Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-20 / 21. szám
8. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ SZIKLAY ANDOR: FŐVÁROSI ŐRJÁRAT (28.) WASHINGTON. — Egy telefonbeszélgetésünkben megjegyezte Gombos szerkesztő, hogy ehhez az újsághoz és társlapjaihoz egyre több levél érkezik egyes „Social Security” kérdésekkel kapcsolatban. A leggyakoribb ez a kérdés: „Mi lesz a szülőhazájába visszatelepülő amerikai magyar nyugdijával?” Van, aki nem biztos abban, hogy kaphat-e innen oda társadalombiztosítási járulékot. Van, akit az aggaszt, hogy a havi összegeket csak nagy késéssel, vagy méghozzá esetleg veszteséggel, kaphatja meg. Beszéltem a napokban néhány olyan volt kollégámmal a State Department-ben, akinek közvetlen ügykörébe tartoznak ezek a dolgok. Nemcsak Magyarországra nézve tettem föl kérdéseket, hanem szomszéd országokra is, amelyek területéről sokan kerültek Magyar-Amerikába. összefoglalom itt a dolgok lényegét. Az Egyesült Államoknak megállapodása vari Magyarországgal, Csehszlovákiával, Romániával,' Jugoszláviával, a „Social Security” nyugdijak rendszeres átutalásáról. Az ott élő amerikaiak nehézség nélkül megkapják a nekik járó összegeket. A „Social Secuirty Administration” washingtoni központja a State Department védett diplomáciai postazsákjaiban továbbítja a csekkeket a budapesti, prágai, bukaresti, belgrádi USA-nagykövetségekre. A csekkek már borítékolva, feladásra készen érkeznek oda, de mindenekelőtt gondosan átvizsgálják a konzuli osztályon mindegyiket: megvan-e mind? pontosak-e a nevek, címek, sorszámok? nem történt-e téves duplikáció? nem jött-e időközben valamilyen kérelem, vagy utasítás, esetleg címváltozás, a nyugdíjastól? A kiküldött csekkek az illető ország Nemzeti Bank jában, vagy annak valamely meghatalmazott vidéki fiókjában válthatók át helyi pénznemre, a megállapodás szerinti árfolyamon. Késedelem általában nincsen, legfeljebb az első egy-két hónapban, amig az eljárás automatikussá nem válik az újonnan odatelepült amerikai részére. Egy időbe telik, amig ideát a „Social Security” központban mindent elrendeznek úgy, hogy a ,,computer”-gépek automatikusan elláthassák a feladatokat. Éppen ezért fontos, hogy aki átköltözni készül, jóelőre, lehetőleg messze előre, értesítse a központot. Odaát pedig évenkint kell ellenőrző ivet kitölteni. Közvetlen tapasztalatból jegyezhetem meg, hogy Jugoszláviában a többi említett országot jóval megelőzve már az 50-es években is (amikor belgrádi nagykövetségünkön szolgáltam) simán ment a lebonyolítás hónapról-hónapra. Pedig ott mintegy 35,000 csekk kezelése volt szükséges. Közvetlen hatáskörömbe tartozott Szerbia, Macedónia és a Kosmet-tartományok mellett a nagy magyarlakta Vojvodina (Vajdaság) is — de a havi jelentésekben, amelyeket nyugdíj-alosztályunk készített, sohasem találtam panaszt késedelemről, nehézségekről. Ezidőszerint pedig Washington hasonlóan nyilatkozik a többi országra nézve is. Történetesen néhány hónapja itt dolgozik budapesti nagykövetségünk konzuli osztályának volt vezetője: azt mondja, hogy kb. 350 nyugdíjasunk van már odaát. A legtöbbjét személyesen ismeri; be-belátogattak, vagy írtak, felvilágosításokért, egy és más segítségért — de panasz nem volt, a nyugdijak rendben érkeztek. Évek folyamán áttelepült polgáraink helyzete egy rendkívül fontos szempontból sokkal jobb lett. A Legfelső Bíróság egy valóban korszakalkotónak nevezhető döntésére — „Schneider v. Rusk” — utalok. Annak lett az eredménye, hogy a „naturalizált” amerikai polgár ma már akármeddig is külföldön maradhat polgársága veszélyeztetése nélkül. Méghozzá: abban az országban is, amelyben született, amelynek eredetileg polgára volt. Külföldi működésem kezdeti fokán, konzulként, elég gyakran volt szomorú kötelességem a rettegett „F-348” végzést aláírni és átnyújtani egy-egy visszatelepült polgárunknak. Sirás és vitatkozás, átkozódás és tiltakozás, kétségbeesés és keserűség kínos jeleneteire emlékszem — de arra is, amit Dániel Webster, Kossuth nagy barátja, dörgött szenátor-társai felé 150 évvel ezelőtt egy másik méltánytalan rendelkezés miatt: „Az lenne a megokolás, hogy hát a törvény azt mondja? Ha azt mondja, akkor a törvény — szamár!” Akárhány visszatelepült öregünk odaát rendesen megélhetett az amerikai nyugdíjból. Anyanyelv és rokonok mellett a kor terheit is könnyebben viselte. Ideát, legtöbbször magányosan, gyakran betegen és sohasem elegendő pénzzel, csak közteherré vált. Mai és eljövendő nemzedékek háláját érdemelte ki egy bátor bevándorolt asszony, Angelika Schneider, a ,,szamár” törvény megbuktatásával. Jónéhányan jóval kevesebbért is kaptak már szobrot ebben az országban. * * * PÁRIZSI MAGYAR EMLÉKEK A SZENT MIHÁLY HIRES