Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-22 / 17. szám
13. OLDAL ÍKI/'HÍF H/ i •/ M MAGYAR HÍRADÓ ÁRUHÁZ, KÖZÖNSÉG ÉS IGAZSÁG Irta: PAPP VARGA ÉVA Hollywood, Calif. — Érdekes cikket olvastam a „Reader’s Digest” legutóbbi számában arról, hogy az amerikai nagyáruházak mennyit szenvednek vásárlóiktól. Megtörtént eseteket hoz fel a cikk írója annak bizonyítására, hóogy a Department Store-ok vezetőségének a közönség ezer szeszélyét kell eltűrnie, nem is beszélve a kimondott csalókról, akik -mint Írja- évente 65 millió dollárral károsítják meg a nagyáruházákat. Nem kétlem, hogy sok igazság van a cikkben, azonban aki ismeri az amerikai kereskedelmi életet, az jól tudja, hogy a nagyáruházak nem védtelenek a közönség ellen. A milliós üzletházak, amelyek világszerte amerikai hírességként mentek át a köztudatba, olyasmikkel lepték meg a világot, amikre azelőtt nem volt példa. Minden egészen nagystílű ezekben az áruházakban, kezdve a sokszor egész utcasarkot elfoglaló épülettömbtől a fehérszekfűs „floor walker”-ig, az áruházi detektivekig, a „fekete-listáig”, amelyre az áruházi tolvajok, csalók és fosztogatók kerülnek rá. Végeredményben ma már ott tartunk, hogy külön ,, „Claim Department” képzett személyzete foglalkozik azokkal a vásárlókkal, akik valamilyen kifogással hozzák vissza a megvett árut és-miután nem az alkalmazott zsebéből jön a pénz- elfogulatlanul döntenek minden ügyben. Nem vitatom a cikkíró állítását, miszerint az áruházak gyakran ki vannak téve a közönség szeszélyeinek, de úgy vélem, tisztább és teljesebb lett volna a kép, amelyet az olvasóknak nyújtott, ha az érem mindkét oldalát mutatta volna meg. Mert mig az áruház milliós vállalkozás, amely haszonnal dolgozik, a vásárló-réteg nem egy szervezett közösség. Többnyire kisemberekből tevődik össze a vásárlók tömege és ezeknek kevesebb pénz és gyöngébb szervezet áll rendelkezésre ahhoz, hogy igazukat kiharcolhassák. Anélkül, hogy bármely nagyáruházát támadni kívánnék, olvasóim okulására meg akarom írni az alábbi két kis esetet, hogy teljessé tegyem a képet. (Uj „amerikás olvasóim figyelmébe ajánlom még azt is, hogy minden amerikai városban un. „Better Business Bureau” létezik, amely kivizsgálja és orvosolja a jogos panaszokat.) X New York egyik áruházának szőrmeosztályán óriási tavaszi árleszállítást hirdettek. Egyik nőismerősöm, aki a történet hose, régen készült a télvégi szokásos kiárusításra és a kirakatokat nézegetvén, úgy találta, hogy a szóbanforgó áruházban valóban olcsón lehet bundát vásárolni. Különösen megtetszett neki az egyik bunda abban a kirakatban, amelyben nagy tábla hirdette, hogy minden műszőrme bunda ára 199 dollár ebben a csoportban. Megmondta az elárusitónőnek, hogy melyik szörmekabátot akarja, mire a nő kiment a vevővel és behozta a kívánt műbundát. Ö felpróbálta és mivel a bunda kitűnően állt rajta, boldogan akarta kifizetni az árát, akkor azonban odajött az osztályvezető és azzal állt elő, hogy ez a bunda tévedésből került a kirakatba tett 199 dolláros szőrmekabátok közé, mert ennek az ára több. mint 300 dollár. A vevő csalódottan ment ki az áruházból és szomorúan járkált a kirakat előtt, amikor hirtelen megpillantotta ugyanazt a műbundát, amelyet alighanem csalogatónak tettek ki. Ismerősöm gondolt egy nagyot, visszament az üzletbe, kikeresett egy másik eladót és nem említette, hogy a hirdetett reklámbundát óhajtja, hanem egyszerűen kérte, hogy vegyék be a kirakatból AZT a bundát, mert fel akaija próbálni. Mikor a tájékozatlan elárusitónő behozta a bundát, ismerősöm felvette és begombolta magán a bundát. Fizetni akart, de rövidesen jött az osztály- . vezető, aki megismételte a bunda drágább árát és mikor látta, hogy a vevő ragaszkodik a hirdetett árhoz, le akarta venni róla a bundát. A vevő erre lármát csapot és kijelentette, hogy nem fizet többet, mint a reklám-ár. Rendőrt hívtak és az, miután meghallgatta a tényállást, kijelentette, hogy szerinte a vevőnek van igaza. Be akarta kisérni a feleket, mire a tulajdonos gondolt egyet és kénytelen, kelletlen jóvá hagyta a vásárt. X A másik esetet egy fiatalasszony