Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-19 / 8. szám
8. ÖV-DAL MAGYAR HÍRADÓ SZIKLA Y ANDOR: MAGYAR LÁBNYOMOK.. *■ (61.) WASHINGTON — Még egy nyomátvesztett szobrásznak jár hely e messzi mezők elfelejtett magyar vándorainak galériájában, a három mellett, akit már odaállítottam. Bezerédi Gyula azzal kapcsolatosan szerepelt itt, hogy ő készítette az amerikai magyarság századeleji ajándékát, a budapesti Városligetben ma is álló Washington-szobrot. Köllő Miklós nevét magam sem ismerném, ha éppen az előbbiről irt cikkem nyomán nem jelentkezett volna a famíliából Köllő Gyula, közölve, hogy Miklós, aki csak 39 évet élt és 1900-ban halt meg, a segesvári Petőfi-szobor, a marosvásárhelyi Kossuth-szobor és a Reviczky-siremlék alkotója. Körmendi Jenő pedig, akinek vésett aláírását véletlenül vettem észre a „National Catholic Welfare Conference” itteni palotájának frontjába épített hatalmas Krisztus-szobor alján, a közelmúltban másodszor is szóba került ehelyütt, Irányi Lászlótól kapott pót-adat révén. Most meg a richmondi (Va.) „Philip Morris Research Center” kutató-fővegyészének jár köszönet: Lendvay Andrásnak, aki helyi nyilvántartók vezetőivel beszélt és még csak temetőben is kóborolt, hogy megerősitse 1948-beli jegyzeteim adatait. Annak az évnek karácsonya táján hivott telefonon a State Departmentben egy ismeretlen,, Zolnay...magyar születésű vagyok, Zolnay György Gyula...de a magyar beszéd már nem menne könnyen, hiszen én még 1892-ben jöttem Amerikába...”Egy richmondi ismerősömre hivatkozva, valamilyen hagyatéki ügyben akart tudakozódni és a román osztályhoz utaltam, mert Erdély forgott szóban — igy mondta el mindjárt, hogy „még a szabadságharc idején költözött oda a családunk... Kossuth katonája volt az apám is, a nagyapám is, mint a kettő elesett...Brassóból a Regát-ba húzódott le a család legtöbb tagja, de úgy tudom, hogy még ma is van néhány rokon Pest és Miskolc vidékén...” De hát várjunk csak: 92-ben jött Amerikába, azaz beszélgetésünk idején már 56 éve... Mennyi idős? A hangja fiatalos, azzal a fiatalossággal, amelyre csak az öregség figyelteti fel az embert...,,Hát bizony már túl vagyok a 85-ön...” Egyre hosszabb lett a telefonbeszélgetés, színes adatok masíroztak fel a dróton: muzsikusnak szánták, kisfiú korában gyorsan jó hegedűs lett és a bukaresti konzervatóriumba küldték, haladott fokra, de egyidejűleg a képzőművészeti főiskolába is felvették...egyszerre nyert képesítést mindkét vonalon 21 éves korában — és akkor besorozták. A lovassághoz került és szabadidejében lovakat és ulánusokat mintázgatott olyan jól, hogy egy napon hivatalos megbízást kapott egy katonai emlékmű elkészítésére. Attól kezdve állandóan ezen a téren foglalkoztatták, egyenruhában, majd leszerelés után is. Párizsi tanulmányutért folyamodott, sikerrel; azt követőleg a bécsi Szépművészeti Akadémián Hellmer és Kundmann hires műtermébe került, mint tanársegéd. Egy kiállításon nemzetközi turistacsoportnak magyarázott képeket, szobrokat, franciáiul, angolul., párbeszéd alakult ki közte és egy amerikai ur közt, akiről kiderült, hogy ő az uj konzulunk Bécsben. Tartós barátság lett a találkozásból, végül pedig Amerikába-látogatás a chicagói világkiállítás alkalmából. „Minden és mindenki tetszett nekem...paradicsom volt ez ...sorra kaptam a megbízásokat, egyre hosszabbították az ittlétemet.