Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-22 / 17. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ LEGYÜNK TÜRELMESEK ÉS MEGÉRTŐK EGYMÁSSAL! Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Mikor az Uram halála után tizenhat évvel ezelőtt Krisztusra rátaláltam, úgy éreztem magamat, mintha valami uj, teljesen különböző emberi lény lennék. Mintha mindaz, amit elveszítettem, betérült volna azáltal, hogy mos egy magasabb, emlkedettebb, értékesebb életet élek az Ur Jézus szolgálatában. Annyira szerettem volna naponta valamit elkövetni, amivel ő meg lenne elégedve, annyira vágyódtam minél közelebb kerülni hozzá. Mint ahogyan a dicséret mondja: „Nearer my God to Thee” Hozzád Istenem). Akkoriban Dohnanyiné Zachar Ilona (Közelebb kerámiával foglalkoz.am és apró szobrokat formáltam, melyek Krisztust ábrázolták. M.: már bízvást megállapíthatom. hogy ezek a szobrocskák igazán jól sikerültek. Barátaim elkéregettek egynéhányat, de azokat, melyeket legjobbaknak tartottam, elhelyeztem mindenfelé a Living Room-ban, és az ebédlőben. Ekkor ismerőseim, akik örömmel látták, hogy milyen vigasztaló hatással van rám mindez, elhalmoztak festményekkel, szobrocskákkal, nippekkel, melyek vagy Krisztust ábrázolták, vagy valamilyen bibliai jelenetet. Segítettek nekem a falra szegezni a képeket és én olyan boldogan éldegéltem ezek között a számomra annyira becses ereklyék között, hogy úgy éreztem magam, mintha máris a Mennyországban lennék. Ma már tudom, hogy ezek a tárgyak nem bírtak annyi fontosságai, mint amilyent én tulajdonítottam nekik. Krisztusnak lelkünk mélyén kell lakoznia. Hitünknek nem szabad olyan sekélynek lennie, hogy tárgyaktól függjön. Mindazonáltal mindmáig megőriztem az ereklyéket és most már inkább emlék számba mennek. Mégis — sose fogom elfelejteni, mennyire fájt, mikor éppen azokban a napokban melyekben olyan nagy szükségem volt erre a vigaszra, erre a kis napfényre a rettenetes éjszakábam mely rámszakadt, itteni Presbyter egyházunk egyik főpillére, egy hölgy. lri aki segítőtársa volt lelkészünknek és aki évek óta ismert, egy tizenöt személyből álló társaság jelenlétében az ebédlőasztalnál csufondárosan és élesen kritizálta a képeket, ereklyéket, kijelentve, hogy ezeket mind ki kellene hajigálni, mert ez puszta bálványimádás. A szeme csak úgy szikrázott; úgy beszélt, mintha valamilyen kinyilatkoztatás lenne, amit mond. Annyira megdöbbentem, hogy képtelen voltam valamit is mondani a védelmemre. Hivatkozhattam volna a világhírű katedrálisokra, melyek szintén képekkel vannak tele és békét, vigaszt, áhítatot sugároznak annyi millió ember szivébe, de valahogyan összeszorult a torkom és egyetlen szót se bírtam kimondani. Nagyon elkeseredtem; olyannyira, hogy csaknem belebetegedtem. Nem a nő ellen lázadtam fel, de az ellen a vallási felfogás ellen, mely ilyen szeretetlenül, kegyetlenül, érzéketlenül, minden figyelem nélkül tud lesújtani valakire, akinek a lelke tele van a Krisztus iránti szeretettel. Ez hát a keresztényi szeretet — kérdeztem magamban — amit Ahol a gulyát szoktam (teleltetni Ahol a gulyát szoktam deleltetni egy virág levelén hernyót láttam több napon át, s néztem, amint kötötte a saját szemfödelét és egy gumó-félében eltemette önmagát. Aztán nem láttam sokáig, — csak a sírját: mig egyszer csak kijött belőle s aranyos lepke lett, és ezt nézve — az a gondolatom támadt, — hogy a föltámadás is msyd ilyen lehet. Kaposi Ferenc A „SOCIAL SECURITY” LENGYEL VÁLTOZATBAN Irta: TERJÉKI PÁL (Los Angeles) Amikor közeledik a nyugdíjba vonulás ideje, -nagyon kevés amerikainak jut eszébe, hogy a hátra levő éveit Lengyelországban élje le. Paul Zydko és felesége azonban kivételek. A nyugalomba vonulás