Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-19 / 34. szám
8. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Kovács Mihály és Washington találkozása Irta: VASVÁRY ÖDÖN Amit ebben a cikkemben megírok, különös figyelmében ajánlom mindazoknak, akiket érdekel az Egyesült Államok függetlenségi háborújában hősi halált halt Kováts Mihály ezredes élete s akik a magyar hős emlékét a kétszáz esztendős jubileumi évben felújítani igyekeznek. Dr. Bakó Elemérrel, a washingtoni Library of Congress finnugor és magyar szakértőjével évek óta foglalkozunk Kováts Mihály életének definitiv, tudományos alapon történő megírási tervével. Azzal természetesen tisztában voltunk, hogy egy ilyen munka évekig tartó további kutatást igényel, ami szerencsénkre még, legalább nagy részben megvalósítható. A magyar hős igazi jubileuma ugyanis nem az 1976-os esztendőhöz fűződik. Kétszáz évvel ezelőtt Kováts még Európában volt és az amerikai ut gondolata legfeljebb mint alig megvalósítható reménység állt előtte. Az igazi Kováts-jubileum dátuma a hősi halál napja, ami több mint két esztendő múlva lesz kétszáz éves, 1979. május 11-én. Hittük, hogy a magyar hős két világrészben lefolyt életének még vannak felderíthető részletei, amelyek egy definitiv munkából nem hiányozhatnak. Ebben a hitünkben nem is csalatkoztunk, mert úgy a budapesti, mint a bécsi és itteni levéltárakban sikerült is ilyen adatokat találnunk. Ezek között az egyik legfontosabb az, ami ennek a cikknek tárgya lesz. Arra sohasem gondoltunk, mert lehetetlennel tartottuk, hogy az amerikai haderő fővezére, Washington és a hontalan idegen tiszt között valamilyen személyes érintkezés, esetleg találkozás, beszélgetés történt volna. Pár héttel ezelőtt azonban váratlanul rendelkezésünkre állt egy Washington által irt hosszabb levél, amelyben maga a fővezér ir az első és bizonyára az egyetlen ilyen személyes találkozásról, név szerint megemlitve a magyar hőst és több sorban írva le a benyomást, amit az addig ismeretlen magyar katonával lefolyt beszélgetés keltett benne Kováts személyét, katonai képességeit és az önmagáról adott ismertetést illetőleg. A levél némi világosságot vet Kováts Amerikába érkezésének időpontjára is. Ezt a dátumot pontosan még mindig nem ismerjük. Híressé vált első levelét latinul irta meg francia földön Franklin Benjáminhoz Párizsba, 1777. január 13-án. A most előkerült Washington-levél Morristown, N.J.-ben Íródott 1777. május 17-én. Kováts tehát ennek a dátumnak előtte ért ide, valószínűleg nem sok idővel a Washingtonnal történt találkozás előtt. A pontos dátum tehát valószínűleg pár hét lehet a találkozás dátuma előtt. Nem Pulaskival jött, aki csak később, 1777. julius 23-án érkezett Amerikába. Washington a levelet a Continental Congress egyik fontos tagjához küldte, azért, mert a legmagasabb rangú tisztek kinevezése a kongresszus hatáskörébe tartozott. A levélben Washington azt a jól ismert véleményét hangoztatja, amelyet az idegen földről jött ajánlkozó katonákkal szemben érzett, akikkel már akkor nem egyszer kellemetlen tapasztalatai voltak. Érvei is jól ismertek: az idegeneket semmi érzelmi kapcsolat nem fűzi Amerikához, az itteni nyelvet nem beszélik, pedig parancsaikat ezen a nyelven fogják kapni és adni. Az amerikai tisztek nem szívesen szolgálnak idegen, magasabb rangú tisztek alárendeltjei gyanánt és különben is, mondja Washington „Ügyünket a saját népünknek kell támogatnia, nem néhány éhes kalandornak". (,,By the zeal and activity of our own people that the cause must be supported and not by a few hungry adventurers.”) Azt is hangoztatja Washington, hogy az idegen katonák szavahihetőségéhez is kétség fér. Önmagukat mindig eltúlozva mutatják be, állításaikat nem tudják igazolni, mert papiijaik állítólag elvesztek. „Ez a rendes magyarázat” — mondja. Az amerikai magyar történelem számára legfontosabb pár sor ezek után következik, mint az elég hosszú levél befejező sorai, amelyek magyar fordításban igy hangzanak: „Mire ez a levél az ön kezébe jut, vagy esetleg már az előtt, a Congressust egy magát Colonel Michael Fabricy a Kovatznak nevező férfi fogja felkeresni, aki saját elbeszélése szerint kiválóan értékes katonatiszt volt Poroszországban („Most valuable officer”). Hogy milyen igazoló írásai vannak, nem tudom, de ami keveset láttam belőle (Kovátsból), azoknak nagyon erősnek kell lenniök, hogy engem is meggyőzzenek az illető férfi fontosságát illetőleg, mert ha a tolmács híven fordította le szavait, elbeszélésében több ízben