„ebből aztán letelepedés lett, belőlem pedig George Julian Zolnay...és méghozzá Fourth of July-kor van a születésnapom...” Szívesen, színesen, kedélyesen csevegett. Kértem látogasson be; megígérte. Nem tartotta be az ígéretét. A richmondi közös ismerős felhívott az újév tavaszának egy napján: George Julian Zolnay rövid betegeskedés után meghalt, senkit sem hagyott hátra. Nevezetesebb munkái közt vannak Beethoven, Schumann, Chopon, Wagner és Mozart mellszobrai különböző amerikai zeneiskolák és operaházak számára; Edgar Allan Poe mellszobra a virginiai egyetemen a Poe-emlékszoba számára; Jeffersen Davis-nek, a polgárháborús déli államszövetség elnökének szobra és mauzóleuma, James Monroe és John Tyler elnökök síremléke és több más kiváló munka a richmondi temető régi szakaszaiban. Saját sitjának holléte azonban ismeretlen; Richmondban nincs, és nem tudunk rokonról, aki tudná. De a „National Cyclopaedia of American Biography” egy dohos, lassan széteső kötetében még van nyoma ennek az amerikai magyar művésznek, akit már nem láthattam, de akinek derűs hangja még a fülemben cseng. „A köznapit tulszárnyalóan tehetséges hegedűs, hét nyelven beszél folyékonyan és a tollat is olyan mesterien forgatja, mint az ecsetet és a vésőt.” Megjelentek Írásai? Hol, miről? Az 1900-beli biográfia egy fametszetből, vagy rézkarcból nyomott (Folytatás a 12. oldalon) „SZEMET SZEMÉRT...” Mikor Ford elnököt Lynette Fromme feltartóztatta, éppen útban volt, hogy beszédet mondjon az erőszakos bűncselekményről, illetve annak megfelelő, szigorú, egyöntetű elbírálásáról. A város másik felében, ezzel egyidőben épp az zajlott le, amire az elnök beszédében orvoslást keresett. Ugyanis a hivatalos szervek azon morfondíroztak, hogy Miss Frommet a szövetségi vagy az állami büntető törvénykönyv alapján Ítéljék el. A különböző törvények értelmében próbaidőtől kezdve, 5000 dolláros büntetés fizetéséig vagy egy évig vagy akár 20 évig is elítélhették. Teljesen a birótól függ, hogy látja a helyzetet. Ez nem egy egyedüli eset, hanem sajos nagyon gyakori. A szövetségi kormány most az úgynevezett „meghatározatlan büntetést használja a legtöbb súlyos bűncselekmény esetében. Ez azt jelenti, hogy a bűnöző számára nem a törvényhozó testület, se nem a büntető biró szabja ki az időt, hanem úgynevezett „felnőtt szakértők”. Tőlük függ, hogy tulajdonképpen a bűnöző mikor kerül vissza az utcára. Ezt a meghatározatlan büntetést ebben a században vezették be, mint egy uj és jó reformot, mert lehetővé teszi a rehabilitációt. Azonban a bűncselekmények számának rohamos növekedése és az Ítéletek gyakori kijátszása sokakat rádöbbentett arra, hogy az eddigi büntető törvényhozás nem megfelelő. A „meghatározatlan büntetés” fonákságára mutat rá egy tanulmány, melynek keretében 20 bírónak tettek fel egy kérdést: van egy adott bűnöző, egy adott bűncselekmény, hány évre Ítélné a vádlottat? Egy biró életfogytiglant mondott, a másik egy évet, a harmadik csak pénzbeli büntetést. Vagyis az ítélet nagyban függ az egyes bírók vérmérsékletétől, idegállapotától, egyéniségétől és igy tovább. A törvényhozó testület munkája kizárólag az, hogy egy bizonyos