Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-15 / 3. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MÉGIS BECSES AZ ÉLET Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA Amint a Bibliában megjelölt utolsó időkhöz közeledünk, egyre több baj, gond, bosszúság, csapás és szerencsétlenség ér bennünket. Nem csoda tehát, ha aztán úgy elkeseredünk, hogy kilátástalannak találjuk az életet. Nem elég az anyagi gond, mely szüntelenül fenyeget, ráadásul még a sok baleset, betörés, gyilkosság is boldogtalanit, na meg a számtalan betegségre való lehetőség. Ma már alig merünk valamit is enni, amiről ne mondanánk, hogy rákbeteggé Zacha^Hona vagy szívbajossá tehet bennünket, jóformán lélegzetet se vehetünk, hogy be ne szívjunk valamit, ami még a tüdőnket is megfertőzi és tönkreteszi. Hányszor kiáltunk fel, hogy bár már meghalhatnánk, hiszen mire való az ilyen élet! És mégis — csak akkor tudjuk meg, amikor még nagyobb csapás ér, hogy valamikor, amikor annyit panaszkodtunk, zúgolódtunk, mégis milyen boldogok lehettünk volna. Az effajta halálvágy ellen legjobb orvosság, ha megpróbáljuk mindazt felidézni emlékezetünkben, ami jó, ami szép, ami még mindig elégséges ahhoz, hogy az életünket érdemessé tegye. A napokban egy kedves, meseszerű mozidarabot hozott a televízió. Egy John nevű fiatalember története, akivel gyerekkorától fogva mindig valami baleset, kellemetlenség történt. Már kisfiú korában beleesett egy folyóba és majdnem megfulladt, de szerencsére fivére kimentette, viszont utána süket maradt az egyik fülére. Mikor felnő és elvégzi az egyetemet, kijelenti apjának, hogy világért se kíván neki munkájában segíteni, mert az a kisvárosi bank, melynek igazgatója, csak nyomorúságot sugároz. Szegény emberek bankja, mely mindig tele van bajjal és gonddal. Ö világot akar látni, tanulni akar más országokban. Az apa teljesiti fia kérését. John már utrakész, be is csomagolt, amikor apja szivszélhűdésben hirtelen meghal. Most már nincs más választása, mint kötelességét teljesíteni. Beáll hát apja helyébe, hogy segítsen a sok szegény emberen, akiknek kicsiny tőkéje éppen ettől a banktól függ. Amugyis mindig segít mindenkin és utolsó falatját is kész megosztani a szűkölködőkkel. Később megnősül. Feleségül vesz egy Mary nevű kedves, szép leányt, aki méltó hozzá, mert ő is olyan nemeslelkű, mint a félje. John, kicsiny jövedelméből csak szűkösen biija fenntartani családját. Egy öreg házba költöznek, amely már omladozik, de ők valahogyan kitatarozzák és a szobák hamarosan megtelnek gyermekkacagással, hisz egymás után érkezik a sok gyermek. Minden nehézség mellett is boldogok, de John lelkében mindig ott van egy árnyék, a keserűség, hogy nem tud jobban gondoskodni szeretteiről. Bizony még nászúira se tudta elvinni a feleségét, mert épp amikor útra keltek volna, a bankban valalmi nehézség támadt és neki ott kellett maradnia, hogy segítsen. Közben elúszott az a kis pénz, amit útiköltségre szántak volna. Karácsony közeledett és a gyermekek már díszítették a karácsonyfát, amikor egy nagy csapás szakadt szegény Johnra. Valamelyik hivatalnoka hibájából, vagy inkább gondatlanságából elveszett a EMLÉKEZÉS KEMÉNY ZSIGMOND, A „KALOTASZEGI BÁRÓ” Gyerőmonostori báró Kemény Zsigmond december 22 én hunyt el Pusztakamaráson — igy szól a testvéröccse és a húga által irt gyászjelentés 1875-ben. A többi erdélyi mágnás kalotaszegi bárónak csúfolta az egykori hires regényírót, a Pest Naplónak húsz éven át volt főszerkesztőjét. Életművéről a mai olvasók már igen keveset tudnak, művei nehezen olvashatók. Pedig az 1830—40 közötti reformnemzedéknek egyik fő erőssége volt a vagyontalan erdélyi báró, akinek apját, mert második házasságában román feleséget vett, rokonsága kiforgatta egész vagyonából. Kemény Zsigmond benső barátságban állt a legendás árvízi hajós Wesselényi Miklóssal, mellette fejlődött ki politikai érzéke. Cikkeket irt a