Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-08 / 15. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. ÓID AL KÉRDÉS — Hatvan éves vagyok. Legutóbb egy ismeretterjesztő előadáson vettem részt ahol az előadó kijelentette, hogy a vérbajt nemcsak fiatal, hanem idős korban is megkaphatja valaki. Az előadó azt is mondotta, hogy van aki észre sem veszi a betegséget, vagy csak későn veszi észre. Szintén mondotta, hogy a vérbaj kiújulhat, idősebb korban is. Mi a véleményük? VÁLASZ — Feltehetően igaza volt az előadónak. Nem vagyok orvos, igy nincs olyan szakmailag kialakult (pláne helytálló!) véleményem, amelyet nyomtatásban teljes felelőséggel leközölhetnénk. Forduljon az orvosához. *** KÉRDÉS — Édesanyám két éves szenvedés után | meghalt. Két évig volt az ágyban, fekvő betegként. A temetés után csak öt hét telt el, s édesapám máris kijelentette, hogy ő most talált valakit akivel együtt szeretne élni, s össze akarnak házasodni. Szuperlativuszokban beszél erről az asszonyról. Engem ez bánt, bevallom. Úgy érzem, hogy édesanyám emléke túlságosan közel van hozzánk, s nehéz elfogadnom, hogy édesapám ilyen hamar ujraházasodna. Édesapám többek között azt is mondta, amikor ezt a kérdést vitattuk, hogy ő tulajdonképpen már több mint két éve csupán érzelmi kapcsolatban volt édesanyával, ami érthető, hiszen anyánk súlyos betegen feküdt. Lehet, hogy apának igaza van, de engem az egész mégis nagyon bánt. VÁLASZ — Megértjük érzéseit. Azonban nem akadályozhatják meg apjukat abban, hogy ismét megházasodjon, ha ő azt úgy látja jónak. Magának egy kis időre van szüksége, hogy megszokja az uj helyzetet. Azonban semmi okát nem látjuk annak, hogy miért ellenezné apja újabb házasságát. *** KÉRDÉS — Négy évvel ezelőtt egy gyerekem született. Áz apjához viszont végülis nem mentem férjhez, így most a gyerekkel élek. A gyereknek az apja vezetéknevét adtam, bár adhattam volna az enyémet is. Van-e valami probléma, gondolok a jogi oldalra, azzal, hogy a gyerek az apja nevét viseli, akivel csak ritkán találkozik, s akivel én nem kívánok összeházasodni? VÁLASZ — Jogilag semmi akadálya sincs annak, hogy egy gyerek az apja nevét viselje még ha nem is házasodtak a szülők össze. A gyakorlatban az egyetlen probléma amit látunk az lehet, ha félje később megházasodik, s gyerekét ugyanúgy fogják hívni mint a magáét. így tehát ha ez magának megfelel, miért ne viselhetné gyereke a maga nevét, avagy ha valamikor ismét megházasodik, későbbi félje nevét? *** KÉRDÉS — Huszonhárom éves vagyok, meglehetősen kövér. Életemben mindig ez volt a fő problémám: tudja, nem kellemes amikor egy fiatal nő több mint 200 fontot nyom. Egyszer hallottam egy fogorvosról, aki leköti a páciens állkapcsát, igy az hosszú ideig csak folyadékon él. Nem akartam hinni, de végül én is megpróbáltam. Ha hiszik, ha nem, rövid idő alatt 120 fontra fogytam le: MAJDNEM 100 FONTOT VESZÍTETTEM. Boldog voltam ! De nem sokáig. Négy hónap telt el csak és ismét 180 fontra hiztam fel. Tehát hiába volt a nagy áldozat. Most megint boldogtalan vagyok. Visszamentem ahhoz a fogorvoshoz, de ő közölte, hogy nem hajlandó megismételni az operációt és közölte, hogy meiyek a pszichológushoz. Azt is mondta, hogy ő nem felelős azért, ha valakinek nincs lelkiereje