Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-01 / 14. szám

I PIVÄNY JENŐ EMLÉKEZETE Irta: VASVÁRY ÖDÖN __________________________________________MAGYAR HÍRADÓ Most harminc cs/tcndcjc. 1946 januárjának véljen, a magyar főváros egyik temetőjében egy nagyon egyszerű temetés folyt le. A kopár sirhantok között a szertartást végző papon kívül csak négy öregasszony állt a nyitott sirgödör előtt. Az összetá­kolt fakoporsó elnémult lakója sohasem volt hires vagy gazdag ember. Ha valamikor lett volna is, a háború, az alig elmúlt szörnyű város-ostrom borzalmai szegénnyé tették volna. Illetve: csak a világ gondolta szegény embernek a koporsó lakóját, pedig a valóságban gazdag ember volt: volt neki egy nagy csomó könyve, régi dolgok elfelejtett emléke, sok szegény hazájavesztett ember életének krónikája, óceánokon túlra szakadt magyarok viselt dolgairól Írott ujságpéldánva, szóval olyasvalami, ami sok ember szemében haszontalan lim-lom. de neki a szív. a lélek gazdagságát, életének egész, összekuporgatott vagyonát jelentette. Pivány Jenő volt a neve. élt 73 évet. Két világrész­ben élt. sokat dolgozott, tömérdek széthulló papirost gyűjtött könyvtárrá, egész életét egyetlen célnak szentelve: minél több hiteles adatot összegyűjteni világgá ment magyar testvéreinek történetéről. És amikor öregségében élvezni tudta volna élete munkájának eredményeit: talán egyetlen lehulló ellenséges bomba égette hamuvá életének minden eredményét. Könyvtára. gyűjteménye. minden bútora, minden darab ruhája ottpusztult. Neki magának akkor nem történt egyéb baja. mint az. hogy semmije sem maradt és ennie sem volt mit. Leron­gyolódva. otthonát, mindenét elveszítve hányódott, bujdosott még egy darabig. Azután, egy év múlva, meghalt. Egyesek szerint éhenhalt. A négy öregasszony, aki koporsója mellett sirdogált. családtag volt: két özvegyasszony nővére és kél fivérének özvegyei. Az a pár barátja, aki öregségére megmaradt, cak pár hét múlva tudta meg halála hírét. Nem tudták elkísérni utolsó útjára. Kik voltak ezek a barátok? Csak háromról tudok. Az egyik dr. Kun Andor, aki hosszú időn át az Amerikai Magyar Népszava budapesti tudósitója. sőt valameddig a lap tulajdonosa is. azután Gál István történész, aki már régen foglalkozik a magyarság angliai és amerikai vonatkozásainak kutatásával és Ács Tivadar, valamikori dél-amerikai újságíró, történetkutató. Annak idején, amikor Pivány meghalt. Kun Andor tudósította a tragédiáról az amerikai magyarságot, megírva, amit Pivány éleiének legutolsó, keserves szakaszáról tudott. Ács. tudtommal nem irt errö a témáról (azóta Kun és Ács meghaltak). Gál István pedig egészen 1974-ig várt. amíg egy rövid tanulmányban ismertette elhalt nagyérdemű barátja életét és munkásságát. Gál jól ismerte az öreg tudóst és gyűjteményét sűrűn látogatta, anyagot gyűjtve saját amerikai—magyar és angol vonátkozásu írásaihoz. Ö volt talán az. egyetlen, aki látta a borzalmasan lebombázott lakást és a felmérhetetlen értékű gyűjtemény hamuvá vált üszkeit. Pivány Jenőről, különösen fiatalabb éveiről jóformán semmit sem tudunk, 1873-ban született, 1899-ben került az Egyesült Államokba, ahol Phila­delphiában élt mint könyvvizsgáló (accountant). Magányos ember maradt egész életében. Egy Egyesült Államokban mindössze 15 esztendeig élt, 1915-ben költözött vissza magyar földre, hogy amerikai újságok tudósitója legyen. Amerikában kezdett Írni, majdnem kizárólag az amerikai magyarság múltjáról. Ezen a téren nem ö volt az első. Dr. Márki Sándor kolozsvári egyetemi tanár már 1893-ban közzétette ..Amerika s a magyarság" eimíí alapos és kitűnő tanulmányát, amelynek körülbelül 50 oldalán keresztül elmond mindent, amit akkor .juditi lehetett az. Amerikába került magyarokról. Pivány munkájának legnagyobb eredménye a hősi halált halt Kovács Mihály ezredes megtalálása volt. akinek addig a nevét sem ismerte senki. Pivány irt róla először, miután a hős amerikai életének számos dokumentumát sikerült megtalálnia. Gál István tanulmánya elsorolja Pivány egyébként meglehetősen eseménytelen életének egyes epizódjait, amelyek közül kimagaslik az a munkája, amivel a nemzetgyilkos trianoni szerződés létrejöttét próbálták megakadályozni. (..Some fact about the proposed dismemberment of Hungary", 1919, 20 oldal.) Már előzőleg megírta az 1861—65-ös polgárháborúban résztvett magyar katonák alapvető történetét (1913). majd Magyarországon mint a Tudományos Akadémia levelező tagja, megírta legnagyobb munkáját: ..Hungarian—American his­torical connections" címmel. 