korteskedésről, társadalmi és gazdasági reformokat követelt, és már 1848 előtt a nemzetiségekkel való békés, testvéri együttműködés hive volt. Kossuth lapjában, a Pesti Hírlapban is cikkezett. Filozófiai és szépirodalmi könyveken kívül igen sok orvosi munkát olvasott, főképp az idegélettel foglalkozókat. Gyermek- és ifjúkorának hányattatásain kívül talán ez is hozzájárult, hogy később, kiegyensúlyozatlan lelki alkata miatt, fatalista és szkeptikus gondolkodásának folyományaként lelkivilágának egyensúlya fölborult. így is halt meg. Elsők közt irt történelmi esszéket s irói arcképein kívül regényei a legmaradandóbbak. 1847-ben irta a Gyulai Pált, Báthory István lengyel király titkárának tragédiájáról. A szív örvényei című — 1851-ben megjelent — regénye után még három társadalmi regényt irt, a Ködképek, a Férj és nő, az Özvegy és leánya ciműeket. Ez utóbbi a fanatizmus áldozatairól szólt, akárcsak az 1859-ben Írott törtébank pénze — teljes csőd állt be. És ráadásul még őt tartották érte felelősnek és börtönbüntetés fenyegette. Ezen annyira elkeseredett, hogy idegzete felmondta a szolgálatot. Úgy érezte, betelt a mérték. Egyszeriben megundorodott az egész élettől. Nem akart tovább élni. Rohant a folyóhoz, hogy belevesse magát. Ekkor odafent egy őrangyal parancsot kapott, hogy segítségére siessen. És csakugyan — mikor John már-már bele akart ugrani a vízbe, látja, hogy tőle néhány lépésnyire egy másik férfi veti magát a folyóba. Erre feltámadt benne a segíteni akarás, beugrik ő is, de nem azért, hogy meghaljon, de hogy kimentse a szerencsétlent. Utána azonban úgy összeroppan, hogy elalszik. Ekkor az őrangyal álmot bocsát rá, melyben arról értesül, hogy sohasem élt valójában, minden csak képzelet volt. Rohant haza otthonába, hogy megkeresse feleségét, gyermekeit, de csak a düledező vén ház mered rá, melyben nem lakott senki húsz év óta. Tehát szerettei nem léteztek soha. Rohan az anyjához, de az nem ismer rá. Ekkor irtózatos kétségbeesés fogja el és azt kívánja, bárcsak valóban élhetne, családjával. Hiszen minden balsors ellenére is találna módot arra, hogy gondoskodjon róluk. Ekkor felébred. Rohan haza és csodák csodájára, megtalálja régi otthonát, ott vannak gyermekei, felesége, aki lelkesen újságolja, hogy a pénz megkerült, sőt még egy nagyobb összeg is érkezett valahonnan, úgyhogy most ő lett a kis város leggazdagabb embere. John boldog — milyen szép Karácsony! De a legszebb az egészben az, hogy ráébredt, milyen sokat jelent mégis az élet. Akármilyen csapások zúdulnak is ránk, mégis érdemes élni, ha a fősujt a leglényegesebbre helyezzük, amely életünk pilléreit képezi. nelmi regénye, a Rajongok. Utolsó nagy regényének, az 1862-ben irt Zord időknek fontos mondanivalója, hogy az indulatok fegyelmezésének feltétele az önismeret mellett a haza történelmének alapos ismerete. Buda 1541-i török megszállása a Zord idő háttere. Az áruló Barnabás diák tragédiájával, lelki meghasonlásával, és az egész történelmi helyzet, a szereplők és a környezet mély elemzésével. Kisebb irodalmi, kritikai cikkeivel sokszor megelőzte korát és hozzájárult a közízlés tisztulásához. Az 1855 után a Pesti Napló szerkesztői asztalánál eltöltött éveiben az álirodalom kérlelhetetlen üldözője volt és főképp a Petőfimajmoló tehetségtelen szerzőket gúnyolta ki. (Folyt, a 15. oldalon) „FUTOK” Ballag, botorkál, sétál, lépeget... megy, fut, szalad...sántikál, vánszorog... Hány szép szavad van, édes magyar nyelvem, arra, hogy teszem meg az utat, hogyan közeledem a cél felé. „Futok!” — olvasom az igét. „Futok!” És szégyenkezve hajtom le fejem. „Futok!” Le merném Írni ilyen bátran? Futok? Vagy csak sétálok, ballagok? Vagy vánszorgok a meredek utón, remélve, hogy mégis célhoz jutok? Uj, izmokat acélozó erőért, életiyitó erőért esengek. Hadd valfjam én is boldog, biztos hittel: az örök cél felé, mig el nem érem: „futok, futok, futok!” Turmezei Erzsébet
