Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-19 / 8. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL MIKOR ALUDTAM JÓL? Irta: HALÁSZ PÉTER Minthogy müncheni lakásom egy bérház ötödik emeletén van, közvetlenül a liftakna mellett, s minthogy a házban működő felvonó úgynevezett felső-vezérlésű lift, amelynek gépháza nem a pincében, de a padláson van, valahányszor utasa akad a liftnek az éj során, felébredek a fogaskerekek, különböző transzmissziós csigák pokoli zörgésére, amely azután az útjára induló felvonó vonításával folytatódik. Minthogy valószínűleg München egyik legmozgalmasabb házának vagyok lakója, a fogaskerekek, csigák, hajtószíjak, heverednek, fogantyúk, láncolatok és a cirkáló lift vonítása csaknem megszakítás nélkül tart az éj során. Felriadva álmomból (valaki érkezett, távo zott?) azon tűnődöm, hogy tulajdonképpen mikor aludtam én életemben jól? Vagy egyáltalában: mikor aludtam? Mielőtt Münchenbe vezérelt volna sorsom, londoni lakos voltam, hálószobám ablaka a ház belső udvarára, nyílt amely udvaron át gépkocsik vágtattak a ház alatti garázsba, le és föl. Motorok hörgése, autó-ajtók csapódása az éj nagy részében ébren tartott. Mire megszoktam volna azt, hogy egy ilyen gépkocsi pályaudvar fölött van a hálószobám, addigra a ház vezetősége kieszelte, hogy a személyszállító liftek kicserélésre szorulnak és miután azokat leszerelték és eltávolították, a ház lakói a teherliftek használatához folyamodtak. Ezek a teherliftek — három volt ilyen — a ház udvari részében lévő félig nyitott liftaknában közlekedtek fel és alá, a lifteket rácsos ajtókkal zárták-nyitották, valahányszor utas rántotta be ezt a rácsos ajtót, körülbelül olyan hang harsant a ház udvarán, mint amilyet 200 kilométeres sebességgel száguldó express-vonatok nyílt pályán való összeütközése hallathat. Világos, hogy ilyen körülmények között nemcsak jól nem aludtam, de egyáltalában nem aludtam. London előtt Amerikában éltem, ott is a Westchester nevű lakóház-negyedben, kis családi házban. A környék este 9 óra után elcsendesült, zaj tehát nem tartott ébren, de a Londonba való átkerülés előtti esztendőben az a tépelődés tartott ébren, hogy vajon milyen lesz az élet Londonban és egyáltalában helyes-e, hogy Londonba megyek? Nem kellene-e itt maradni, elvonulva a világtól? Ébrentartott még az a gondolat is, hogy leányom a színi pályára készült, amit én kifelé helyeseltem, szivemet azonban e terv aggodalommal töltötte el. Az áthelyezés előtt esztendőt megelőző esztendőkben azért nem aludtam, mert sok gondot okoztak a családi ház fenntartásának mindinkább növekvő anyagi terhei. Mielőtt ezt a családi házat jelzálogkölcsönre megvásároltuk volna, New York Bronx nevű kerületében laktunk egy 17 emeletes bérházban. Összesen 4 esztendeig. Az első két esztendőben azért nem aludtam, mert ébrentartottak részben a Harlem folyón közlekedő hajók éles kürtjelei, részben a szomszédok televiziójának hajnalig tartó műsorszámai, részben pedig ébren tartott az azon való gyötrődés, hogy miként lehetne mielőbb elkerülni innen? Az utolsó két esztendőben viszont azért nem aludtam, mert akkor már elhatároztuk a családi ház megvételét és azon törtem a fejem, hogy jól teszem-e én ezt, fizetni tudom-e a magas jelzálogkölcsönt, az ingatlanadót, az iskolaadót, villanyt, vizdijat, szemételhordást, hellyel-közzel felmerülő javításokat és a többi. Mielőtt ebbe a bronxi lakásba költöztünk volna, két esztendeig Connecticut-államban éltünk, ahol az első esztendőben azért nem tudtam aludni, mert a Budapestről való Connecticut-ba való kerülés oly gyors és átmenetnélküli volt, hogy alig tértem magamhoz, a második esztendőben pedig azért nem, mert akkor már elhatározott szándékunk volt, hogy Connecticut államból New Yorkba költözünk és nem kevés gondot okozott aza, hogy a két — akkor még kicsiny — gyermekem hogyan fogja megszokni ennek a dübörgő és lüktető-iramú nagyvárosnak az'életkörülményeit? Ez volt tehát az a két ok, ami a connecticuti években ébren tartott. Mielőtt Magyarországról elkerültem volna, több hónapon át teljes álmatlanságban szenvedtem. Az álmatlanság indokolt volt: a