Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-27 / 22. szám
MAGYAR HÍRADÓ 7. OLDAL TÜNDÉRMESE Irta: ACZÉL BENŐ Motto: Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál. E sorok Írója többször hangoztatta, hogy a mai prózai időkben nincsenek mesék. De a mai prózai idők egyik sajátsága az is, hogy minden általános igazság bármely percben valótlannak bizonyulhat. Ez az. amiről most írni akarok. Mindenki, vagy legalábbis az olvasók túlnyomó része tudja, ki. volt a nemrég elhunyt Howard Hughes. Ha másról nem, arról, hogy nem egészen egy éve nagy botrány középpontjába került. Nem saját hibájából, hanem azért, mert egy szélhámos újságíró, Irving Clifford azt állította, hogy sorozatos interjúkat csinált vele. Nos hát Howard Hughes nem volt az az ember, aki interjúkat adott bárkinek is és igy az újságíró szélhámossága hamarosan kiderült. Howard Hughes ugyanis billiomos volt, akikből kevés van Amerikában is. De akár milliomos, akár billiomos is valaki, a halált nem kerülheti el és igy Howard Hughes is meghalt nemrégiben. Hosszú ideig azt hitték, hogy végrendelet nélkül halt meg, mig hosszas kutatás után kiderült, hogy igenis van végrendelete, amelyet meg is találtak egy mormon templom hivatalában. A végrendeletben a billiomos úgyszólván mindenét az orvostudományi célokra hagyta, de van benne néhány személyi célokra hagyományozott tétel is és ezek közöt egy. amely valóságos tündérmesének bizonyult. A hagyományozottak között szerepel egy bizonyos Melvin Dummar, aki nem rokona az elhunyt billiomosnak és csak életének egyik epizódjában volt szerepe. Howard Hughes egyszer úgy látszik, elkóborolt a szállodából, ahol lakott s eltévedt. Így talált rá Melvin Dummar az ut szélén, kissé vérezve is, nem tudni, mi okból. Melvin Dummar azt hitte, valami csavargó, de ez nem tartotta »ússza attól, hogy megkérdezze, kicsoda? Howard Hughes vagyok, mondotta a „csavargó". Hová akar menni? — kérdezte Dummar. aki autóval haladt az utón és a Howard Hughes név láthatólag semmit sem mondott neki. Hová vigyem? Hughes megnevezett valami nevadai szállodát és beszállt az autóba. Ott meg megkérdezte, nem tudna-e valami kis pénzt is adni. hogy telefonálhasson? Az autós adott a vélt csavargónak egy negyed dollárost. Most jön a tündérmese csattanója. Howard Hughes végrendeletében a hagyományozottak közt szerepel Melvin Dummar is és a ráhagyott összeg körülbelül 165 milliót tesz ki, természetesen dollárban. Ez a tündérmese vége. Mint mondani szokás: itt a vége, fuss elvéle. A többi már csak formaság, ami előreláthatóan rövidesen tisztázódik. A végrendelet hitelessége meg nem bizonyosodott be és valószínűleg vitatni fogják. De miután a billiomos saját kezűleg irta és egyetlen írásszakértő, aki látta az okiratot, kijelentette, hogy nem lehet kétsék: az irás Howard Hughes kézírása, tehát körülbelül biztos, hogy hitelesíteni fogják. Még helyesírási hibák is vannak az okiratban, ami még hitelesebbé teszi, mert köztudomású volt környezetében. hogy a billiomos nemigen tudott „spellolni”. Már most ebben a történetben a tündérmesék minden eleme megtalálható. Még azt sem lehet mondani, hogy a példátlan szerencse érdemtelen volt. ! mert Melvin Dummar nem lehet rossz ember, ha egy csavargót felvett a kocsijába és még egy negyed dollárost is adott neki. És persze, az is beleillik a mesébe, hogy éppen a tündérkirállyal találkozott, mert manapság ki a tündérkirály Amerikában, ha nem egy Howard Hughes? Kinek van módjában egy szegény embert milliomossá tenni, ha nem neki? Persze, máris vannak, aki Mr. Dummar szerencséjét irigylik és kétségbevonják, hogy Howard Hughes valaha is eltévedhetett a pusztában és méghozzá pénz nélkül. De végeredményben nem fontos, hogy Dummar története igaz-e vagy sem. Annyi bizonyos, hogy