Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-26 / 35. szám
.*A<MO P OdAtflH JIAYOAM 8 OLDAL MAGYAK HÍRADÓ (34.) WASHINGTON — Megírtam itt múltkoriban, hogy „Abroad in America: Visitors to the New Nation” cim alatt a főváros „National Portrait Gallery” — jában kiállítás nyílt meg (s marad nyitva novemberig) az Újvilág egyes nagynevű látogatóiról. A sorozatban, 22 ország 34 híressége közt, három magyar kapott impozáns helyet: Kossuth, Bölöni Farkas Sándor és Mokcsai Haraszthy Ágoston. E sorrendben a 20., 12. és 11. szobában váiják a „Bicentennial” amerikai magyar turistáit... A jelentés most egy céljában hasonló, de méreteiben óriási és jelentőségében is sokkal nagyobb kiállítás adataival kell megpótolnom. Aki nem juthat el ide, hogy sajátszemüleg szerezzen belőle mélyenjáró élményt, az rendelje meg „A Nation of Nations” c. könyvet, amely — a meglepetés, öröm és elismerés kombinációjának lelkes túlzásával mondom — a megszabott $8.95 helyett 89.50-et ér. Kétszáz év kellett ahhoz, hogy ilyen könyv, ilyen kiállítás, az igazi Amerika szívdobogásának ilyen kottája jelenhessék meg, ilyen panorámája a Walt Whitman-i meghatározásnak („Here is not merely a nation but a teeming Nation of Nations”). Ugye szinte kiabálva igyekszem felhívni rá a figyelmet? És a könyv majdnem 700 lapjának majdnem ugyanannyi illustrációja megközelíti a helyszíni élmény hatását, köszönet Peter Marzio-nak, Carl H. Scheele-nek és munkatársaiknak: 5 éven át végzett nagyszerű munkájuk eredménye a következő 5 éven át lesz megtekinthető a Smithsonian Institution „National Museum of History”-jában, 35,000 négyzetláb területen, 6,000 tárggyal, számos, vagy szinte számtalan képpel, vázlattal, mintával, replikával. Alaptétele drámai fordulatot jelent Amerika lélektanában, sőt politikájában. Többé nem a „Melting Pot”-on, a legkülönbözőbb nációkat „egybeforrasztó” s e réven valami újat teremtő régi alkimista Újvilág az, amelyet bemutatni és igazolni igyekeznek a 200-ik születési év keretében, hanem éppenséggel a nemzeti egységen belüli kulturális különbözőség, az „ethnic” arckép és származási öntudat. Ezért is beszerzendő, ezért is bibliofil ritkaságként őrzendő meg ez a vastag kötet, amely ugyan nem osztja külön-külön fejezetekre nemzetiségi csoportjaink teljesítményeit, de azok gonddal és szellemesen végrehajtott összekapcsolásában, egy ezerdarabos mozaikban, mindegyiknek legtöbb megragadó színét megvilágítja. Tessék csak körüljárkálni a folyosókon, vagy körül jártatni a szemet az album lapjain...Az ősidőkből itt van George Washington két egyenruhája os tábori csajkája...a kis hordozható iróasztalka, amelyen Jefferson a Függetlenségi Nyilatkozat-ot irta...egy teljes 17. századbeli konyha...egy Mexikóból áthozott 18. századbeli szélmalom...egy san franciscoi kínai család sajátfaragásu/ebédlőasztala... egy multszázadbeli amerikai cigány menyasszonyi ruha... Lafayette tábornok ezüst aranyórája... a clevelandi 1883-beli Dunham elemi iskola 201. sz. szobája, mindenestül (az iskolát két évvel ezelőtt le bontották)...egy pad Ellis Island-ról, bevándorlók váróterméből...Irving Berlin zongorája...a leghíresebb futbalista, Pele, inge-nadrágja...Harry Truman saját kugli-golyója...Joe DiMaggio, Stan Musial és Babe Ruth baseball labdaütője...Muhammad Ali (Cassius Clay) box-kesztyűi a Zaire-beli, George Foreman fölötti győzelemből... 150 évvel ezelőtt Philadelphiában faragott zsidó Tizparancsolat-tábla ...a „Frisia” nevű hamburgi, kivándoroltakat szállító hajó nagyszabású modellje...spanyol hálószoba San Diego-ból...az első Singer-varrógép (1851)...az első írógép, „Sholes and Glidden” (1874).„napjainkból egy „Kentucky Fried Chicken” hirdetés spanyolul, „MacDonald” cégtábla japánul, „Holiday Inn” (Folytatás a 9. oldalon) VILÁGTÖRTÉNELEM EURÓPA EGYESÍTÉSE ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENT Annak ellenére, hogy sem a harangok nem zugnak, sem a harsonák nem szólnak, érdemes arra felfigyelni, hogy Európa egyesítésének hosszú, rögös utján egy fontos lépést tettek előre az érdekelt felek. Julius 13-án döntöttek úgy Brüsszelben az Európai Közös Piac illetékes vezetői, hogy 1978-ban összehívják az Európai Parlamentet. Hosszú idő után után ez a legjelentősebb lépés Európa országainak egyesítése felé. Természetesen a kompromisszumok és a nézeteltérések jellemezték ezt a döntést, mint már olyan régóta minden jelentős döntést a Közös Piac testületéinek. Végülis azt nem szabad elfelejtenünk, hogy