Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-08 / 15. szám
12. OLDAL MAUYAK HÍRADÓ BŰNÜGYI NOVELLA HULLA NEM VALÓ A CSOMAGTARTÓBA Irta: VAJDA ALBERT I. „Bocsánat, Senhor” mondta a zömök, feketehaju rendőr és behajolt az autó ablakán, „szabad kérnem a jogosítványát?” Heinz Stürmann felhúzta szemöldökét és kissé indignálódva kérdezte: „Miért?. Hiszen még el mfaSw' sem indultam, nem követhettem el közlekedési kihágást. Ebben a percben ültem be a kocsimba.” „Sajnálom” felelte a rendőr ^lijp szenvtelen arccal. „Kérem a jogo- | rí-,... sitványt.” Vajda Albert Heinz vállat vont. Kivette zsebéből a hajtási igazolványt és átnyújtotta. Négy hete volt már Mallorcán, eddig igazán a legkellemesebb oldalról mutatkozott be a spanyol sziget. Ez az első eset, hogy valami kis kellemetlenségben van része, órájára pillantott. Tiz perc múlva kilenc. Kilenckor várják az irodában, a legnagyobb spanyol hűtőszekrénygyár igazgatójával kell tárgyalnia. Mi az ördögöt vizsgál annyit ez a rendőr azon az igazolványon? „Heinz Stürmann” olvasta a spanyol rendőr a német nevet kissé tagolva. „Született 1942-ben, Düsseldorfban. Foglalkozása: vállalati igazgató.” „Úgy van” szólt közbe Heinz. Jól beszélt spanyolul, nem esett nehezére odavágni egyet a rendőrnek. „És ha kiváncsi, hogy mikor oltottak be himlő ellen, az útlevelemben van -egy kis sárga könyv...” A rendőr nem értette a tréfát. Szája összeszűkült, kihúzta magát és hűvös hangon ezt mondta: „Lenne olyan szives és kinyitná a csomagtartót?” „Miért?” meredt rá Heinz. „A csomagtartó üres. Csak egy tartalék kanna van benne, öt liter benzinnel.” „Kérem, nyissa ki a csomagtartót!” mondta emelt hangon a rendőr. örült spanyol, gondolta Heinz, de kiszállt a kocsiból. Gyors léptekkel ment a Mercedes csomagtartójához és felemelte a tetőt. A következő pillanatban úgy érezte, hogy megfordult körülötte a napfényes sziget. A csomagtartóban szőkehaju lány feküdt. Első pillantásra látszott rajta, hogy halott. „ön azt mondta, uram, hogy a csomagtartó üres!” hallotta a válla mellett a rendőr hangját. Heinz csak állt és szemét nem tudta levenni a látványról. Némán tűrte, hogy a rendőr félretolja, azután egy rendőrautó szirénáját hallotta és egy valószinűtlenül vékony férfi azt mondta neki, hogy kövesse a rendőrségre. Megpróbálta összeszedni gondolatait, ahogy a fekete autó kanyargóit Palma de Mallorca keskeny utcáin, egészen a rendőrség épületéig. Néhány perc alatt rideggé vált minden. A székesegyház hatalmas épülete, amely tegnap még olyan barátságosan nézett rá, most hirtelen fenyegetővé vált, a tornyok mint vádló felkiáltó jelek mutattak az ég felé. A rendőrségen szürkefalu szobába vitték és a vékony férfi leültette Íróasztalával szemközt. „Senhor Stürmann” mondta, „nevem Escalas felügyelő. Lenne néhány kérdésem önhöz. Látom, nagyon sápadt. Adhatok egy csésze kávét?” Heinz bólintott. A felügyelő felállt és kávét töltött egy csészébe, „Sajnálom, de ez nem német kávé, hanem kicsit erősebb” mondta és halvány mosoly jelent meg á szája szögletében. „De azt hiszem, jót fog tenni.” Heinz egyetlen mozdulattal hajtotta fel a méregerős folyadékot. Érezte, hogy ereiben gyorsabban kezd keringeni a vér. Közben Escalas felügyelő feltette az első kérdést: „Ismeri ön a hölgyet, akit a ...hm...a kocsi csomagtartójában találtunk?r’ „Ismerem” mondta Heinz. Nem ismert rá saját hangjára, annyira elhaltak a hangszálai. „A neve...a neve Erika Wolff-Hubert...” „Milyen kapcsolatban voltak egymással?” kérdezte a felügyelő. Heinz remegő kézzel simított végi homlokán és alig tudta kinyögni: „Erika és én...jegyesek vagyunk...” Elharapta a ___________(Folytatás a 15. oldalon) __________ MESÉL A MÚLT H. RÁKÓCZI FERENC ÉS ERDÉLY Fontos levelet kapott 1705, május 14-én Des Alleurs altábornagy, XIV. Lajos magyarországi megbízottja. „Őfelsége elhatározta — szólt a levél — hogy utasítsam Önt, ismeije el Rákóczi herceg urat Erdély fejedelmének: közöljem, hogy mondja meg neki Őfelsége nevében: nem fog semmiről elfelejtkezni, hogy elfogadtassa követeit, akiket Uyen minőségben küld az általános békekongresszusra, hozzátéve, hogy ezeket a követeket megbízhatják a Magyar Királyság érdekeinek képviseletével is.” A fejedelmet a hir, amint ez Des Alleurs jelentéséből kiderül, nagyon kellemesen érintette, és nem is késlekedett, hogy levélben fejezze ki háláját a francia király gesztusáért. A szabadságharc vezetőjének, ha a köszönetben volt is valami szándékosan eltúlzott udvariasság, volt oka az elégedettségre. A nyilatkozat Erdély független státusának elismerését jelentette, az általános békekongresszusra szóló invitáció pedig a fejedelemség