Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-29 / 18. szám
MAttYAR HÍRADÓ 9. OLDAL HALLÓ, KI BESZÉL? Irta: MÁRER GYÖRGY Száz esztendeje, hogy Alexander Graham Bell feltalálta a telefont. Igaz, hogy az olaszok maguknak követelik e téren az elsőséget, azt mondják, hogy a telefont egy olasz mérnök találta fel, de ez nem meglepő, elvégre mindent többen találtak fel. Az elsőség babérjáért mindig nagy volt a verseny, szegény Kolumbusztól is elvitatták az elsőséget Amerika felfedezésében és hovatovább a tudósok még az Úristentől is elperlik a világ megteremtésének _ „ Márer György dicsőségét. De nem az emberek nyelvelése a lényeg. A telefon fel van fedezve és 100 évvel ezelőtt Edison New Jersey-i laboratóriumában hangzott el az első „Halló”, amely magyar szót (sőt bizonyára a legsűrűbben használt magyar szó), amelynek nemzetközi szolgálatba állítása Edison magyar munkatársának, Puskás Tivadarnak köszönhető. Nemrégiben megemlékeztünk a nemzetközi hírszolgálat legjelesebb képviselőjének, a Reuter-irodának jubileimáról. A telefon nem annyira azért csörög szinte éjjel-nappal, hogy világrengető politikai, gazdasági, hadi és egyéb híreket röpítsen világgá, mint a hírirodák távközlő berendezései, hanem főleg azért, mert vannak amazoknál sokkal érdekesebb, sőt izgatóbb hire, amelyeket sem a Reuter, sem az Assiciated Press, sem a Tass, sem a Magyar Távirati Iroda nem közvetít. — Kedvesem, csak nem költötelek fel? — kérdi csicseregve egy hang a vonal másik oldalán. — Óh, dehogy — feleli a kérdezett. — Már be is vásároltam. Te vagy az, Bori? — Én vagyok. Rettenetesen érdekes hírem van számodra. Te vagy az első, akinek elmondom. Persze kérlek, hogy diszkréten kezeld. — Ezer fül vagyok. — Tudod, hogy a Maca már régóta kacérkodik Sanyival? — Melyik Sanyival? — Hát Pók Sanyival, a Terménykereskedelmi igazgatójával. — Hja, igen. — No már most, kérlek, a Maca félje, Guszti úgy látszik, megneszelt valamit. Egyébként is féltékeny természetű és lépten-nyomon szemrehányásokat tett Macának, hogy túl kacéran viselkedik a férfiakkal, hogy mély érzelemmel néz a szemükbe, az illendőnél szorosabban simul hozzájuk tánc közben, meg hogy látták valakivel a cukrászdában, amikor azt mondta otthon, hogy fogorvoshoz megy... — No és mi van ezekben? Ma már nem olyan világban élünk, mint a nagymamáink. — Hát persze hogy nem, én ezt jól tudom, de hát Gusztival ezt nem lehetett megérhetni. Állandó civakodás volt közöttük az élet. — No és mi történt? Azt mondod, hogy egy rettenetesen érdekes hired van. — Hát képzeld, Guszti annyira ment féltékenységében, hogy fogadott egy magándetektívet és azzal figyeltette Macát. — Mondd csak! — A detektív az egyik napon egy szállodába követte Macát. Gusztit annyira izgatta az ügy, hogy ő viszont nyomon követte a detektívet egészen a szállodai szoba # ajtajáig, amelyiken a detektív belépett. Guszti várt egy darabig és miután a detektív csak nem jött ki, letérdelt és belesett a kulcslyukon. — No és mit látott? — Nem hinnéd el: a Macát a detektiwel az ágyban. Ilyen beszélgetések hangzanak el naponta milliószámra a telefonon. Hát közöl ilyet a Reuter? Ezért ne becsüljük le a telefont! És még sok másért sem. Egy évekkel ezelőtti hivatalos statisztikában olvastam, hogy Amerikában több a telefon, mint az autó, ami nagy szó. Gondolom, azóta több a telefon mint az ember. Ami kevésbé ártalmas, mintha fordítva lenne, mert a telefon nem kér enni, tehát túlságos használata nem vezet fokozódó éhínségre, mint