel nyomorgó apja semmivel sem segíthette, saját emberségéből, tudásából, melyeket könyvekből gyűjtött, csodát ért el. De még igy is akadályokba ütközött. A kórházban felettesei, a laboratóriumban egyenesen megtiltották neki, hogy kigyókkal kísérletezzen, mert nem hittek abban, hogy effajta szérum feltalálása lehetséges. Vitái tehát kénytelen volt önállósítani magát. Megnősült és egy őserdő melletti városkában telepedett le fiatal feleségével és apró kislányával. Itt aztán minden megtakarított pénzét arra áldozta, hogy a benszülöttektől mérgeskigyót vásároljon. Hordták is neki nyakra-főre a csörgőkígyókat és más mérges hüllőket, melyeket egy kerti házikóban tartott ládákba zárva és egész éjjel dolgozott kísérletein, mivel nappal mint orvos működik, betegeket gyógyítva. Sajnos azonban sok ellensége támad a kígyók miatt. A városka lakói fellázadnak ellene, mert rettegnek, hogy rájuk szabadulnak az irtózatos hüllők. De dr. Brazil jó pszichiáternek is bizonyul. Ért az emberek nyelvén, hiszen annyira szereti embertársait, hogy minden gondolata megmenteni, megvédeni őket. Meggyőzi az UJ KENYÉR Fehéren kínálta anyám, s ahogy fénylett, ölelte az áldást elfáradt szivéhez. Osztotta karéjban délben a leveshez, hogy majszoló szájon dicsőn felnevessen! Mag-hírét ismerem zsákbahullt szivének, a szerény tarlóról mig kenyérré éledt. Jó meleg rögágyban termett a dagadt mag, felizzitott földek szenvedtek fájdalmat. Apám szórta el ott félve és remélve, s kalász lett a fénye aggódó szemének. Bencze József NÉPDALKUTATÁS Daloló öregamerikások Igen megpirongatott egyik régi és kedves olvasónk a minap. Azt iija, hogy kivételezünk, mert „másoknak még a poloskás nótáját is beteszik az újságba, szégyen, meg egy asszonynak hármat is és nem ér egyet az egész, én tudom mit kell imi a magyaroknak, nagyon meg vagyok sértődve...” A kedves nótabeküldő félreértett. Én nem „népszerű” nótákat gyűjtök, hanem népdalokat. Műdalt is csak akkor fogadok el és adom át leközlésre, ha azt az itteni öregamerikások átalakították, mint a kanadai Sisikné is az alábbi néhány soros dalt: "Timmins város szép helyen van, Kerek erdő közepén van, Ott terem a piros csipke, Rászállott egy bus gerlice, Fészkét oda építette." A műdal szerzője ismert személy, a népdalé ismeretlen. Valaki, valahol elkezdte dúdolni, szavakba öntötte a bánatát, vagy örömét s a dal terembereket arról, hogy milyen hasznos célra fordítja a kígyókat és igy lassanként megnyugszanak ellenségei. Majd elvállalja Sao Paolóban a kórház laboratóriumában a tanársegédi állást, ahol szabadon kísérletezhet kedve szerint. Ez a munka azonban ismét félbeszakad, mert kitör Santosban a bubóestis és mindenfelé kezd terjedni az országban. A professzor meg akarja kímélni Brazil doktort, aki számára annyira értékes és a többi orvost küldi Santosba, mikor ott segítséget kémek, de Vitai önmaga jelentkezik. Amikor a professzor emlékezteti családjára, azt mondja, hogy annak a sok ezer áldozatnak is van családja, akik segítség nélkül elpusztulnak a járványban. Franciaországban már feltalálták a pestis elleni szérumot, de az nem szállítható, igy Brazil doktor Santosba utazik, hogy ott kétségbeesett sietséggel állítson elő annyi szérumot, ami segítségre lehet. Közben azonban ő is megkapja a pestist. Csodálatos ellenálló képessége, talán erős akarata folytán azonban kiheveri — életben marad. Közben egyetlen órára se keseredett el, inkább figyelte önmagát, betegsége tüneteit, hogy mindezt majd felhasználhassa kísérletei és a szérum elkészítése folyamán. Munkája legnagyobb részét a Buntan Intézetben végezte, melynek ő volt a vezetője. Végül is a hosszú évek áldozatkész törekvéseit fényes siker koronázta. Elkészült a kigyómarás elleni szérum és olymódon bevált, hogy háromszáz kigyómarásos esetből csak egy haláleset következett ve. Dr. Vitai Brazil világhírű lett. De legnagyobb elégtételt az jelentette számára, hogy betartotta fogadalmát — segítségére lehetett az emberiségnek._________________________________ jedt tovább... Bemutatok egy műdalt. A szerzője Petőfi Sándor. ,,Rózsabokor a domb oldalon, borulj a váltamra, angyalom, súgjad d fülembe, hogy szeretsz, oh, hogy mily jól esik nékem ez. Lenn, a Dunában a nap képe, reszket a folyó örömébe’, ringatja a napot csendesen, éppen mint én téged, kedvesem. Mit nem fognak rám a gonoszok, | hogy én Istentagadó vagyok! Pedig mostan is imádkozom... Szived dobogását hallgatom.” (Pest, 1847) És most lássunk egy népdalt. Szerzője a nép. Első begyűjtője Béres Ferenc, de ő csak két versszakról tudott. Dukász Anna énekelte el a második, hiányzó versszakot: "Lovamat kötöttem piros almafához, Magamat kötöttem gyönge violámhoz. Lovamat eloldom, amikor a hold kel, De tőled violám, csak a halál old el. Gyere bé, gyere bé, rubintos madárkám, Csináltatok néked aranyból kalitkát, Aranyból kalitkát, ezüstből ^jt^ját. Ezüstből qtgját, gyémántból váltját. Nem szoktam, nem szoktam kalitkában hálni, Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni. Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni, Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni." Tóth-Kurucz Mária HETI NAPTÁR AUGUSZTUS SZŰZ HAVA 4— SZOMBAT: ROZÁLIA 5— VASÁRNAP: VIKTOR 6— HÉTFŐ: ZAKARIÁS 7— KEDD: REGINA 8— SZERDA: MÁRIA 9— CSÜTÖRTÖK: ÁDÁM 10—PÉNTEK: HONORIA