megbotlott.” (Folytatás a 11. oldalon) UJ IDŐK, UI EMBEREK... Amerikának egy erőskezű elnökre van szüksége WASHINGTON — A nemzet történetének harmadik évszázadába léptünk. Milyen elnök fogja sikerrel vezetni az országot a harmadik évszázadban? A mostani konvenció a harmadik évszázad első elnökét jelöli a választásra. Mi legyen az elnök feladata a III. évszázad első éveiben? A nagy válotzások korszakában? Mindenekelőtt azt kell tudni az elnökökről, hogy Amerikában általában nem tart sokáig a nagy hatalmuk: a legtöbb elnök nem volt az elnöki székben nyolc évig, azaz nem választották meg újra, újabban pedig még egyéb okok is közrejátszottak abban, hogy az elnökök még négy évig sem voltak hivatalukban. Kennedyt megölték, Richard Nixont lemondásra késztették, Gerard Ford pedig eleve nem volt négy évig az elnöki székben. A ma elnöke sokkal komplexebb és bonyolultabb feladatokkal kell hogy szembenézzen, mint a múlt század nagy elnökei. A ma problémái szinte megoldhatatlannak tűnnek — mégis a vezetőkre talán sokkal nagyobb szükségünk van, mint valaha is volt. (Folytatás a 10. oldalon) PRO ÉS KONTRA A HALÁLBÜNTETÉSRŐL Kit nem szabad megölnünk WASHINGTON. D.C. — Újból fellángoltak a szenvedélyes viták. A közönség érdeklődéssel figyeli, mi lesz a vita vége, illetve milyen döntést hoz az U.S. Legfelsőbb Bíróság a halálos Ítéletek ügyében. Nem több mint 600 halálra Ítélt is vátja, mi lesz a sorsuk, törvényerőre emelkedik-e a halálos ítélet? Azok az állampolgárok, akik soha a törvényt át nem hágták, akik soha embertársuk hajszálát meg Vasváry Ödön nem görbítették, most várnak és figyelnek, hiszen a bírósági döntés talán az ő életüket is befolyásolja, talán a leendő gyilkos visszaretten a gyilkosságtól, ha tudja, hogy életért élettel fog fizetni. Tizezrek élnek halálfélelemben nap mint nap, akiket már életveszély fenyegetett egyszer. (Folytatás a 13. oldalon) ÜS'ZT'M 'L'eH Egy éve írták alá Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia befejező deklarációját az emberi kapcsolatokról és a kulturális együttműködésről. Érdemes visszatekinteni az azóta eltelt egy esztendőre: mi valósult meg a nagy „Ígéretekből”? Az eredmények csalódást kelthetnek azokban, akik azt várták, hogy mindaz, amit a közös nyilatkozatban a különböző felek lefektethetnek, s mindaz, amit aláírtak, mégis fog valósulni. Az Egyesült Államokban a Nemzetközi Kulturális és Nevelési Ügyekben létrehozott Tanácsadó Bizottság elnöke, Leonard H. Marks sajnálattal állapította meg, hogy még azok is csalódtak, akiknek voltak illúzióik. Az egyezmény természetesen mitsem változtatott a Szovjetunió álláspontján — a gyakorlatban. íme, hogyan ir Leonard H. Marks (kivonatos szöveg). „Annak ellenére, hogy nem számítottam változásokra a Szovjetunió politikájában, úgy éreztem, hogy az egyezmény pozitív akciókra nyújtott lehetőséget... Amikor hazatértem a konferenciáról, meg is jegyeztem ezt jelentésemben.” „Azóta a szovjet szándékokkal kapcsolatos félelmünk csak beigazolódott. Az egyezmény III. cikkelye kapcsán a szovjet vezetők inkább vissza, mintsem előre léptek. Ismét elővették a régi vitát: ,az ideológiai lázitás ellen’. „A ,kemény-vonal’ politikája azokat a belső disszidenseket sújtja, akik remélték, hogy a Nyugattal való kapcsolat liberálisabb lesz. Például megnehezítették az emigránsvizum kérelem hivatalos procedúráját. Egy szovjet-zsidó állampolgár, aki ki akar vándorolni, a legújabb rendelkezések értelmében először fel kell hogy adja lakását, s csak azután folyamodhat a vizűmért. így aztán nem véletlen, hogy 15 szovjet zsidó igy irt Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának: .Amennyiben elutasítják valakinek a vízumkérelmét, amely mint köztudott, a szovjet kormáy szabályos eljárása, akkor a kivándorló vizűmért folyamodott (de elutasított) család lakás nélkül marad.’ „Valami változás történt: például ma a külföldi újságírók nagyobb mozgási szabadságot élveznek a Szovjetunióban, mint régebben, s Moszkva egyes ujságeladó helyein a külföldi lapok is megjelentek.” „Ugyanakkor a Szovjetunió kemény propaganda kampányt indított az Egyesült Államok és más nyugati országok ellen, azzal vádolva azokat, hogy megsértették az egyezményt és eltérnek Helsinki szellemétől.” Az amerikai bizottság szakértő elnöke javasolja, hogy mind Európában, mind az Egyesült Államokban széles körben kellene publikálni a Helsinki Konferencia megállapodásának III. cikkelyét, amely a kulturális kapcsolatokkal, az információ áramlásával és az emberek mozgási szabadságával foglalkozik.
