Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-26 / 35. szám
MAGYAR HIRADÖ 18. OLDAL MEZOPOTÁMIA FOLYÓI Irta: HALMI DEZSŐ A Biblia hat és félezer évre teszi a világ teremtését s ha egyáltalában valaha létezett a Paradicsom, akkor az csak az Eufratesz és Tigirs folyók közén lehetett, hol embernek és állatnak minden meg volt adva, ami az élethez feltétlenül szükséges. Két nagy folyó öntözi e területet, melynek partjain kifejlődött a világ legmagasabb kultúrája. Mezopotámia görög szó, mely folyamközt jelent. Az Eufrátesz több ágból, az Ararát hegységben ered s rohanva, HALM1 DEZSÖ zúgva koptatja a vulkánikus hegyek kőzeteit és rakja le hordalékát Mezopotámiában, a hegyek közül kiérve, átlag 400 m. széles és 6 m. mély. A vad folyó azonban lassan megöregszik, összezsugorodik és a síkságon már csak 200 m. széles, mélysége pedig alig éri ej a négy métert. Két partja állandóan szűkül, a törmelék nemcsak a folyó medrét tölti fel, hanem a tengert, a Perzsa-öblöt is. Valamikor Mezopotámia — mikor a csodás sumir városok virágzásban voltak, területileg sokkal kisebb volt, mint ma. Eridu ősrégi város közel 100 km-re fekszik a Perzsa-öböltől, de 6000—5000 évvel ezelőtt, a sumirok idejében, forgalmas tengeri kikötő volt. Az Eufratesz és a Tigris napjainkban közös deltát alkotnak, de valamikor torkolataik, 40-50 km. távolságra voltak egymástól. A két folyót egyesülésük után Satt-el-Arabnak nevezik. Az Efratesz folyó sumir neve: Purattu. Ha a szó eredetét vizsgáljuk, ismét bebizonyosodik a sumir névadás. Pur-á-tu Pur — folyó, tartály á — viz, ár tu — nemzeni, szülni Pur-á-tu — az újjászületés folyója. Ez természetes elnevezés, mert minden tavaszi áradás uj életet hozott, a csatornák megteltek vízzel és a földművelés nélkülözhetetlen kelléke a viz, biztosítva volt. Évezredek során állandóan változott a folyó neve, az egyes hangok (betűk) áthasonultak s igy lett: Pur-rát — Eufrát s végül a görögök minden elnevezést nyelvük szerint formáltak át és ma az Eufrateszt — Euphrates-t használjuk. A Tigris a Taurus hegységben ered, balpartján a Zagros hegyvonulat húzódik és számos folyó táplálja vizét. A síkságon, a delta előtt egészen közel kerül az Eufrateszhez, majd ismét eltávolodnak és 15 km-re, a tengerbeömlés előtt egyesülnek. Nagyon gyors folyású és igy útjában szintén bőven rakja le a hegyekről hozott hordalékot. A folyó régi, sumir neve: Idiglat. I — viz, folyam Dig, — kanyargó, érinteni Lat — jószág, birtok Id — erő lg — medence, víztároló I-dig-lat — állatok kanyargó vize Id-ig-lat — állatok erőt adó víztárolója Valószínűleg a Tigris partjai, főleg a felső folyás mentén nagy állattenyésztés folyt. Számtalan ménes-, gulya-, nyáj-, konda- és egyéb csorda legelt a dús réteken. Az Eufratesz árterületén pedig földművelés és ezért hangsúlyozták ki a Tigris nevében a folyó fontosságát az állatokkal kapcsolatban. Még két számottevő folyó öntözte Mezopotámia keleti partjait, a Felső- és Alsó-Zab, melyek Kalthutól és Assurtól délre növelik a Tigris vizét. — Gondolom, mindenkinek feltűnik a két folyó „felemás” neve, hiszen a „felső” és „alsó” megkülönböztetést a sumir időkben nem használták, ilyen szót a sumir nyelv nem ismert. — Meg kell jegyeznem, hogy a magyar térképek még véletlenül sem említik a „Zab” nevet, hanem azt ékezettel „Záb”-nak Írják, hogy még véletlenül se hasonlítson a gabonanövény „zab” nevére. Mert mi történne, ha mégis egyezne a mai magyar nyelvben lévő ,,zab”-al, valóságos törvénysértés volna, átlépnénk egy olyan határt, melyet Halevy és a magyar Goldzieher Ignácz húzott meg: A Kaukázus északi lejtőjéig igen, de onnan délebbre nem terjedhet a magyar őstörténet kutatás. „Főleg ők ketten úgy álltak őrt a Kaukázus északi lejtőin, mint a cherubok a Paradicsom kapujában. Eddig azonban még nem volt olyan tilalom, melyet a lázadók