Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 3. szám

MAGYAR HÍRADÓ 5. ULUAb JUGOSZLÁVIAI UTIJEGYZETEK A TÖRÖKÖS, KÖZÉPKORI MOSTAR MOSTAR. Jugoszlávia — Jugoszlávia bővelkedik meglepő dolgokba!}, de közülük talán az egyik legszebb a középkori, török városka Európa szivében: Mostar. Az utazás Mostárba akár Belgrádból, akár az Adriai-ten­ger partjától közelíti meg az ember, lélegzetelállító. Autó, vonat, repülő követi a Neretvát, a sebes folyású, csodálatosan kék folyót. Dohány, olajbogyó, gyapot és mandulaültetvények szegélyezik az utat a zöld völgyben. Később az ut 6000 láb magasba visz. A hegy csúcsain kastélyok láthatók. A fenyvese­ket rohanó patakok szelik keresztül, melyek aztán a Neretvában kötnek ki. Egyszer csak, mint az ezeregy éjszaka meséiből előtű­nik Mostar. Mecsetek, minare­tek csúcsai messziről kiemelked­nek a városkából. A központ és A szűk utcák két oldalán házak sorakoznak vaskapukkal és magas falakkal körülzárt ud­varokkal. A közelmúltban restaurálták az Aranymivesek utcáját, ahol a házak piros, narancs, rózsaszín 1556-ban. A városlakók közül sokan megtartották muzulmán vallásu­kat és népviseletüket: a turbánt, hímzett mellényt és a bő bugyo­­gót. A lakosok száma 55.000, akik könnyűiparral, mezőgazda­sággal és borászattal foglalkoz­nak. Az itt érlelt borok Jugosz­lávia legjobbjai. Mostar tulajdonképpen há­rom város egyben: török, osztrák — ez az 1878—1018 közötti osztrák megszállásnak köszön­hető — és modern. A jól megtervezett modern városrész körülfogja a másik kettőt. Itt már széles körutak, toronyházak, parkok, színhá­zak, múzeumok találhatók. Az uj rész látványossága a II. világ­háborús emlékmű, melynek tetejéről jól látható az egész város: a muzulmán mecsetek, a katolikus templomtornyok és az ortodox hagymakupolák. A látogató itt mindig az „Öreg hídhoz” tér vissza, amin nincs autóforgalom. A hídról egyébként, helyi, sőt az egész országból jövő fiatalok próbálják ki idegeiket, bátorságukat, tudá­■•in ;tfu A török időkből fennmaradt festői épületek, mecsetek, hidak kiinduló pont a szürke kőből épített Stari Most hid, ,,öreg hid”, amelyről a város a nevét kapta. A hid kecsesen Íveli át a Neretvát, a hídfőket hasonló kőből épített toronyórák, épüle­tek veszik körül. fürdők és piacok láthatók, ahol egész nap zajlik az élet. A török itatásnak oka van itt, ti. a törökök átépítették Mostárt a négy évszázad alatt, amig meg­szállva tartották ezt a területet. Egy török építész, Hajrudin fejezte be az „Öreg hidat" sukát, amikor leugranak a mély, sötét vízbe. Régebben a hid építészeti csodának számított, ma már kicsi az uj, szuperépületekhez képest, de még mindig a legha­tásosabb török emlék a Balká­non. HONG KONG — A BICIKLI ORSZÁGA HONG KONG — íme egy ország, ahol a kerékpár és a sé­­tálás képezik a fő közlekedési eszközöket! A huszadik század technikai csodái, mint az autó, semmit sem változtattak a ha­gyományos közlekedési formá­kon. így aztán nem csoda, hogy nemrég egy uj kerékpárutat is építettek. Ez a kerékpárút talán szimbolikus is, hogy az utazó ne rohanjon keresztül városokon, országokon, hanem csak úgy bá­mészkodva sétáljon vagy lassan pedálozzon. A kerékpáros nyugodtan pedálozhat a rizsföldek között; a bivalyok rá se hederitenek. Csak a lepkék keresztezik néha az utat. Lau Fau Shannal — megfe­lelő óvatossággal — a kerékpá­rozó letérhet az útról és ráhajthat a tengerparti fövenyre, ahol férfiak és nők, idősek és gyerekek élvezik a strandolás örömét és dobálják el az osztriga