Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 3. szám

4. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ROMÁNIA: „A PÁRT MINDENEK FELETT” személyként néhány vezető eset­leg meg is kérdőjelezi mindenha­tó bölcsességét, nyilvánosan az elégedetlenségnek és a kriti­kának semmi nyoma. i NÖVEKSZIK í A NÉPESSÉG DÉLEN ÉS NYUGATON t i WASHINGTON — Körülbelü: r öt év alatt a népesség 10 millióval- növekedett és ez különösen 29 államban látszik, amelyek délen ■ és nyugaton terülnek el. Az észak-keleti államok vagy vesz­- tetek lakosaik számából vagy nem érték el a nemzeti átlagot, i ami 4,8 százalék. A legjobban- megszaporodott állam Arizona r- (25,3), aztán jön Florida (23 százalék). California a legsűrűb- 1 ben lakott állam, lakossága 6,8 • százalékkal emelkedett. A vándorlás oka egyrészt a 3 pénz, aztán kellemesebb élet. : Mások a túlzsúfolt északi ' városokból menekültek. Ezzel egyidőben kevesebb fekete hagyta el a déli államokat északiakért, mint a korábbi években. UTIJEGYZETEK BRETAGNE PARTJAINÁL: ST. MALO RÉGI KIKÖTŐJE BUKAREST — Amennyire lehetséges az adott körülmények közepette, Románia Jugoszlávia példáját igyekszik követni — független külpolitikájával. Ami azonban a belpolitikát illeti, a román vezetők egyáltalán nem értenek egyet jugoszláv kollégáik túlságosan liberális és decentra­lizáción alapuló politikájával. Ellenkezőleg, a legutóbbi kam pány során elsősorban a párt ve­zető szerepét hangsúlyozták; még a ,,pop” kultúrán belül is helyet kapott a párt irányvonalá­nak zenés propagálása. Ami sokakat meglep az az a tény, hogy a párt abszolút hatal­mának ilyen fokozott hangozta­tása országszerte éppen az Európai Biztonsági és Együtt­működési Konferencia után fo­kozódott. Annak ellenére, hogy Romá­niának vannak bizonyos speciá­lis kapcsolatai néhány nyugati országgal, a párt és az állam ve­zetői a „kemény” ideológiai vo­nalat kívánják erősíteni. E politikai szellemben pél­dául a helsinki konferencia után ahelyett, hogy javítanák a külföl­diek és románok közötti kapcso­latot, még jobban megszigorítot­tak bizonyos rendszabályoka Például egy román család nem adhat szállást még egy éjszakára sem semmilyen külföldinek. Ez az intézkedés anyagilag is sújtja azokat a családokat, amelyek a turizmus révén, legálisan ki tud­ták adni házuk vagy lakásuk egyik szobáját az alkalmi turista látogatóknak. Egy másik rendszabály meg­követeli, hogy amennyiben egy román állampolgár étteremben akar enni külföldiekkel, akkor ezen akciójához hivatalos enge­­f délyt kérjen a hatóságoktól. A művészetekkel kapcsola­tos, ,,uj kemény irányvonal” egyik első intézkedése volt a kép­zőművészek havilapja főszer­kesztőjének, Anatol Mandrescu elbocsájtása, amiért a lap túlsá­gosan széles teret szentelt az absztrakt és kísérletező művé­szetnek. figyelmen kívül hagyva „a művészet társadalmi hivatá­sát”. Irodalmi kritikusokat azér bírált a pártvezetőség, mert azok „nem reagáltak helyesen néhány könyvre, amelyek ia párt politi­kája szempontjából elfogadha­tatlanok”. Az egyházat is sújtja a „kemény vonal”. A baptisták rendszeres, kis csoportokban és általában lakásokon folytatott bibliaolvasásai például sértik a törvényeket, amennyiben azok „illegális gyülekezésnek” minő­sülnek. Ceausescu személyes hatal­ma még jobban megnövekedett az utóbbi időben, s ha magán-VÉTEL, ELADÁS. VAGY CSERE CSAK HIRDETÉSSEL OLDHATÓ MEG EGYKOR A FÉRFIAK AZ ANGOL KLUBBOK ALKONYA LONDON — Az alábbi a­nekdota is híven tükrözi: mit jelentettek Angliának valaha a klubok, a kiváltságos társadalmi % osztályok tagjainak — s azon belül is, közülük csakis a férfiaknak — fellegvárai. A századforduló táján. Lon­donban, a Leicester Square mellett, egy rendőr azt látja, hogy négy férfi egymás után kaptat fel egy gyanús külsejű ház szűk lépcsőin. Az együgyű rendőr azt gondolja: ez csak bordélyház lehet, akkor pedig neki a jó erkölcs nevében be kell avatkoznia. Odamegy és a félho­mályban igazolásra szólítja fel az urakat. Akik közül az egyik lordkancellárnak, a