Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-26 / 35. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MILYENEK IS AZ EMBEREK! ALADÁR MEG.-MEGTÉVED Irta: SIMA FERENC A négylábú is megbotlik, igy hát érthető, hogy a mindössze kétlábú Aladárral ez sokkal gyakrabban megesett. Botlások alatt az elkövetett tévedéseit értve. Olyan csekély kis botlás Aladárnál természetesnek számított, hogy karácsonyi ajándékul az unokahuga ajándékcsomagjába került a villanyborotva és nagybátyja csomagjába a fülbevaló. Akárcsak az is, amikor az említett unokahuga esküvője helyett egy másik templomba kötve ki, végül is egy halotti toron találta magát, ahol a „Tragikus körülmények között oly fiatalon elhunyt” valakit emlegették, s ő elkeseredetten beletörődött, hogy a lakodalomra igyekezve, az unokahugát biztosan halálra gázolták, és efeletti bánatában úgy leitta ott magát, hogy végül is kidobták az árokba, mert a jelenlevők közül senki sem tudta, hogy kiféle-miféle és hogyan keveredett ide közibük. Aladár mérsékelt alkoholista volt különben és a szép cifra whiskys üvegeket sajnálta a szemétbe dobni, ezért a legszebbikben marólúgot tartott a faliszekrényében, mert hallotta, hogy az alkalmas tisztításra, csak nem tudta, hogy mire. Amikor egyszer az ünneplő kabátja elejére esett pecsétett akarta kivenni vele, akkor a pecsét helyén egy jó nagy lyuk támadt a kabáton, amelyet igy többé nem is használhatott. Más alkalommal a legjobb barátja éppen akkor jött látogatóba, amikor ő a fürdőkádban volt. Kiugrott beereszteni, aztán vissza a kádba és onnan kiabált ki neki: — Van ott a szekrényfülkémben egy üvegben magamcsinálta diópálinka. Idogálj addig egy kicsit, azonnal kész leszek! Barátja azonban előbb készen lett, a cifra üvegből felhajtott marólúgtól. Ordítására a fürdőkádból kiugró Aladár a szőnyegen fetrengve találta, félholtan. Ebből csúnya per lett, mert a jó barát, miután életben maradt, azzal vádolta Aladárt, hogy meg akarta őt ölni, mert neki van egy még nem szabadalmaztatott találmánya, amit ő még senkinek sem mondott el, csak Aladárnak, és igy világos, hogy Aladár az ő halála után azt a saját találmányaként akarta szabadalmaztatni és értékesíteni. Bizonyítékok: a találmány titkának egyedüli ismerete és a feltaláló barát marólúggal itatása, megtévesztésként elegáns whiskys üvegből. Aladár ellenbizonyitékul semmit sem tudott felhozni, ezért három évi fegyházra Ítélték, kényszermunkával egybekötve, szándékos emberölés kísérletéért. Aladár ekkor megfogadta, hogy kényszermunkás rabként ő olyan szorgalmas lesz, hogy kiérdemelje a büntetés felének elengedését, ami elvileg lehetséges. Könnyű munkára osztották be: levélboriték készítésre. Aladár roppant buzgalmában a készített levélboritékjait mind le is ragasztotta, hogy igazán komplett munkát végezzen. A boritékgyártásból ezért már az első nap kirepült, de más rabmunkában is, amit rábíztak, mindig összetévesztette a képes naptárt a népes naptárral és a kaporszószt a koporsóssal — hogy újat is mondjunk már egyszer az agyoncsépelt szezon és fazon helyett, a tévedések említésének esetére. Aladárnak a buzgalmából sorozatos tévedéseit a kényszermunkában szabotázsnak vették és ezért még külön kapott két évet és le is töltették vele az utolsó napig mind az öt esztendőt. Kiszabadulva nagyon nősülhetnékje volt neki, mert rabként öt éven át nem lehetett nőügye. így ismerkedett meg rövidesen Annával és Évával, akik ikertestvérekként hajszálnyira hasonlítottak egymáshoz. Aladár hevesen csapta a szelet heteken át, aztán amikor pár percre kettesben maradt az ikrek egyikével, derékon ragadta őt és úgy szájon csókolta, hogy annak az első percben nagyon jólesett, de aztán már fuldoklani kezdett bele. Akkor Aladár, hogy tisztességes szándékait bizonyítsa, máris nyilatkozott: — Annuska édes, én halálosan szeretem magát, legyen a feleségem! — De hiszen én az Éva vagyok! — felelte a félig agyoncsókolt hajadon. — Forró érzelmeim akkor is változatlanok! — felelte Aladár. — Akkor eszerint Évike, maga legyen a feleségem! Évike erre igent mondott és aztán gyakran csókolóztak. Aladár úgy gondolta, hogy ha a roppant hasonlatosság miatt néha esetleg Annát találja szájon AMIKOR A VALLÁSOSSÁG NAPVILÁGRA KERÜLHET WASHINGTON, D.C. — Carter elnökjelöltsége szerencsés időben