kagylóit, miután elfogyasztották a piacon vásárolt friss ételt. Visszatérve a kerékpárúira, a közeli Yuen Long kis városába érkezik a turista. Ez a kisváros a turisták számára elsősorban „Fehér Süteményéről" hires, amelyet nagybetűkkel imák. Csupán egy dollárba kerül 10 „Fehér Sütemény". Sheung Shui, ahol pár órás pedál«vás után a jól megérde­melt ebédszünet legmegfelelőbb színhelyét választhatjuk ki, a kínai határ közelében. A város egyik élelmes üzletember máris mindent megtesz a várható biciklis turistaforgalomra felké­szülendő: kerékpárokat ad ki bérbe, két dollárért óránként azoknak, akik az uj utat akarják használni. Akik más sportokat is ked­velnek. nemcsak a kerékpáro­zást, azok itt letérhetnek a fő kerékpárúiról és egy autóúton elhajthatnak a közeli „Royal Gul Clubhoz”-hoz. Ez a tenger­part közelében van. Nagyon nagy csoda, ha egyetlen autó is zavarni fogja őket. hacsak nem számoljuk az iskolás gyerekek buszait. Azoknak meg egy nyugati turista, aki kerékpározik, olyan látvány lesz, hogy meg is fogják tapsolni a szorgalmasan pedálo­­zó külföldit. A Plover Cove-hoz vezető ut ünnepélyes; a természet csodá­latos. A domboldalakon kis amfiteátrumra emlékeztető kőé­­pitmények jelzik az ott elteme­tettek nyomait, akiket annak idején ülő helyzetben temettek el. Egy kisebb vízesést is meg­csodálhatunk, s végül a turista — ha oda esetleg nem is utazhat — áttekinthet Kina területére is. A Hong Kong-i turistairodák mind ez ideig még nem adtak ki egyetlen „kerékpározók úti­könyvét” sem, de ez mit sem vál­toztat a helyzeten: Hong Kong továbbra is a kerékpárosok és a gyalogosok országa, s a turista is megpróbálhatja: „amikor Hong Kongbán van, tegyen úgy, mint a Hong Kong-iak”. COCOS SZIGETEK! VÉGE A FEUDALIZMUSNAK CANBERRA, Ausztrália — A „haladás” szele elérkezett a kis Indiai-óceánon levő szigetekre is. E kis szigetek sajátossága, hogy Viktória angol királynő kora óta mindmáig egyetlen család tulajdonát ké­pezte. Az ausztráliai pariament elhatározta, hogy véget vet a szigeten fennálló anakroniszti­kus állapotoknak. E szigeteket John Clunies-Ross uralta. 1886 óta, amikor Viktória királynő a családnak juttatta őket, maláj lakosságával együtt. A Cocos­­szigeteken körülbelül 500-an laknak, de csupán kettő a húszból lakott terület. Kókusz­dió-kitermelés és feldolgozás az egyetlen iparág. Annak ellenére, hogy a szigetek Ausztrália legközelebbi pontjától 2,000 mérfölnyire fek­szenek, Ausztriához csatolták őket 1955-ben (Angliától). A sziget elsősorban stratégiai szempontokból fontos Ausztrália számára; nemzetközi repülőtér katonai és polgári, a legmaga­sabb igényeket is kielégíti. Clunies-Rosst — régóta mint egy „jótékony diktátort" avagy „A Cocos-szigetek koronázatlan királyát” ismerik. A kiskirály már 1972-ben belement abba, hogy Ausztrália kormánya vegye át a kormányzást tőle, később azonban csökönyösen elutasítot­ta az ausztrál kormány kérést, hcjy adja el nekik a szigetet. Tavaly egy ENSZ küldöttség járt a szigeten és jelentése oen rámutatott arra, hogy a szigeten uralkodó állapotok a XX. században tarthatatlanok; sem­miféle nevelés, plasztikból ké­szült „pénz” és egyetlen üzlet, természetesen a diktátor tulaj­donában. Az uj intézkedések értelmé­ben az egykori diktátor elvesztet­te kiváltságát. Kivéve egyet megengedték neki, továbbra is ő vezesse az anyakönyvet. ] COCOS ISLANDS (Australia) Indián Ocean , AUSTRALIA 0 MO« 600 wTM'r í és aranyszinűek. Az utcán végig török kocsmák, kávézók,

Next

/
Thumbnails
Contents