Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ SZERENCSÉTLENSÉGBŐL SZERENCSE Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Talán sose lett volna belőlem Írónő, mivel akkoriban olyan csekély önbizalmam volt, ha a sors nem kényszerit rá. A világháború kitörése után én is, mint annyi budapesti ismerősöm, igyekeztem állást vállalni. Ehhez persze meg kellett tanulnom a gyorsírást, gépírást, levelezést németül, olaszul, angolul, hogy ily módon titkárnői állást kaphassak. Fogalmam se volt róla, hogy a Gondviselés hívta fel figyelmemet ezekre a tanulmányokra, mert ily záVhárYlona módon újból felfrissítettem angol és olasz nyelvtudásomat és megtanultam gyorsan és jól gépelni, aminek később olyan jó hasznát vettem. Kaptam is állást azonnal, a legnagyobb gyárban és olyan szerencsés voltam, hogy alig néhány heti munka után. rangban a vezérigazgató titkárnője után következtem. Nagy fizetésem volt, különösen, ha túlóráztam, a baj csak az volt, hogy egészségileg nem bírtam a munkát. Télviz idején autóbuszon kellett odautaznom és egy ízben elakadt a busz, több mint két órát vesztegeltünk a hóban és én nagyon megfáztam, olyannyira, hogy tüdőgyulladást kaptam. Ennek következtében orvosom azt tanácsolta, hagyjak fel a munkával, mivel előbb-utóbb még betegebb lehetek. Nagyon bántott ez a kudarc. Nem mintha létkérdés lett volna számomra ez az állás, hiszen szüleimmel laktam együtt és mindenem megvolt, de szerettem a munkámat, különösen az utóbbi időben, amikot egy olasz kereskedelmi könyvet fordittattak velem magyarra. Mikor kibusultam magam, mintegy időtöltésként elkezdtem immáron a magam számára egy érdekes és szép olasz könyvet fordítani, melyet akkor kaptam egy itáliai barátnőmtől. Cime az volt: Az Asszony hivatása. Egy Trilógia első kötete. írója, Lucio D’Ambra egyúttal filozófus is volt és igy könyve tele volt mély gondolatokkal. Az első könyvben a feleség hivatását dicsőíti, példákat idézve olyan esetekről, ahol a nőt léha, önző férfiak milyen boldogtalanná teszik. A második kötet a férfinak a nőhöz való --- -voyát tárgyalja és kifejti, hogy férjnek lenni kissé olyan, mint egy mesterség. Mig a feleség hivatást teljesit, akár az orvos, ügyvéd vagy mérnök, akinek gondjai sohasem érnek véget, addig a félj időnként kiszabadítja magát felelőssége alól, akár a mesterember. aki bármikor leteheti műszereit, hogy aztán más valamivel foglalkozhasson. A harmadik kötet cime: Szeretőnek lenni művészet. Itt kifejti az iró, hogy vannak egyének, akik nem képesek a szerelemre, mert nincs hajlamuk rá. Lefordítottam az első kötet két fejezetét és egy ismerősünk, aki elolvasta, azt javasolta, hogy mutassam meg egy kiadónak. Én azonban csak legyintettem: eszem ágában sem volt ilyesmivel próbálkozni. Egy délután magamban voltam, amikor csengetnek és egy ur állít be. Bemutatkozott, hogy ő a Grill könyvkiadó cég igazgatója és kapcsolatban van apámmal; éppen most készül kiadni egyik tankönyvét az egyetem számára. Társalgásba elegyedtünk és nekimelegedve, átadtam neki e lefordított oldalakat. Minden érdeklődés nélkül, csupán udvariasságból zsebébe gyűrte őket és már sietett is tovább. Annyira nem bíztam ebben a véletlenben, hogy nem is gondoltam rá többet. Meglepetésemre azonban másnap reggel korán felhívott a kiadó és kijelentette, hogy ezt a Trilógiát le fogja velem fordittatni, mégpedig