Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-25 / 13. szám
vwi »si; 4. OLDAL „Nem halok meg Karácsony előtt” WALES — Egy idős asszony orvosa közölte vele, hogy Karácsony előtt meg fog halni. Az idős asszony fogadást kötött — egy pappal — arra fogadott, hogy az orvos tévedett. A fogadást megnyerte. Nem halt meg Karácsony előtt. Karácsony napján ellátogatott a paphoz és követelte a nyereséget. A pap kénytelen volt fizetni. Hazavitte a pénzt. Röviddel azután meghalt. Ezt a valóban megtörtént esetet egy vezető angol orvosi szaklap idézte. Azt próbálták az orvosszakértők bizonyítani cikkükben, hogy igenis az embernek van valami, (bármilyen korlátozott is) hatalma saját maga felett még az ilyen a lapvető kérdésben is mint a halál. Van azonban több bizonyítékunk is. Lehet, hogy az angliai, walesi öreg néni példája tplsogosan anekdótikusnak tűnik, túlságosan meseszerűnek. Vagy csupán elszigetelt. IZLAND: NEM CSAK JÉG IZLAND neve azt jelenti: „jeges föld”. A fordítás csúnyán hangzik. A legtöbben körülbelül ennyit is tudnak róla. Legfeljebb a halászatra gondolnak. A nagyon műveltek még emlékeznek az iskolából a gejzírekre is. De ezek már a legművelteU kék. Pedig Izlandon sokkal több van mint pusztán jég, melyről az ország a nevét is kapta. És lakosai sem csupán halászattal foglalkoznak, mint azt a legiöbben feltételezik. Mindenekelőtt Izlandba érdemes annak ellátogatnia akinek elege van a modern nagyvárosok szennyezett levegőjéből, a klóros vagy más vegyianyagot tartalmazó vízből, s általában a nagyváros rohanásából. Aki pedig szereti a romantikus, gyönyörű tájakat, s aki szereti az újszerűt a természetben is, annak pláne érdemes ide látogatnia. Az északi fényt itt ugyanúgy lehet látni mint Alaskában. óvfil Bl&lííw MAGYAR HÍRADÓ AZ ÉLNI AKARÁS Michael Anderson, aki foglalkozására nézve „orvosi statisztikus” a Wessex Regional Health Authority munkatársa Hampshire városában, Angliában. Ő figyelte meg azt az érdekes jelenséget, hogy nagyszámú idős ember ugyanabban a hónapban halt meg (vagy egy hónappal utána) amikor a születésnapja volt. Anderson ezt a megfigyelését véletlenszerűnek tekintette. Azonban nem hagyta a dolog őt nyugodtan: izgatta a kérdés: hátha van valami törvényszerűség, valami tudományosan is igazolható tény amögött amit véletlenszerűen figyelt meg. Mivel foglalkozására nézve statisztikus volt, természetesen először a statisztikákat kutatta. Megszerezte valamennyi ember adatait akik 1972 és 1974 között haltak meg Angliában. Először csupán két adatcsoport érdekelte őt: mikor születtek és mikor haltak meg. Az első felfedezés tovább módosította eredeti feltevéseit: valóban volt valami kapcsolat a születési időpont és a halál időpontja között. Azok akik 75 éves életkoruk után haltak meg, határozottan mutatták e kapcsolatot. A legidősebbek nagyobbik része születésnapja után, vagy ugyanabban a hónapban halt meg: legkevesebben a születésnapjuk előtti öt hónap során. A születési hónapot követő három hónap során a halálozási arány különösen magas volt. A „British Medical Journal” szerkesztői sokat találgatták e jelenség okait. Többek között ezt írták: „Az idős ember számára minden születésnap egy nagy adománya az életnek, annak bizonyítéka, hogy ismét „becsaptuk a halált”, ismét sikerült egy évvel elhalasztani a másvilágra menetelt..’ így tehát, állapítják meg a szakértők az idős ember életakarata a születésnapot megelőzően sokkal erősebb mint utána. Tehát ilyen szellemi tényezők hosszabitják meg az életkort. Ebben annak bizonyítékát látják a tudósok, hogy az ember, ha korlátozva is, „beleszól” a saját halába is. Akinek elege van a nyugati nagyvárosok zajából, a tömegből és a tulzsuffolt utcákból, annak Izlandnál jobb helyet ajánlani sem tudnánk. Izland azon kevés európai országok közé tartozik, ahol még ma is beülhet valaki a kocsijába, ráhajthat a keskeny de jól ápolt vidéki utakra, s szinte abszolút biztos lehet abban, hogy senkivel sem fog találkozni. Annak aki úgy érzi, hogy pár hétig kifejezetten a természetben való magányra van szüksége, nem találnánk jobb helyet. És aki még fényképezni is szeret, vagy festeni, azt itt senki sem fogja abban zavarni, hogy tobzódjon a csodálatos tájakban. PÁRIZSI PILLANATFELVÉTELEK MONTPARNASSE — A RÉGI ÉS AZ UJ PÁRIZS PÁRIZS — Csupán egy kerület hasonlítható ös ze a párizsi Montpamasse-val; Montmartre. Mindkettő a közelmúlt romantikus párizsi bohéméletet idézi. Montmartre a művészeti és az éjszakai élet központja volt. Montparnasse a múlt századtól kezdődően az éjszakai élet a színházi élet és a művészeti élet világhírű központja, ahol először táncoltak aCan-Cant, s ahová a hétvégen a párizsiak táncolni és szórakozni jártak — vagy csak egy kávéra ültek be a töméntelen kávéház egyikébe. A századfordulóra Montparnasse a város szerves részévé és a párizsi festők elsőszámú negyedévé nőtte ki magát. Meg felsorolni is nehéz lenne a sok hires festőt aki itt élt és dolgozott; Modigliani és Chagall, Leger és Cezanne, Picasso és a többiek... „La Closserie des Lilas” volt az első „irodalmi kávéház” melyet sok más követett. Ernest Hemingway, James Joyce és F. Scott Fitzgerald találkoztak itt rendszeresen. Montmartre népszerűsége lassan hanyatlott miközben Montparnasse vált az irodalmi, művészeti élet, s nem kevésbé a turistalátogatók egyik központjává. Jean-Paul Sartre, Simon de Beauvoir és az uj iró és festő nemzedék számos tagja költözött ide. A festők szerint Montparnasse a város egy különleges negyede ahol a fény „más,” s ahol a festő közelebb érezheti magát az éghez mint a város bármely más negyedében. S a múlt században épült házak felső emeletein a turista mindenütt hatalmas ablakokat láthat, padlótól a mennyezetig. Már a múlt század végén egyre többen terveztek, hogy Montparnasse nemcsak a művészeti hanem a kereskedelmi élet egyik központjává is váljék. Először a régi vasúti állomást bontották le és helyébe egy hatalmas, modem pályaudvart építettek. A hatvanas évek végétől kezdődően Európa egyik legjelentősebb kereskedelmi központjának tervén dolgoztak a párizsi városrendezők. 1969-ben kezdődött el az 58 emeletes „Tour Montparnasse” építése, amely Európa legmagasabb hivatali épülete. Ez a felhőkarcoló már magában is egy uj színfoltot jelentett a történelmi városrészben. S e hatalmas kereskedelmi központ más szempontból is megváltoztatta a Montparnasse jellegét: több mint 80 üzletben vásárlók tízezrei fordulnak meg, nem is beszélve a két hatalmas áruházról és a számos étteremről és bárról amelyek mind a „Tour Montparnasse” hatalmas épületkomplexumában kaptak helyet. Az ultramodern épület azonban mit sem változtatott a történelmi Montparnasse jellegén. Csupán kisétál a látogató a modern felhőkarcoló halijából és máris az eredeti, múlt században épült Párizsban találja magát. A felhőkarcoló közeli szomszédságában például szerda és szombat reggelenként a város egyik leglátványosabb piaca fogadja a turistát és a bevásárló háziaszszonyt. S nem messze a piactól a hires Montparnasse temetőhöz sétálhat el a látogató, ahol oly sok hires francia iró, politikus és művész nyugszik. Ezután átsétálhatunk a hires „La Closserie des Lilas ’-ba Hemingway kedvenc bárjába, ahol egyébként Lenin és Trockij gyakran sakkoztak. Rodin hires Balzac szobrát megkerülve jutunk el a Boulevard Raspailra ahol oly sok kedves kiskocsma van, s ahol még ma is harmonikazene fogadja a vendéget. De, ha valaki „még régebbre” akar visszamenni a történelemben — az uj Montparnasse vasúti pályaudvarról csupán 15 perc alatt a villanyvonat Versaillesbe viszi... PÁRIZS — 58 emeletes Európa legmagasabb felhőkarcolója a régi Montparnasse közepén.