ahhoz, hogy ne egye tele magát. Igaza van, elfogadom. Valóban nincs lelkierőm; ráadásul az édességet nagyon szeretem. Viszont boldogtalan vagyok. VÁLASZ — Igaza volt a fogorvosnak. Menjen a pszihológushoz. Minden azon múlik, hogy legyen akara-' ta egyrészt nem enni annyit, másrészt másfajta ételeket fogyasztani. Ha viszont túl sokat eszik, akkor so— Nagyon kérem, ne vegyék udvariatlanságnak, hogy amig maguk dolgoznak, én alszom egy keveset... Mosoly Kovácséknál kisgyerek született. A nagymami megkérdi Pistikét: — Szeretnéd látni a kis testvérkét, akit ma éiM hozott a gólya? — Igen nagymami — mondja Pistike —, de még inkább szeretném a gólyát látni. *** — Volt már a Balatonnál? — Igen. — És a Fekete-tengernél? — Ott is. — Melyik szebb? — Nem tudom, mindenhova a feleségemmel utazom. *** — Kérem szépen, nem kaphatnék valami állást? — Sajnos nem. Éppen tegnap küldtünk el valakit, akinek nem volt semmi dolga. — Nem kaphatnám meg az ő állását? *** A nagy művésznő közel száz esztendeig élt. Közben sokszor szemrehányást tett orvosának, hogy nem tud rqjta segíteni. — Sajnos, asszonyom — mondta az orvos —, megfiatalítani nem tudom. — Nem is akarok én fiatal lenni — szólt a matróna —, csak az öregséget szeretném folytatni. *** A régi világban az őrmester a tűzoltókészülékről magyaráz az ifjoncoknak, és végül megkérdezi: — Mit történik, ha a csövön a csap berozsdásodik? Nagy hallgatás. — Na, disznók, ha a csövön a csap megrozsdásodik, akkor olyan pofont kaptok, hogy csillagot lát a szemetek. *** Black látogatóba megy Whitehoz. Egy kép előtt megkérdi: — Ez antil kép? — Igen. — Kit ábrázol? — A feleségemet leánykorában. RÉMES RÍMEK: Lábjegyzet Barátomnak lába fázott, És emiatt sokat morgott, Lehet, hogy huzatot kapott, mivel cugos cipőt hordott. Gólyagyerek Gólyamamához a kislánya így kelepel s lesi szkját: A gyereket gólya hozza, No de ki hozza a gólyát? Hidvéghy Ferenc NÉPDALKUTATÁS DALOLÓ ÖREGAMERIKÄSOK A legnagyobb lelki fájdalmak közé tartozik az édesanyától való elszakadás. A lassan múló fájdalom egy-egy nótában jelentkezik még s a már férfivá érett, asszonnyá vált kivándorló visszatér a szülőfaluhoz, az öreg, töpörödött édesanyához, mint a Franklin, N.J.-ben élő özv. Kovács Józsefné is: Az én falum nem olyan hires, Nincs is abban nevezetes semmi, A ház is mind ócska, kopott, Mint ahogy a falun szokott lenni. Mikor kfjöttem belőle, Azt hittem, hogy elfelejtem könnyen, De azóta de sok ^jd Hullatom a falumért a könnyem. Ezek a lopva elhullatott könnyek sokára, nagyon sokára száradtak fel. Akadt közülük olyan, aki nem bírta tovább viselni a nádfedeles kis ház hiányát, szinte látta a kapuban várakozó anyát is, aki a falu poros utcáját figyeli, nem lépeget- e rajta az, aki elment... özv. Kovács Józsefné a szomorú viszontlátást igy kesergi el a második strófában: Visszatértem kisfalumba, Leküzdtem a vágyam, Idegenek biiják már a Gólyafészkes, nádfedeles házam: A kis lócát sem tanáltam, A nagy fát is kivágták mellőle, S aki azon szokott ülni, Kint nyugszik a csendes temetőbe’. E dal éneklőjéről ma már nem tudjuk, hogy melyik vármegye szülötte. Gyanítjuk Zemplént, vagy Gömört. Azok a kis nádfedeles házak szelíd megadással tűrik a gazdacserét és roskadoznak az esztendők súlya alatt. Tóth-Kurucz Mária