a milliárdos emberszaporulat. Tudjuk, hogy egyre több családban van telefon. Sokban több mellékállomással, hogy a feleség mindig belehallgasson, sőt beleszólhasson, ha a félj a fővonalon beszél. De nemcsak mellékállomás van, hanem egyre több lakásban több főállomás is. Egy a teenager kislánynak, másik a fiúnak, ha több van belőlük, talán mindegyiknek saját. De ne ócsároljuk le a telefont! Ma, az „elidegenülés” korában sok embernek, a tv mellett. KÉRDÉS A mosoly a szárnycsapás előtt enyhít vagy súlyosbít? A sirógörcs a zuhanás után tisztábbra mossa a makulátlan börtönudvart, az emlékezés zsebkendőnyi ablakát, ahol boldogan szorongatod a gyerekkor kiképzőtáborából megszökött ólomkatonát? Jeney István GONDOLATOK Mindegyikünknek vannak hibái. S érdekes, némelyiket szakadatlanul gyakoroljuk, pedig már elég jól tudjuk. O A legbiztosabb módja annak, hogy egyes fák ne nőjenek az égig, mégiscsak az elfűrészelés. O Az öregedést az is mutatja, hogy az ember emlékezőtehetsége rövidebb, anekdotái hosszabbak. O Valakinek a jellemét arról is meg lehet ismerni, hogyan viselkedik azokkal, akiktől semmit sem várhat. O Az életben kétségtelenül vannak fontosabb dolgok, mint a pénz. De rengetegbe kerülnek, sajnos. O Aki egy helyben áll, még az is ráléphet más tyúkszemére. O Senki sem bánja, ha valaki a nyondokaiba akar lépni, de csak akkor tegye, ha ő már tovább ment belőlük. O A biztonságos közlekedés legfontosabb tényezőez az egyetlen kapcsolata a külvilággal. Egyre több pl. az öregember, aki ki sem mozdul otthonról, mert járóképtelen vagy fél kimenni az ellenséges utcára vagy öregotthonban van „kipányvázva” és csak igy tud beszélni családtagjaival. És vannak, akik folyton-folyvást beszélni szeretnének, barátaikkal, barátnőikkel, felebarátaikkal és felebarátnőikkel, akivel csak lehet, mármint azzal, aki nem akasztja fel a kagylót, amint megszólalnak, mondván, hogy „téves kapcsolás”. Van aki felhivja barátnőjét, hogy öt perc múlva ott lesz nála és mindjárt azt is elbeszéli jó részletesen, amit mondani akar neki, ha ott lesz nála, szóval amiért tulajdonképpen odamegy. Szép Ernő egyik bűbájos kis regényében ir egy nőismerőséről, aki sosem akar telefonon beszélgetni vele. csak személyesen. Miért? — kérdezi az iró. Mert szeretek a szemébe nézni annak, akinek hazudok — feleli a nő. Erre is jó a telefon. Hogy ne beszéljen rajta az ember. Meg arra is, amit nekem mondott egy szellemes női ismerősöm: Remek dolog a telefon, mert könnyebb rajta keresztül ,,nem”-et mondani valakinek, mint személyesen. Általában a telefon sok mindenre jó. Sokszor a gyóntcté atyát helyettesíti, sokszor a pszichiátert. Szóval sok mindent, sok embernek a kitárulkozást, a vallomást, az egész életet. Ezért azután az emberiség nagyrésze még halópoiában is áldja Mr. Bellt. Akarom mondani, ,,halló”-porában. je: a hátrapillantóban egy rendőr. O Olcsó gondolatok mindig kapósak. O Rendszerint akkor égeti meg az ember a kezét,, amikor valakinek be akar fűteni. O Egy óra, figyelmeztet a bölcs, nem attól jó, mert gyors, hanem mert pontos. Tehát az élénk észjárás sem nagy előny, ha nem elég világos. O Attól még senki sem lesz rátermettebb vezető, ha az elődjét ócsárolja. O A napokban részt vettem egy ismerkedési esten, hogy egy kicsit megismerkedhessem önmagámmal. O Két embert néha nem a távolság, hanem a közelség választja el egymástól. O A humanistának határozott meggyőződése, hogy emberek élnek a földön. GYANAKVÓ FELESÉG Na, ki vele, kivel csaltál meg?