bármennyire is álmodoznak sokan a közös európai szervezetekről, s annak ellenére, hogy az EEC (Európai Közös Piac) már régóta létezik (sok más szervezettel együtt) az egyes kormányok vezetői továbbra is féltékenyen nézik, hogy mit tesz a másik, s az Európai Közös Piac tulajdonképpen nem más számukra, mint saját elképzeléseik ráerőltetése a másikra. Az Európai Parlament egy uj egyesület, amely a már amugyis nagyméretű bürokratikus apparátusba épül be és segítené a közös akciókat: politikát és kereskedelmet egyaránt Az Európai Parlamentnek 410 tagja lesz, ebből mint Anglia, mint Franciaország, Olaszország és Nyugat-Németország 81 taggal rendelkezik. Hollandia és Belgium 25-24, Dánia és Írország 16-15, Luxemburg pedig hat taggal vesz részt a Közös Piac e fontos testületében. Természetesen túl sokat ne váljunk ettől a testülettől sem—figyelmeztetnek a politikai megfigyelők. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az Európai Parlament még inkább egy vámuniónak fogható fel, mint valamiféle szuperállamnak, amely az összes tagállam közös, néha nemzetek egyéni érdekein felül álló érdekeit képviselné. Anglia és Franciaország továbbra sem kíván változtatni az Európai Közös Piacon belüli hagyományos álláspontján, amelynek lényege az, hogy mindig elleneznek bármiféle, a szervezeten belüli határozatot, amely az ő nemzeti szuverénitásukat csökkentené. A Starsburgban megalakított Európai Parlamentnek ténylegesen nem sok hatalma van. Mindenki érzi, hogy az európai egység régi álmát meg kellene valósítani, azonban úgy látszik, hogy a gyakorlatban nem sok történik. Még a mostani előrelépés is inkább szimbolikus, mint gyakorlati jelentőséggel bir. Rajtái György (Párizs) AHOGY A HUMORISTA LÁTJA Hatalmasak az előnyök WASHINGTON — Azt mondják sokan, hogy ezt az állást senki sem akatja... Arra hivatkoznak, hogy nincs semmi teendője annak, aki ebben az állásban van. Azt állítják, hogy degragálódó és unalmas. Mind ennek ellenére az elmúlt hetek során láthattuk, hogy nincs hiány az Egyesült Államok alelnöke pozíciójára pályázókban. Az igazság az, hogy ez az Egyesült Államok kormányának az egyik legjobb állása és bárki, aki egy ilyen állást nem fogad el, csak egy nagy marha lehet. íme, mit kap az, aki az Egyesült Államok alelnöke: mindenekelőtt egy évi 65.000 dolláros fizetést, plusz évi 10.000 dollár adómentes reprezentatív keretet. *** Másodszor, az alelnök EGY CSODÁLATOS HÁZAT kap a Massachusetts Avenue-en, amely szépen be van bútorozva és többek között amelyben, hála Rockefeller alelnöknek, egy csodálatos ágy is van, tükrökkel felszerelve. Ezt úgy kell érteni, hogy az ágy elején, végén, sőt a két oldalán is tükör van. így aztán aki belefekszik úgy érezheti magát, mintha egy másik ágy éppen megpróbálná a nagy forgalomban megelőzni azt az ágyat, amelyikben az ember fekszik. Az embernek, ha alelnök, saját pecsétje van, amely a pódiumon is látható, amikor bármilyen diszebéd alkalmából beszédet tart. Szintén megtisztelik az embert a Titkos Szolgálat embereivel és egy egész csapatával a hivatalai dolgozóknak, arra az esetre ha az elnök megkéri az embert, hogy iijon neki egy levelet. (Folytatás a 11. oldalon) hs-z-e-m-l-e'H „A fegyverek sohasem ölik meg az embereket. Csak az emberek ölik meg az embereket.” így érvelnek azok, akik szerint nem kellene korlátoznunk a kézi lőfegyverek kereskedelmét, mivel nem azért ilyen magas az azokkal történő gyilkosságok és sebesüléssel járó támadások, mert elérhetőeka kézi lőfegyverek. Érvelésük lehet, hogy szépen hangzik, de idáig a tények tükrében hamisnak bizonyult. Baltimore-ban nemrég jegyeztek fel egy tipikus példát. Amikor egy háziasszony lövések zaját hallotta az utcán, azt hitte, hogy kisebb robbanások voltak. Annak ellenére, hogy félje figyelmeztette, kiszaladt az utcára. „Vigyázz, a kisgyereknek pisztolya van!”, kiáltott fel szomszédja, de már késő volt. A kedves kis szőke fiú mosolyogva mutatott áldozatára: egy másik kisfiúra. A mentők is későn érkeztek. A kisfiú semmit nem értett az egészből. De talán azok, akik szerint nem kellene korlátozni a kézi lőfegyverek használatát, tanulnak az esetből. Az áldozat csupán három éves volt. A „gyilkos” mosolygott, amikor látta, hogy a pisztoly talált. De még a felnőttek is gyakran veszítik el fejüket. Ki tudja, hány esetben huzza meg a ravaszt egy félj, egy feleség, egy barát vagy egy vitapartner — mert meghúzhatja. Fegyver nélkül esetleg csak a tányér repülne vagy ökölcsapásra kerülne sor...