UTJÁN PÁRIZS — A párizsi utazás legszebb része — ki tagadná ezt? a Latin Negyed-beli séta. Nem is séta ez tulajdonképpen, hanem csellengés, csatangolás, kószálás, barangolás, ácsorgás, ámulás, nézelődés, kirakat- és könyvböngészés semmihez sem hasonlítható keveréke. A franciában külön ige van erre: a fláner. IFJAK, TÓGÁBAN A Latin Negyedben — a Szent Mihályról és a Szent Jakabról elnevezett, párhuzamosan futó két széles úttól jobbra és balra elterülő, ódon utcák szövevényében — nem szabad sietni, megbocsáthatatlan vétek lenne. Ha először jár itt az ember azért, ha meg ismerősként, akkor különösen. Baktatok lefelé Szent Mihály hires utján a Szajna felé. Mahieu-nél, a dombon megittam egy feketét, itt főzik a környék legjobb kávéját. A Sorbonne kápolnájának kedves harangja delet üt, a bulváron áll a bál: szedettvedettnek ható öltözékű diákok — fehérek, négerek, arabok, kínaiak — rohannak a Mázét utcai menza fazekai felé. Röplaposztogatók sorfala között járok, valamennyien fiatalok. Hogy ki lesz közülük tiz év múlva XVI. kerületi, kényelmes testű és gondolatu, jómódú burzsoá? „Mutasd a röplapodat, megmondom, ki vagy”! Vagy: ki leszel. Ez is kitűnő játék, egyedülvaló játék, itt Szent Mihály utján. Mert nem kétséges, hogy ez a tépett, hórihorgas fiú, aki rózsaszín papíron szólít fel arra, hogy segítsek neki megszüntetni mindenfajta államot, következő utam idején talán a papa bankjában foglal majd el fontos állást. A turisták állnak, bámulják e kavargást. Testes, (Folytatás a 11. oldalon) Soknyelvű Lincoln. A fővárosban most már mindenünnen hatalmas tömegekben, zajosan, „Biccntennial”-hangulatban tóduló turisták egyik legelső zarándokhelye a Lincoln Memorial, a mártír elnök megdöbbentően élethű óriás-szobrát tartalmazó márványépület. Az Ellipse túlsó oldalán pedig, a Library of Congress-ben, sorbaállnak az emberek Lincoln gettysburgi szónoklatának, az örökéletű Gettysburg Address-nek 30-nyelvű kiadásáért. A füzet Roy P. Basler ötlete volt néhány évvel ezelőtt; azt mondja, hogy André Maurois mesteri francia fordítása sugallta. A nevezetesebb fordítók Maurois mellett az orosz-amerikai Vladimir Nabokov, a lengyel-amerikai Jan Karski, a kinai-amerikai Hsu Tao-lin, a görög amerikai Andonis Samarakis, a norvég-amerikai Carl Hambro. A török fordítást fura módon hárman végezték: „Hacer Ozisik, assisted by Margaret Kamboruglu and Abraham Bodurgil” — túlzott pontossági hajlam, vagy fogyatékos stilusérzék miatt? A magyar fordítás alatt Albert Wass neve szerepel. Magyar turisták figyelmébe ajánljuk, mint nyelvi és kulturális érdekességet, hogy a washingtoni franciskánus monostor nagy udvarában márványtáblák során olvasható a Miatyánk különféle nyelveken, köztük magyarul. „...És ne vigy minket a kisértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” nem esik messze kívánságban, hangulatban és reményben attól, hogy Lincoln látomása szerint a nemzet „megéri a szabadság újjászületését, és hogy a nép által a nép érdekében való népi kormányzat nem vész el a földnek színéről." S • Z • E • M • L • E A legtöbb amerikai maga választja meg halálának nemét. Ahogy él valaki nap mint nap, az határozza meg, hogy milyen betegségben fog meghalni. A hibás életvitel váltotta fel napjainkban a betegségokozó baktériumokat, melyek iparosított társadalmunk melléktermékei. A tudósok mindent elkövetnek, hogy gyógyszerekkel eliminálják a különféle betegségeket azáltal, hogy védőoltásokat, gyógyszereket fedeznek fel. Ettől függetlenül valaki megválaszthatja a halálnak azt a formáját, melyet éppen akar. így pl. a szivszélhűdés egyik legelterjedtebb amerikai halálnem, mely zsíros ételek fogyasztásának eredménye, de ugyanennyi erővel magas vérnyomásban is elpusztulhat, ha jobban szereti a sós ételeket a kelleténél. A rák sem olyan megvetendő: könnyen elérhető sok cigarettázással, a túl zsíros ételekkel s a különféle kémiai anyagok belélegzésével. Májzsugorodás? Igyunk minél több szeszesitalt és biztos, hogy ez lesz az a betegség, amelyik sirbafektet. Tüdőtágulás és brinchitisz? Nosza, cigarettázzunk, ontsuk a füstöt, mint a gyárkémény. A végkifejlet garantált. Mindezen betegségek már kora gyermekkorban megszerezhetők. Tápláljuk csak túl a csecsemőt, az eredmény megmutatkozik hamarosan. Elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség és korai halál. Majdnem minden harmadik amerikai tultáplált. Egy másik célravezető eszköz a korai halál eléréséhez a szertelen, veszélyekkel teli élet. Nem kell itt fizikai ,,fitness”-ség! Helyette inkább igyon a fiatal és dohányozzon. A jutalom nem fog elmaradni. A sok egészségtelen, megszokottá vált életstílus önmagunk lassú halálához vezet. Aki tehát sokáig akar élni, éljen egészségesen!