állásának majdani nemzetközi garantálását. Amióta Rákócai ..a keresztény világ minden fejedelmeinek” tudomására hozta, hogy ..megújultak a dicsőséges magyar nemzet régi sebei”, a francia vállalás elérése volt a kuruc diplomácia legnagyobb sikere. Rákóczi korában az erdélyi fejedelemség eszméje már hosszú történeti múltra tekintett vissza. A magyar rendi-függetlenségi felfogás szerint Erdély a középkori magyar állam jogutódja volt, amely miközben létével biztosította a folytonosságot, arra is alkalmas volt, hogy majdan a magyar királyság függetlenségét is helyreállítsa. A rendi-államjogi érvekkel alátámasztott koncepció százados történelmi tapasztalaton nyugodott, és létjogosultságát a hatalmi politikai megfontolásokkal, az európai politika nagy állandóságot mutató tendenciáival is összekapcsolta. A szabadságharc diplomáciájában is axiómának számitott, hogy az önálló Erdély nem csupán rendi-függetlenségi érdek, hanem egyben a dinasztikus hatalmi egyensúly kívánalma, léte ezért szilárd alapokon nyugszik. Ha be is következik bukása (amint egyszer már bekövetkezett), a hatalmi politika szükségletei rövidesen újra életre hívják. Katonai teljesítménye folytán Erdély az európai nagypolitikával is kapcsolatba került. A XVII. század első felében a Habsburg-tulsuly fenyegető árnyéka borult Európára. A dinasztiáé volt a spanyol királyi korona és a német császári trón, és a kor V. Károly birodalmának feltámasztásától rettegett. Csakis valamennyi rendelkezésre álló erő összefogása segíthetett, és a formálódó koalícióban Erdély is helyet kapott. Svédország, majd Franciaország szabályos kétoldalú szerződést kötött I. Rákóczi Györggyel, és a vesztfáliai béke megkötése alkalmával (1648-ban) Erdély úgy szerepelt, mint a Habsburgok fölött győzelmet arató nagyhatalmak egyik szövetségese. Erdély önállóságának két nemzetközi pillére: az osztrák — török szembenállás és a Habsburg — Bourbon ellentét a kuruc diplomácia Ítélete szerint a XVIII. század elején is fennállott. Igaz, Erdély fénykorához képest romlottak a nemzetközi viszonyok. A félhold ereje a legutóbbi magyarországi háborúban Budánál és Zentanál alaposan megfogyatkozott, és a Habsburgok sem voltak Nyugat-Európában annyira elszigeteltek, mint a harmincéves háború befejezése alkalmával. De képtelenségnek látszott, hogy a török végképp tudomásul veszi a stratágiai jelentőségű Erdély osztrák birtokát, és az is valószínűtlennek tűnt, hogy a franciák kiengedik kezükből a fontos kelet-európai ütőkártyát. A török—osztrák ellentét a XVIII. században is fennmaradt, de ennek a szembenállásnak más volt a jellege, mint a korábbi időszakban. Törökország a karlócai béke (1699) után végérvényesen lemondott a Kárpát-medencéről, és az újabb osztrák—török háborúk már nem török kezdeményezésből keletkeztek, hanem a Habsburgok balkáni aspirációiból. A terjeszkedés nem sértett hatalmi érdeket Kelet-Európában. Oroszország, a térség felemelkedő nagyhatalma Ausztria szövetségese volt a török elleni háborúkban, és a két nagyhatalom a későbbiekben Lengyelországban is egymásra talált. A hagyományos francia—osztrák ellentét is megérte a XVIII. századot, és éppen a kuruc szabadságharccal egyidőben zajlló spanyol örökösödési háborúban érte el csucspontiát. De ez a mérkőzés is már, mint az előző század közepén lezajló nagy összecsapás. Nem a Habsburgok fenyegették az európai egyensúlyt, hanem a Bourbonok, következésképp nem Bécs, hanem Párizs ellen jött létre a nagy koalíció, XIV. Lajosnak most nem a Habsburgok voltak az első számú ellenfelei, hanem a tengeri hatalmak: Anglia és Hollandia. Az összecsapásban a lehetőségeit túlméretező Franciaország maradt alul, és amikor újra összeszedte magát, tekintetét nem a kontinensre, hanem a tengerekre és a gyarmatokra fordította. Ettől kezdve egy jó évszázadon át a francia—angol ellentét alkotta a nyugat-euróai nemzetközi kapcsolatok tengelyét. Mindaz, ami a spanyol örökösödési háborút lezáró béketárgyalásokon történt, mar az uj tendenciák érvényesülését jelezte, XIV. Lajos utasította megbízottját, hogy ígéreteinek megfelelően a Rákóczira vonatkozó kitételeket is vétesse fel a békeszerződésbe. A delegátusnak azonban lelkére kötötte, hogy emiatt ..nem szabad a békét felbontani, és eláll a feltételtől, ha az a köznyugalom visszaállítását akadályozná”. A francia megbízott könnyen meggyőződött, hogy akadályozza. Az 1714, március 6-án aláirt rastatti béke nem tett említést sem Erdélyről, sem Magyarországról. A nemzetközi körülmények ked vezőtlen alakulása folytán a kuruc szabadságharc igy egyben az utolsó erdélyi függetlenségi háborúnak bizonyult. Diószegi István