sürgősen. Már kapcsolatba is lépett az olaszországi kiadóval és megegyezett vele. „Remek könyv!” — kiáltotta elragadtatással. „Hiszem, hogy óriási sikere lesz!” Azután elmondta, hogy talán a szemétbe dobta volna olvasatlanul a kéziratot, de mikor este lefeküdt az ágyba, nem tudott elaludni, mert valami nehéz ételt evett vacsorára és görcsei támadtak. Ilyenkor olvasni szokott. Kinyúlt hát valami könyv után, de semmi se volt a közelben. Az ágya melletti széken viszont ott hevert a kabátja, amit az előző nap levetett és zsebéből kikandikáltak a gépelt papírlapok. Unottan kihúzta a papircsomagot és olvasni kezdett. Már a második oldalnál felébredt az érdeklődése. Amint tovább olvasott, izgalma egyre fokozódott. Amikor befejezte, már tudta, hogy ezt a könyvet le fogja velem fordittatni. Reggeltől estig dolgoztam a Trilógián és két hónap alatt elkészültem vele. Azonnal kinyomták. A hatás óriási volt. Ritkán volt könyvnek ilyen sikere. Az emberek szinte felfalták, mivel jóformán valamennyien rátaláltak olyan esetre, mely rájuk magukra jellemző. Egyik kiadás a másik után jelent meg. Én azután más olasz könyveket fordítottam, viszont nekifogtam első regényemnek. Még mindig nem bíztam önmagámban. Dohnányi Ernő, aki később féljem lett, jóbarátja volt Herczegh Ferencznek. Hozzá fordult, neki mutatta meg az írásaimat és hosszan tárgyalt vele. A nagy iró olyan kedvezően nyilatkozott, hogy most már nekibátorodva megírtam Kazinczy életrajzát, aki ősöm volt, és ezt a könyvet Grill azonnal kinyomta. Következett a többi könyvem. így lettem gyári titkárnőből íróvá, mivelhogy betegségem, amit először szerencsétlenségnek tartottam, életemet csodálatos módon a legnagyobb szerencsével koronázta. A MEGVILÁGOSODÁS JELE Mikor gyermek voltam, Uram, Nem tudtam, hogy olyan fáradt, oly fáradt tud lenni az ember önmagától, és ilyenkor azt mondja: elhibáztam az életemet. Sok kisértést ismertem. Ez mindközt a legnehezebb. Óh, hogy vágyunk jobb egészségre, ragyogóbb értelemre, nagyobb műveltségre, nem ilyen nyomorúságos testre... Másik állásra, nagyobb hitelre, olyanra, mint némelyeké... Másoknál száz lehetőséget fedezünk fel, amit sajátmagunk is fel tudnánk használni, és száz alkalmat, ami nekünk soha nem adatott meg. Tudjuk, hogy legfőbb ieje élni és tudjuk, hogy az álmodozások ideje elmúlt. Tudjuk, hogy a lehetetlen soha nem valósul meg. Ezt tudni, Uram, már a megvilágosodás jele. És ez a világosság éppen onnan árad el bennem, ahonnan nem is vártam. Az álmok elszálltak. Csak az életem, az igazi életem maradt, amelyet szeretnem kell. Hiányos életem, törékeny eszségem, csöndes pályafutásom, és mindaz, amiben nem találtam örömet. Minden, Uram, mindent szeretnék elfogadni. Magamat is, amilyen szegény vagyok. Nem akarom azzal gyötörni magam, „ami lehettem volna”, abban akarom boldogságomat megtalálni, amit tennem kell. (Ismeretlen szerző 1965-ből.) EMLÉKEZZÜNK... CTJCZOR GERGELY Százhetvenöt évvel ezelőtt született Czuczor Gergely: 1800. december 17-én. Egy esztendőben, sőt egy hónapban Vörösmarty Mihállyal. Czuczor, természetesen, nem Vörösmarty. Más. CZUCZOR GERGELY (litográfia; 1844) És kisebb is: az irodalomtörténetben. Báréposz-kisérleteivel még meg is előzi... Maradandóak azonban — főként — népies hangvételű versei. Emlékzezzünk rá, tisztességgel, tisztelettel; e kis remekével: (Folyt, a 15. oldalon)