másik Can­terbury érsekének, a harmadik a/ Angol Bank kormányzójának vallja magát. „No, akkor Ön meg feltehetően a miniszterel­nök” — mondja a hitetlenkedő bobby a negyedik urnák, aki igy válaszol: „Eltalálta, az vagyok. Lord Arthur Balfour a nevem." A rendőr nemcsak a személyek­ben, a házban is nagyot tévedett, dehogyis volt bordélyház a külsőre kopott, igénytelen épü­let! Anglia egyik legrégibb klubjának, a Beefsteak’s Club­nak volt ez a székhelye. Csakhogy változtak az idők, még az annyi konzervativizmus­sal és ősrégi hagyománnyal átitatott angol élet is megválto­zott. Kiváltságos osztályok u­­gyan ma is vannak, de az azokhoz tartozó fiatalabb embe­rek már nem vágynak apáik nagyapáik és dédapáik minden­től és mindenkitől elzárkózó, exkluziv klubéletére, amely ráa­dásul még szigorúan mentes hölgyektől is. Amellett az utóbbi évtizedekben és években nagyot emelkedtek a házbérek és adók, a klubok számára is. Ezzel fordított arányban áll viszont a klubok bevétele a tagság állandó fogyatkozása miatt. Így azután nemrégiben — a növekvő költségekből és a fokozódó érdektelenségből, ■rész­vétlenségből keletkezett anyagi csőd miatt — bezárt a 160 éves United Services Club, a külön­böző fegyvernemek egyesitett klubja. 5200 tagja volt. Követte példáját a már korábban becsu­kott Marlborough. Orleans, Bachelors, Authors, Guards. Roval Aero. Public Schools kluboknak. Egy szakértő szerint a második világháború óta eltelt három évtized alatt a hires londoni klubok fele bezárt — nyolcvanról mintegy negyvenre csökkent a számuk. ST. MALO, Franciaor­szág — Egykor sziget, de ma egy keskeny földnyelv révén a francia föld részeként, St. Malo közép­kori erődjével és régi házaival nem is sejteti a látogatónak, hogy tulajdonképpen egy „régi uj” város, amelynek legszebb épületeit a második világháború során lerombolták és azt követő­en teljesen megfeledve az erede­tinek ujáépitették. St. Malót Angliától csupán a valamivel több mint 150 kilomé­teres tengerszoros választja el. Párizstól már kissé távolabb van: több mint 350 kilométernyire. A közeli világhírű Mont St. Michel, amely évente többmillió turistát vonz, egy kissé elhomá­lyosítja St. Malo hírét, pedig e kisváros gyönyörű „középkori” épületeivel, hangulatos kis utcái­val és mozgalmas kikötőjével, különleges atmoszférájával min­denkit megragad — aki nem sajnálja az idejét „semmittevés­sel”, szemlélődéssel és sétálással tölteni. A barátok, akik annak idején St. Michel kolostorát építették már régen eltűntek... De nem úgy St. Malo halászai; az egykori bretonok leszármazottjai — jj akiknek ősei e csodálatos kis I várost építettek — ma is itt élnek. _) Ma is nagyapáik és őseik mesterségét folytatják; halász­nak és hajót építenek, avagy az angliai csatorna számos kis szi­getére manőverezik kis hajóikat. Néha egyébb munkájuk is adódik, megmenteni azokat a turistákat, akik mit sem törődve figyelmeztető feliratokkal az árapály következtében a „Grande Be” szigetén avagy a „Fort National" sziklás lépcsőin ragadnak és nem tudnak vissza­térni a szárazföldre. Másfél évszázaddal ezelőtt St. Malo ünnepelt hajósa, Jacques Cartier kapitány Brit­­tannyból az „Uj Világba” hajózott, hogy arany után kutas­son. Arany helyett egy folyótor­kolatra talált és az országot, amelyet Franciaország részeként tekintett, Kanadának nevezte el. Azóta St. Malo alig változott. Kivéve a második világháború utolsó évét, amikor az egykor bevehetetlennek számitó erődbe a németek fészkelték be magu­kat és a bombázások következ­tében a gyönyörű középkori épületek egy részét lerombolták. A háború után a kisváros lakosai avval hívták fel a figyel­met magukra, hogy Franciaor­szág legjelentősebb újjáépítési munkáit hajtották végre, rend­kívüli összegeket áldozva a városra. De mindent az eredeti­ben építettek újjá; a legapróbb részletekig, az apró díszítésektől a reneszánsz kilincsekig; minden úgy néz ki ma, mint évszázadok­kal ezelőtt! A St. Malo-i kikötő HIRDESSEN LAPUNKBAN

Next

/
Thumbnails
Contents