bűncselekményben meghozzák a minimum és maximum büntetést. Ez ad aztán lehetőséget a legszélsőségesebb ítéletekre. Ennek az állapotnak tarthatatlansága késztette a hivatalos szerveket két uj reform megemlítésére. Az első az úgynevezett ,,flat-time” büntetés, ami egyszerűen annyit jelent, hogy a törvényhozó testület mindenegyes bűncselekményre kiszab egy büntetést, a biró ezt a büntetést hozná Ítéletében, amit teljes egészében le kell szolgálni, kivéve „jó magaviselet” rövidítheti meg valamennyire az időt. A másik a „meghatározott (Folytatás a 10. oldalon) S•Z*E• M•L*E ! ................................................................ j A szovjet külpolitika fő területei 1976-ban: Közép-Kelet, Afrika és Ázsia. Az Egyesült Államok számára a szovjet külpolitika törekvései komoly szerepet játszanak az enyhülés politikájának jövőjét illetően. A détente tovább fejlődhet. Azonban annak is fennáll a veszélye, hogy lehanyatlik vagy végetér. A szovjet vezetők elzárkózása olyan kritikus kérdésekben mint például a második atomfegyverekkel kapcsolatos egyezmény, máris sokak számára kétségessé teszi az enyhülés politikájának a jövőjét. A szovjet vezetők határozottan kejelentették, hogy továbbra is fenn akaiják tartani a jó kapcsolatokat az Egyesült Államokkal és nyugati szövetségeseivel. Azonban hangsúlyozzák, hogy a jó kapcsolatok nem jelentik a „békés egymás mellett élést” az ideológiai téren. Az amerikai vezetők nem akarnak visszatérni í hidegháborús politika korszakába. Azonban jelentős ellenállással is számolnak: többen azzal érvelnek, hogy amennyiben a Szovjetunió valóban veszélyezteti az Egyesült Államok érdekeit Európában, Ázsiában és Afrikában, akkor át kellene értékelni a Szovjetunióba irányuló gabona-export, valamint a technikai eszközökkel és a fegyverekkel kapcsolatos, s a Szovjetunió számára kedvező, szovjet-amerikai egyezmények jelenlegi státuszát. íme a külpolitika három kényes területe: 1. AFRIKA — A tiz évvel ezelőtti kongói válság egycsapásra a nemzetközi közvélemény elé tárta, hogy Amerika és a Szovjetunió között komoly rivalizálás folyik Afrika kérdésében. Az angolai, az ethiopiai polgárháborúk, a faji összeütközések Rhodesiában, Dél-Afrikában és a gazdasági versengés Spanyol Szaharában felvetik a szovjet és az amerikai — s határozottan szembenálló érdekek kérdését. 2. KÖZÉP-KELET — A fegyveres konfliktusok sajnos még nem zárultak le e térségben. A legutóbbi libanoni válság a legjobb „vészjelző”. A háborúnak nincs vége. Izrael, e kis ország, szinte tűrhetetlen nyomás alatt áll: Washingtonból különböző engedmények és kompromisszumok elfogadását szorgalmazzák. A Szovjetunió pozíciója az arab országokban nem mondható rossznak. Nemrég például a legújabb tipusu szovjet katonai repülőgépet, a MÍG 25-öt adták el Szíriának: egy gépet, amelyet még a Varsói Szerződés tagországai sem kaptak meg. 3. EURÓPA — A mediterrán országok balratolódása tovább folyik. Az Olasz Kommunista Párt olyan jelentős mértékben előretört a választásokon, hogy sokan annak győzelmét jósolják Romában. A jugoszlávok attól tartanak, hogy Tito halála után egy a moszkvai vonalat követő vezetés kerülhet hatalomra. Portugáliában a Moszkvával jó kapcsolatot fenntartó baloldal továbbra is harcol a hatalomért.