1927-ben. Gál István, aki valószínűleg nem járt Amerikában és igy ottani életét nem igen ismeri, tanulmányában nem emlékszik meg arról a kiküldetésről, amely 1923-ban újra áthozta a már akkor ismét magyar állampolgárrá (Folytatás all. oldalon) Levelesláda Beküldött kéziratokért nem vállalunk felelősséget. A szerkesztőséghez érkezett kérdésekre csak úgy adunk választ, ha a levélíró egy megcímzett és felbé­lyegzett borítékot is mellékel. Szakkérdésekben sok esetben nem tudunk kielégítő választ adni; például jogi, orvosi, műszaki kérdésekben. A SZERKESZTŐSÉG TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ..Szeretném tudni, hogy kinek is nyomtatják önök a lapot? Csak fiataloknak? Mi öreg szülők többet olvassuk a lapot mint a fiaink. . .Illetve olvasnánk. Mert bizony a szem már gyenge amikor az ember megöregszik. Azokat az. apró betűket, amelyeket néha nyomtatnak a mi szemünk már nem látja. . Eddig az. idézet — egy hosszú levélből. Levélírónk különösen a folytatásos regények apró betűit kifogá­solta. Örömmel értesítjük levélírónkat — és vele együtt valamennyi idős olvasónkat — arról, hogy mostantól a folytatásos regényeket általában nagyobb betűvel fogjuk szedni. Szerkesztőségünkben az is felvetődött, hogy a hírek, illetve az idősebbeket leginkább érdeklő cikkek egy részét esetleg valamivel nagyobb betűvel szedjük. Erről azonban még nem történt döntés. Olvasóink láthatták, hogy idáig is törekedtünk arra. hogy lapunk olvasható legyen, technikai szem­pontból. Olykor nyomtatási hiba miatt néhány­olvasónk rosszabb példányt kapott. Ezért szives elné­zésüket kérjük. . Ami azonban lapunk szerkesztői alapelveit illeti, természetesen mi is gondolunk az idősebb -korú olvasóinkra. Vasváry ódon FELVONT szemöldökkel Hirdetésre kétszer annyit költenek, mint az ivás elleni harcra WASHINGTON — Korlátozza az amerikai kormány az. italok hirdetését? Ezt a kérdést tanulmá­nyozza ma a Szenátus egyik albizottsága. ..Naponta több millió fiatalkorút bombázunk az alkoholt hirdető reklámokkal. Az ivás kalandos, szexi, barátságos, egészséges, divatos — a hirdetések az ivászat hasznosságáról, az élvezetről és még ki tudja miről próbálják a hirdetések meggyőzni a leendő vásárlót — mondja William D. Hathaway demokrata szenátor, az alkohol elleni albizottság elnöke. Többek között azt kérdezik a bizottság tagjai, hogy az ilyen hirdetések csupán arra ösztönzik a már ivó személyt, hogy egv uj márkát vegyen, avagy újabb tömegeket vonnak be az. ivászat káros szokásába. A hirdetések, mondja a bizottság egyik tagja, tulajdonképpen egy furcsa légkört és kultúrát teremtenek, majdhogynem azt próbálják velünk elhitetni, hogy a mi kultúránkban mindenkinek 12 éves koron felül állandóan innia kell. Tavaly az. egészségügyi miniszter maga vetette lel. hogy korlátoznunk kellene az alkoholtartalmú (Folytatás a 13. oldalon) S'Z'E'H‘L'I I .....................................J Az. elnökválasztási évet a Fehér Ház és a Kongresszus közötti ellentétek jellemzik: szinte minden kérdésben konfliktus alakult ki: Vietnamtól Angoláig. A belpolitika területén kialakult ellentétek azonban nem indokolják, hogy az Egyesült Államoknak a Szovjetunióval kialakult kapcsolatának nehézségeit illetően ne alakítson ki az amerikai vezetés- valamiféle közös platformot. Kissinger legutóbbi beszédeiben többször hang­súlyozta. hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok alapvetően megváltoztak, mivel bebizonyosodott, hogy mindkét ország rendelkezik a megfelelő katonai erőkkel, a hagyományos fegyvernemek terén, s igy képes távoli földrészeken is hagyományos fegyverne­mekkel vívott háborút folytatni, vagy abban résztven­­ni. A két ország közötti katonai megegyezések idáig elsősorban az atomfegyverekre irányultak: a legfonto­sabb probléma a világkatasztrófa megelőzése, a harmadik világháború kirobbanásának megelőzése volt idáig. Gromiko szovjet külügyminiszter tavaly kijelen­tette: ,,A Szovjetunió ma láthatóan növelte katonai potenciálját...amely képessé teszi az országot arra, hogy a nemzetközi politika terén meghatározó szerepet töltsön be.” Ilyen körülmények között az amerikai vezetésnek is át kell értékelnie a békés egymás mellett éléssel kapcsolatos politikáját. Természetesen, az atomfegy­verek korában a békés egymás mellett-élés létszükség: elkerülhetetlen. A stratégiai fegyverekről szóló tárgyalás továbbra is az amerikai külpolitika első számú prioritása marad. Ezen túlmenően azonban meglehetősen zavaros a helyzet: mit is jelent ténylegesen a detente politikája?

Next

/
Thumbnails
Contents