meg nem törtek volna. Ezért Ádám és Éva keservesen lakolt bűnéért, a magyar sumerológusok pedig a „tudománytalanság”, kaini-bélyegét kénytelenek hordani. Nem kell félni a „Záb” elnevezés magyar vonatkozásától, mert a zab — katona, assirból átvett szó. Ez pedig nem lehetett a két folyó eredeti, sumér neve. Sumirban a katona — masz, mely szintén nem függ össze a folyók neveivel. ZU-UB — a vizek örvénye, vagy örvénylő vizek, növekvő hullámok. Aza — gyógyítani Az — tartály Ab — hab, hullám, tenger Az-a-ab, a „z” előtt lévő „a” idők folyamán elmaradt, de a folyó eredeti neve igy hangzott SZERELMESVERSEK KÉRDÉS Miért vagy te viz? Én láng vagyok, habjaidban most meghalok. FELNŐNI Túl magasan van még a kereszt, emelj kicsit fel, hogy meghalhassak érted. HÁLÓK Nappalaim rozoga pókhálóját álmod-álmom szinesitette. Magaddal vitted álmomat. Éjjeleimet is befogja a háló. SZOMORÚ íme, most utolért a jósolt átok, lábunk alatt elolvad a hó, tekintetünktől szédülnek a bokrok, simogatásom megmérgez téged is. A kertek alatt öszh^ju kis patak csendesen sirdogál, megszólalnak ártatlan halai. Kiss Emőke Aza-ab — gyógyitó habok, gyógyító viz. A folyóknak azonban ez csak a „fele-neve”, a felső- és alsó jelző megfejtése adja a teljes nevet, II — felső Ki-ku — felső (Ki-ku-tik — felső emelet) Sig — alullévő, alsó, gyenge Felső-Zab — Il-Zab, vagy Ki-ku-Zab Alsó Zab — Sig-Zab. E folyók adták Mezopotámia csodálatos termékenységét, vulkánikus földhordalék, bőséges viz, meleg éghajlat voltak a táj jellemzői. Buja növényzet beitta az áldott főidet, mocsarak, nádasok alkották az őstermészetet, melyeknek sűrűiben a vadállatok sokasága tanyázott. Oroszlánok, szarvasok, vízilovak, bölények, vaddisznók, tigrisek, farkasok, medvék százai és a szúnyogok milliárdjai népesítették be a területet. A folyók tele voltak halakkal s a torkolat vidékén sok esetben, a Perzsa-öbölből feluszott cápák borították fel a tömlőkre helyezett tutajokat, kezdetleges vizijármfiveket. — Ma medve és farkas még található a nagy folyók torkolatánál, de oroszlán, bölény, víziló már nem. Ma a földművesek legnagyobb ellensége a sáska, mely milliós rajokban támad, vándorol és fal fel mindent, ami növénynek nevezhető. A sumirok óta Mezopotámia éghajlata alig változott. A sémita hódítók átvették a sumirok földművelő, állattenyésztő gyakorlatát, a csatornarendszert, melyet karban tartottak, hiszen enélkül mindent elnyelt volna a mocsár és a homok. Az arabok uralma alatt az öntöző és védőművek pusztulásra voltak Ítélve, azokkal egyáltalán nem törődtek, romhalmazzá váltak, mindent eltemetett a homok. A földi Paradicsomot a művelt, magas kultúrájú sumir nép teremtette meg, kiket — annyi gáncs ellenére is — büszkén vallunk őseinknek. ALADÁR MEG-MEGTÉVED (Folytatás a 12. oldalról) Amig csak a csókolózásnál tartottak hagyján, Isten neki fakereszt. De pár hét múlva megvolt a menyegzőjük is, és Anna sógornő — mivel mint ikrek roppant összeszoktak — annyit volt Aladáréknál Évát meglátogatni, hogy szinte ott is lakott. Aladár úgy gondolta, hogy mikor mint félj közeledik intimen a feleségéhez, akkor ha tévedésből Annához nyúl Éva helyett, akkor az mégiscsak ellenáll. Ezek az összetévesztések valóban meg is történtek többször is, de Anna sohasem állt ellen semminek, ami szabály szerint a félj és a feleség között mehet végbe. Elég az hozzá, hogy Aladár igy szándéka ellenére bigámiában él. Ö ugyan csafea feleségét szereti, de nem tudja, hogy melyik az. Úgy az ősz beálltára mind a kettő babát vár. NEVESSÜNK A skót egy hatalmas koporsót cipel a hátán. Találkozik egy barátjával, aki megkérdi: — Kije halt meg? — Hála Istennek senkim, mindnyájan megvagyunk. — Akkor minek viszi azt a koporsót? — Adósom volt az asztalos, és nem fizetett, hát az adósságba elhoztam tőle ezt a koporsót. Majd csak meghal valamelyikünk.