a neve benne van Howard Hughes végrendeletében és azt hitelesnek fogják nyilvánítani. Akkor pedig Dummar 165 millió dollárja is biztos. És csak egy Howard Hughes létezett a világon, akinek a végrendelete a milliókat oly biztossá teszi, mintha máris letette volna egy megbízható bankban. A végrendelet megtámadhatatlan. mert az elhunyt billiomosnak nem volt családja, nem voltak vérrokonai, akik a hagyatékára igényt tarthatnának. Ez teszi a tündérmesét igazivá, akár hiszünk a mesékben, akár nem. IGAZSÁGOS MEGOLDÁS „TÉVES KAPCSOLÁS” (Folytatás a 6. oldalról) is állt e két városállam lényege? Milyen tanulságokat kínálnak a ma embere számára? Egy újságban csak sorokat Írhatunk, amikor itt köteteket kellene Írni. Spártát gyakran kiemelték az erős testnek. Athént meg az észnek. Az első a művészet, a tudomány központja volt, a második pedig annak a hőseszménynek megvalósítása, amelyik a becsületért és a dicsőségért él. Solon Athént mindenki államának képzelte el, amely nemcsak mezőgazdasággal, hanem fejlett kereskedelemmel is rendelkezik, ahol vetekednek a kézműiparosokkal és filozófusok a költőkkel. A hazafiasság valóban igen másodlagos volt Athénban Spártával összehasonlítva. Athén nagyságát nem a fegyelem és hősies erőfeszítések, hanem a virágzó ipar, kereskedelem és művészet adta meg. Spártában az állam ellenőrzött mindent — szintén a közjó érdekében. Az emberek élete is az állam érdekeinek volt alárendelve, amely viszont bizonyos biztonságot és hatalmat jelentett sokaknak. Az újszülött Spártában hidegvizes fürdővel i Acxél'Benő kezdte,. Ha egészségesnek látszott — életben hagyták. Ha nem, nem volt „joga” az élethez. Hat éves korától kezdve a fiú katonai nevelésen ment keresztül. Ez haláláig tartott. Gyakran ütlegelték a fiút, s ritkán etették. A törvény tisztelete és a vakfegyelem volt a cél. Athén olyan más volt! Mindkét városállam erős volt. Az persze elkerülhetetlen volt, hogy eljussanak a hírek az egyikből a másikba, hogy bizonyos kapcsolat alakuljon ki e két annyira különböző ókori nagyhatalom között. Ezért nem véletlen, hogy újabban divatossá vált a ma két nagyhatalmának összehasonlítása az ókor két olyan különböző nagyhatalmával. Árgus BIZALOM Jobb lenne visszanézni már a múltra, biúok okán, célján már nem búsulva! De csak abból választhatsz, mit halomba halmoz a sors. Szeresd, ez már vigasz. Ne kérj! a sugalom szivedbe oltva vezet, s talán az igaz biró rád szavaz. Kereszt ury Dezső GONDOLATOK — Én sohasem voltam anyagias és higgye el, hogy nem fizettem rá. * Nem mind arany, ami fénylik. De az sem mind arany, ami fakó. Sőt, az sem mind arany, ami arany. -* — Én sohasem voltam anyagias és higgye el, hogy nem fizettem rá. * Nem mind arany, ami fénylik. De az sem mind arany, ami fakó. Sőt, az sem mind arany, ami arany. * Okos ember is mondhat butaságot, de a buta ember el is követi. * A közlekedés alapszabály? az lehetne, mindig ugv hajts, mintha a szemben jövő kocsiban a családod ülne. ENNEK SAJTSZAGA VAN... NEW YORK—BUDAPEST ÉS RETUR... Szilágyi György a budapesti Ludas Matyi című lap kitűnő munkatársa nemrégiben arról irt verset miért nem kapni Pesten Camamber sajtot? A versnek kézzelfogható sikere volt: Galgóczi Éva New York-i olvasó egy doboz Camamber sajtot küldött a költőnek és egy verses levelet is mellékelt, amelyben többek között ez állt: „Lehet, hogy számára a sajt olyan, mint Schillernek az alma. s múzsa helyett az ihleti őt. Kapja meg hát. ha ugv akarja." Szilágyi György versben válaszolt: Nevemre küldött sajtos csomagja szememből forró könnyet sajtolt, amikor megtudtam sajtja startját, vagyis azt, hogy New Yorkból rajtolt. Ennivaló gesztusát köszönöm! (Ha eszembe jut, mindig sirok) S ne értse félre, ha legközelebb versel a borjúhúsról Írok...