közeledtével, -pár évvel ezelőtt látogatást tettek szülőföldjükön. A rokonokon kivül természetesen a legjobban érdekelte őket az Amerikából vissza vándorolt lengyel nyugdíjasok helyzete. Lengyelország szinte példa nélkül álló különleges előnyt biztosit a hazatért amerikai lengyel nyugdíjasoknak. A social security csekk átváltási kulcsa majdnem duplája a hivatalos dollár-zlotyi napi árfolyamának. Egy áruház, vagy egy üzemvezető, egy szakmérnök, vagy pedig egy egyetemi tanár jövedelme nem több, sőtt inkább kevesebb mint egy haza vándorolt nyugdíjasé. Több évi megelőző tárgyalások után hét évvel ezelőtt az Egyesült Államok és Lengyelország kormánya között megegyezés jött létre. Ennek értelmében az amerikai nyugdíjas Lengyelor-UÜ y IliJJ i-.i i í..; < j •-annyira hangoztatnak? És miért van az, hogy minden vallásbeli rá akarja másokra erőszakolni azt a módszert, felfogást, elgondolást, amelyen át ő látja az Evangéliumot? Majdnem megfojtott a csalódás, a kiábrándulás és ha nem lett volna már annyira erős a hitem, könnyen összetörhetett volna. Mintha jeges zuhanyt zúdítottak volna vallási áhítatomra, lelkesedésemre. Hosszú évekig gyötört ennek az eseménynek az emléke és nem bírtam napirendre térni felette. Ma azonban már tisztán látom a helyzetet, és már cseppet se izgat a nő gonosz támadása. Inkább sajnálom szegényt, hogy annyira megfeledkezett magáról. Még hálás is vagyok neki, mert tanultam tőle. Rájöttem, hogy a különféle vallásokra igenis szükség van, mert hiszen különböző egyéniségek vagyunk valamennyien és a helyzetünk is különböző, igy hát mindenkinek módjában áll, hogy saját felfogása, saját szüksége szerint fohászkodhasson Istenhez. De végtelenül fontos az. hogy minden keresztényben testvért lássunk és hogy valamennyien, akik megkeresztelkedtünk, együtt tudjunk munkálkodni ezekben a nehéz időkben az Ur Jézus Evangéliuma érdekében. Annyira hálás vagyok, hogy püspökünk, Dr. Béky Zoltán is hasonlóképen vélekedik. Megértéssel van minden keresztény vallás követői iránt. Nem támadja, de segíti őket. Épen ezért könyve, mely most jelent meg „Be régen vérezel szegény magyar” címen és emelkedett, érdekfeszitő beszédeit tartalmazza, minden vallásu kereszténynek szól. Szeretetet és melegséget sugároz és valahogyan mindenki vigaszra és megértésre talál benne. szágban, havi járandóságának 80 százalékát zlotyiban kapja. Átváltási kulcs egy dollár egyenlő hatvan zlotyival. A hivatalos átváltási érték szerint — egy dollár 33 zlotyval egyenlő. A fennmaradó 20 % értékének megfelelően dollár utalványt adnak. Ez a szelvény beváltható az állam hatáskörében működő „souvenir” boltokban, ahol csak külföldieket szolgálnak ki. Itt például többek között egy üveg „English gin” 3 dollár. Egy karton (Folytatás a 15. oldalon) A JÓVÁTÉTEL EZ A NEHÉZ Halálos betegen feküdt az öreg plébános. Egymás után jelentek meg ágya mellett, akik szerették. Búcsúztak tőle. S megjelent a betegágy mellett olyan valaki is, aki nagyon nem szerette, s sok keserűséget okozott neki, mert ahol csak tehette, rágalmazta és megszólta. — Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, és hogy jóvátegyem, amit vétettem. — Ami az elsőt illeti: szivemből megbocsátok. De az a második, a jóvátétel, ebben az esetben...? Mégis! Hiszen csak könnyű elröppenő szó volt, amit mondtam. A nagy beteg felemelje a fejét, megrázta: — Van otthon dunyhája? — Van. — Vigye fel a toronyba és hasítsa fel... Engedje belőle szélnek a tollat, piét... Hadd vigye szerte a faluba, minden utcába, minden udvarba és minden házba. Aztán menjen le és szedje össze. De mind az utolsó szálig! — Igaz! — suttogta lecsuklott fővel a látogató. — Ez a nehéz. (Múlt századi prédikációs példából) Kishonthy István