mesélte a napokban ilyenformán: „Férjemnek egészen finom minőségű zoknikat akartam vásárolni. A legjobb üzletekben jártam, de sehol sem találtam jól mosható színes férfiharisnyákat. Minthogy én mindent itthon mosok a mosógépünkben, nem akartam megkockáztatni, hogy a zokni mindent befessen, hajlandó voltam inkább többet fizetni. Végül találtam is egy üzletet, ahol eladtak nekem olyan férfiharisnyákat, amelyek nem fognak. Méregdrágán vettem a zoknikat, de már az első mosásnál kiment a színük és mindent összefogtak, amiket a mosógépbe ugyanakkor KÉT SZÖKÉSEM TÖRTÉNETE (Folytatás a 10. oldalról) fiukat az egyik tanterembe rendelték, ahol állva kellett a fiú megkinzatását végignézni. Egy padra fektették és jobbról-balról a két legnagyobb és legerősebb fiú addig verte, amig félájultan leesett. Megdermedve néztük, amint az egyik sarokba kúszva ordítva összeesik. Úgy emlékszem, hogy akkor szilárdult meg bennem az az elhatározás, hogy én is szökni fogok, de csak egyszer, véglegesen. (Vége következik) MOSOLY Joe, a cowboy sok pénzt nyert pókeren. Mivel nem akar pénzt tartani magánál, elviszi a seriffhez, hogy őrizze meg másnapig. A seriff elhivatja a városka két tekintélyes polgárát, hogy a pénz átvételénél tanuk legyenek. Joe hétfőn jelentkezik a pénzért. A seriff csodálkozva fogadja: — Micsoda pénzről beszélsz? Nekem nem adtál semmiféle pénzt. — De seriff, hiszen két tanú is látta. A seriff azonnal elhivatja a tanukat, és megkérdezi tőlük: — Láttátok ti, hogy ez az ember nekem pénzt adott át? — Nem láttuk. — Jól van, elmehettek. Miután a két tanú elment, a seriff kiveszi a pénzt, és átadja Joe-nak. — De seriff — álmélkodik Joe —, hát miért betettem. Természetesen nagyon dühös lettem és felhívtam a céget, ahol panaszomat meghallgatták ugyan, de annak orvoslása elől ridegen kitértek. Elmentem végül is az üzletbe és követeltem, hogy térítsék meg a kárt, ami azáltal ért, hogy a zoknik minden mást összefogtak. Miután követelésem elől mereven elzárkóztak, elmeséltem a dolgot egyik ügyvéd barátunknak azzal, hogy perelni akarom a céget. Erre ő ajánlotta, hogy előzőleg ügyvédi felszóllitó levelet ir a cégnek, hogy káromat térítsék meg. Az ügyvéd nem is fenyegetőzött perrel, mégis meg volt a levél hatása. Mihelyt látták, hogy nem hagyom az igazamat, beküldték az ügyvéd címére a kártérítési összeget. Én persze nagyon örültem, mert már a féljem is azt mondta, hogy nem kapok semmit, felejtsem el az egész káros ügyet.” X A fenti két esetből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy az áruházak vesztesége, valamint a közönség sérelmei mind előfordulnak. A szabad, demokratikus amerikai azonban lehetőséget nyújt arra, hogy a polgár végeredményben jogait érvényesíthesse. Mert mig a parancsuralmi országokban csupán a gazdag ember képes kiharcolni igazát a törvény előtt, addig a szabadelvű Amerikában külön kis bíróság Ítél kis ügyekben (Small Claims Court) és a tájékozatnak még csak ügyvédet sem kell felvennie, előadhatja panaszát a bírónak. Emellett minden városban van „Legal Aid Bureau” is, mely díjmentes ügyvédi segítséget nyújt. A törvény egyaránt védi az áruházakat a csalóktól és a vásárló polgárt a tisztességtelen kereskedőktől. Azonban végeredményben minden azon múlik, hogy akinek jogos panasza van, az álljon ki érte, mert -mint a közmondás is tanítja- „néma gyermeknek anyja sem érti a szavát.” csináltad ezt a dolgot? — Azért — szólt a seriff mosolyogva —, hogy lásd, milyen helyen vagyok én seriff. TAVASZODÓ Harangoznak már a gerlék, fojtott hangon hirdetik a hatalmas Nap győzelmét, zúgják, hogy tavaszodik. Már a bodza tar gubanca feszit álmos rügyeket, készül, hogy virágát ontsa, csillagrendszert rejteget. Rigó cserreg: ki a télből! — szerelemre éhezik; porolóállvány tövéből nagy lompos macskák lesik. Verebek vidám árnyéka elcsap a napos falon, — csira és tavaszi tréfa tör át télen, avaron. Tavasz, patyolat felhőket vig-kék égen hajszoló, virágoztasd ki a nőket, párt adj, kinek pár való. Gabonát Ígérj halommal, terveket meg ne tagadj, — békét nekem önmagámmal, sebeimnek nyugtot adj. Csanádi Imre