szülőhazámtól, apámtól és még néhány hozzátartozómtól való elszakadás sok tépelődést okozott, nem aludtam a forradalom alatti hetekben és nem aludtam az azt követő hetekben sem. A forradalmat közvetlenül megelőző évben azért nem aludtam, mert a filmdramaturgi munkakörből — amit nem álltam — végre visszakerültem az újságírásba, ami világéletemben a hivatásom volt és amit éppen ezért néhány esztendőn keresztül nem folytathattam. A sorsomban bekövetkező változás érthető módon foglalkoztatott, nemcsak nappal, de éjjel is, úgyhogy nem aludtam. Az azt megelőző esztendőben azért nem aludtam, mert színdarabot Írtam, éjszakánként újabb és újabb fordulatokon törtem a fejemet, majd miután elkészültem a darabbal, azért nem aludtam, mert drukkoltam, hogy milyen lesz a premier, s miután megtartották a premiert azért nem aludtam, mert a darabot betiltották. De ha csak egyszerűen betiltották volna, akkor talán még aludtam volna, de közölték velem, hogy bizonyos módosítások után a darab tovább játszható. A módosítások miatt nem aludtam. Majd azért nem aludtam, mert keseregtem afelett, hogy mi lesz a módosított darabból? Az azt megelőző években azért nem aludtam, mert mint a filmgyár munkatársa részben forgatókönyveket írtam, részben pedig más írókkal működtem együtt forgatókönyvek elkészítésében. Sem a saját, sem aző forgatókönyvei^ miatt nem tudtam lehunyni a szememet, minthogy a forgatókönyveknek azokban az években dramaturgiai tanács, majd Művészeti Tanács, majd operativ bizottság, majd a főosztályvezető, majd a miniszterhelyettesek, majd a kérdésben illetékes szakminiszter, majd a népművelésügyi miniszterhelyettes elé kellett kerülnie jóváhagyásra. Ki tud ilyen körülmények között -aludni? Mielőtt a filmgyárba kerültem volna, azért nem tudtam aludni, mert öt hónapos bentlakásos kulturiskolára Ítéltek a Széchenyi hegy tetején, ahol talán aludtam volna, ha nem lettek volna a nálóteremben rajtam kívül még harmincán, akik miatt nem tudtam aludni. Mielőtt az iskolába küldtek volna, azért nem tudtam aludni, mert tudtam, hogy az iskolába fognak küldeni. Azonkívül a törpék ügye is nyugtalanított. Nem általában véve, de ténylegesen, minthogy az iskolábaküldés előtt a városligeti törpék színházának voltam dramaturgja és műsoraik megírása és összeállítása sok gondot és fejtörést okozott. Mielőtt a törpék színházából kerültem volna. azért nem tudtam aludni, mert az egymást követő öt esztendő során betiltották mindazokat a lapokat, amelyeknek munkatársa, főmunkatársa, vagy segédszerkesztője voltam. 46-ban betiltották a Színház című lapot, 47-ben a Romeo és Julia című lapot, 48-ban az A reggel című lapot, 49-ben az Esti Szabad Szó című lapot és vele együtt utolsó újságírói munkalehetőségemet. Mielőtt ezeknek a lapoknak a megszüntetésére került volna sor, azért nem aludtam, mert hazakerülve 1945 áprilisában a szovjet hadifogságból, azon tépelődtem, hogy a lap, amelyik munkatársai sorába óhajtott szerződtetni, megkapjae a lapengedélyt? Mielőtt mindezen tépelődhettem volna, azért nem aludtam, mert szovjet hadifogság(Folytatás a 12. oldalon) Petőfi Sándor: EGY BARÁTOM AZ IFJÚSÁG... Egy barátom az ifjúság, Maholnap már ez is itt hágy, S másra, tudom, helyébe nem Akadok, Jgj istenem, be magamra Maradok. Attól tartok, hogy ezután Nem szeret már engem leány, Vagy ha szeret, én nem tudom Szeretni, Kacsintanak, de hiába, Szemei. Attól tartok, hogy ezután Nem gyűlölök már igazán, Tán magam sem leszek rósz, de Mi haszna? Ha hidegen vállat rántok A roszra. Ha már ifjúságom elmegy, Csak e kettő maradjon meg, Legyek képes, aki hogyan Érdemli, Tefjes szívből szeretni és Gyűlölni. Pest, 1847, január AFORIZMÁK A tett nem tűr gondolkodást, mikor a gondolkodás már tettre kényszerit. *** A szó mindig véd valamit, akkor is, ha támadó. *** Nem véletlen, hogy a szikla érdes, de az sem, hogy sima a kavics. *** Aranykarddal dicsekedni lehet, de vívni nem. A szépséget megcsodálják, holott ő hálára vár. Aki a más kártyájába lát, okos ember: aki a más kártyájába néz, csaló. A kialudt vágy megbékél, a kioltott bosszút áll. A jelen a jövő anyja, aki a szülésbe belehal. Horváth Imre