történik, amikor a jelek szerint a vallásosság, a lelki élet megújulás előtt áll, az Egyesült Államokban. Talán lelki éhség az, ami az amerikaiakat a szellemiség és lelkiség magaslatai felé hajtja. A cinikus kor elmúltával az embere, igénylik a lelki és vallásos életet. A Gallup intézet felmérése alapján egyre nagyobb a tendencia a lelki élet megújulása terén. Az emberek mintha nem szégyellnék többé, hogy vallásosak s az eddig takargatott vallási meggyőződésüket bátran megvallják, akár az utcán is. Öt évvel ezelőtt a népesség 14 százaléka mondta azt, hogy a vallásnak nagy befolyása lesz az amerikai közéletre. Ma 40 százalék mondja ugyanezt s a százalék arány egyre jobban emelkedik. A református egyházak kétharmada evangéliumi küldetést érez, és az Élő Istenről beszél, akinek létét és lényét polgártársaikkal meg kell osztaniok. Most, hogy Carter elnökjelölt lett, vele egy mélyen vallásos férfi kerül talán az elnöki székbe, akinek vallásossága nem propagandisztikus, hanem mélyen átélt „Isten-élmény”. A vallásosságát nem fogja a kabátja hajtókáján hordani, s hogy egyáltalán szóbakerült, az az újságírók kérdezősködésére került felszínre. A nuklear korban valóban ritkaságnak vehető, hogy ilyen magas állami beosztásba olyan férfi kerüljön, aki „megtalálta Krisztust”. Noha gyakori imádkozó, imádságában erőt kér Istentől, hgoy a problémáit világosan lássa, hogy olyan megoldást találjon, mely társai javát szolgálja. Istene nem „társ-pilóta”, vagy „elnök-társ”, hanem világossággal tölti be elméjét és lelkét. Határozataiban ő fog cselekedni és nem Isten, aki jeleket küld számára. csókolni, akkor legfeljebb egy pofonnal értésére adódik, hogy eltévesztette a szájat. Ez a pofon azonban mindig elmaradt,' viszont a szenvedélyes visszacsókolás soha. Ám egy esetben Aladár akkor érkezett látogatóba a menyasszonyához, amikor a szomszédban heves szóváltás folyt éppen: — Kikérem magamnak, hogy a vőlegényemmel csókolózz, mint azt már nem egyszer észrevettem! — csattogtak a szavak, értelemszerűen az Évikéé. — Ha már annyira akarod tudni, hát nekem is jólesik vele a csókolózás! — hangzott Annuska válasza. (Folytatás a 13. oldalon) Csúnya és unalmas, mégis tele van turistákkal (Folytatás a 10. oldalról) kiskereskedőket és a lakosságot. TELJES INSTABILITÁS Hollywoodban a stabilitás hiánya már-már krónikus. Ennek egyik statisztikailag könnyen mérhető jele a középiskolai diákok áramlása. Legújabb adatok szerint 100 százalékos az évi változás a középiskolában: tehát tulajdonképpen átlagosan egyetlen diák sem maradt ott tovább mint egy évig. MINEK JÖN IDE TURISTA? kérdezi egy cinikus őslakó, aki mint oly sokan mások, csupán a pénzért van itt, de nem szereti Hollywoodot. A város maga csúnya és unalmas. Igaz, hogy megnézheti az ember a nagy sztárok lábnyomát cementben, azonban ez maga sokkal kevésbé érdekes, mint a szokásos turista-attrakciók. Figyelembe véve, hogy végül is a filmek nagy része nem is Hollywoodban készül többé, valóban joggal kérdezheti valaki, minek is jön ide turista? A válasz egyszerű: Hollywood, a szó maga, a fogalom mintegy összefonódott a filmélettel, s a turista egy kicsit „hagyja magát becsapni”, idejön és úgy érzi, mintha „valahová” érkezett volna, valahová, amely területileg tulajdonképpen nem is létezik, hanem csak mintegy kitaláltuk — ahogyan egy jeles producer mondotta: „Ha nem lenne Hollywoodunk, akkor ki kellene találnunk”. AVENUE OF THE STARS : AVENUE OF THE MERCHANTS Mi lett a hires „Avenue of the Stars”-ból? Ma már a turisták igényeit kielégítendő, hogy legalább vehessen valamit a szerencsétlen, ha már nem lát semmit a „filmvilágból”, semmi köze sincs a Avenuenak a sztárokhoz. Inkább ruha- és emléktárgyüzletek tömkelegé, éttermek — egyszóval mindenféle hely, amelynek nem sok köze van Hollywoodhoz — foglalták el a sztárok helyét. Fotókat persze lehet vásárolni, s mindenféle emléktárgyat, de hát azért minek Hollywoodba menni? „SOHASEM VOLT AZ, AMINEK MUTATTUK” „Amit az embereknek meg kell érteniök”, mondotta Mike Sims, a helyi kereskedelmi kamara ügyvezető igazgatója, „az az, hogy Hollywood sohasem volt az, aminek beállítottuk, sohasem volt az, aminek mutattuk története során. Az emberek viszont szeretnék olyannak látni, amilyen sohasem volt...” Bárány Ádám (Los Angeles)
