Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-31 / 31. szám
1 14. oldal MAGYAR HÍRADÓ KETTŐS SZEMÉLYISÉG Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA Televizón a napokban különös esetre lettem figyelmes, mely az egyik Soap Operában játszódik le és első percre teljesen rendkívülinek, majdnem hihetetlennek látszik. Egy csinos fiatalasszonyról szól, aki társaságbeli hölgy, s mivel elvált, egyedül él kisfiával, akit egy távoli intézetben neveltet, mert állítólag az »legjobb számára. Azok, akik ismerik, meg vannak róla győződve, hogy erényes és feddhetetlen jellemű személy. Csakhogy ez az asszony esténként, Zachár^kma vagy bármely pillanatban, egyszeriben átváltozik egy kacagó, vihogó, duhaj, teljesen erkölcstelen és jellemtelen teremtéssé, aki még a prostituáltak között sem állná meg a helyét. Ilyenkor hirtelenében leszed egy kalapskatulyából egy fekete parókát, felteszi, kocsijába ugrik és egy szomszédos városba hajt, ahol éjjeli mulatókban iszik férfiakkal és aztán velük is alszik, nem válogatva, hogy kinek lesz pillanatnyilag a szeretője. A darabban éppen a maffia vezetőjével tölti az éjszakát, aki felkészül használni őt valamilyen rettenetes bűntényre, amire ő készséggel vállalkozik. Mikor végre, néhány nap múlva, hazahajt, magához tér és fogalma sincs róla, mi történt vele másik állapotában. Mikor valakinek feltűnik, hogy abban a lakásban, ahol a fekete hajú némber, Jozi lakik, egy előkelő szőke hölgy is él és megkérdezi tőle, hogy az kicsoda, aki rá nagyon hasonlít, megvetően mondja, hogy a testvére, de gyűlöli, mert nagyon erényes és ennek folytán unalmas. Bevallja, hogy születése pillanatától fogva harcolt ellene, hogy elpusztítsa, vagy olyanná tegye, mint ő maga. Sokan mondogatják, hogy ez képtelenség és hogy a darab túlságosan messzire ment az igazság beállításától. Lehet, hogy az eset eltúlzott, de igenis erős alapja van. Mert sok emberi lény kettős személyiség. Meg van bennük a jóra való hajlam, de ugyanakkor ott dolgozik a gonosz hatás is. Ismertem nem egy, de számos üyen személyt, főleg nőket, akikről ezt bízvást elmondhattam. Egy asszony imádta halálosan beteg nővérét, akiről tudta, hogy csak hónapjai vannak hátra. Imakörünk keretében együtt imádkozott velünk érte és valamennyiünk közül ő volt a legáhitatosabb. Beteg nővéréről mindig gondoskodott, nagy szeretettel és türelemmel ápolta, az életét is odaadta volna érte. HETI NAPTÁR AUGUSZTUS (OROSZLÁN HAVA) 11 4 — Hétfő: Domonkos i ! 5 — Kedd: Oszvald 6 — Szerda: Berta 7 — Csütörtök: Ibolya | 8 — Péntek: László 1 9 — Szombat: Ernőd j 10 — Vasárnap: Lőrinc Mégis, amikor más hangulata kerekedett, rendelkezni akart vele, oktatta, vádolta mindenfélével, civódott, kötekedett vele, pedig az orvos elrendelte, hogy nem szabad izgatni szegényt semmivel, mert az nagy ártalmára szolgál. A helyzet végülis olyan elviselhetetlenné vált, hogy a beteg asszony végképpen szakitott vele, még be sem engedte a lakásába, annyira irtózott a puszta jelenlététől is. Sokszor gondoltam arra, vajon megbánta-e gonosz viselkedését, különösen nővére halála után? Azt hiszem, sose bánt meg semmit, mert részben megfelejtkezett róla, hogy hogyan viselkedett, részben úgy magyarázta, hogy jót akart és hogy neki volt igaza. Ismerek egy másik nőt, akivel sokat vagyok kapcsolatban. Imakört vezet, folyton imádkozik, az em-HAJNAL VAN Hajnal van. Dalolnak a madarak. Egy bokor virágos ága beinteget az ablakon. Mondja: kiáltja: „Kelj fel! Ember!”... „Ébredj!” Hajnal van. Bartalis János TANULSÁGOS MESÉK Dühös-mérgesen ugatta a kutya az elmenő szekeret, s kapdosott a kereke után. — Mit dühösködöl? — csititja a tehén — nem árt neked az a kocsi! A kutya tovább csikorgatta a fogát. — Nem árt? De halad, én meg maradok! Az irigység mást sem enged boldogulni. * Szidták a madarak a kakukkot, hogy idegen fészkekben hagyogatja el a tojásait. De a kakukkról lepergett a szó. — Mindig lesznek jószivű együgyűek, akik különben gondoskodnak magzataimról, mint én magam. Milyen bátran tart számot a restség és a gonoszság mások gyengeségére, meg jószivű együgyűségére! * A gazdag hangyáktól eleséget könyörgött a prücsök. — Juttassatok bőségtekből a népzenésznek, aki művészetével elringatja gondjaitokat és elűzi unalmatokat. Adtak neki. Aztán odatipegett a borz. — Nyújtsatok nekem is, gyámoltalannak. Lám a kövérségtől alkalmatlan vagyok a munkára, még élelmet sem gyűjthettem magamnak.' Megszánták, s néki is adtak. Még el sem ment, berek rajonganak érte, mert olyan kedves, előzékeny, szórakoztató és azt mondják, olyan, mint egy angyal. De én tudom, hogy vannak órái, amikor olyan, mint egy ördög. Folyton piszkálja, uszítja az embert és mivel nagyon eszes, tudván tudja, mi a gyengénk és ott csap le ránk. Akárhányszor úgy felizgatott, hogy egész nap beteg voltam utána. Aztán megint úgy tesz, mintha semmi se történt volna és kedvesen, szellemesen eltársalog. Fogalma sincsen róla, hogy milyen fájdalmat okozott gonosz nyelvével és rohamaival, és ha az ember szemére vetné, olyan dühös lenne, mint valami hörcsög, mert a saját hibáit sohase akarja belátni, csak a másét veszi észre. Elismerem, hogy az a jellem, akit a Soap Opera beállít, úgy, ahogyan van, nem lehet valódi. De inkább mondhatnók, karikatúrája egy olyan egyénnek, akiben kétféle természet rejlik. Viszont vajon nem mindnyájan esendő, könnyen bűnbeeső lények vagyunk-e? Könnyen haragra lobbanunk, megtévelyedünk. Egyesekben a bűnre való hajlam erősebb, mint az erényre való vágyakozás és észrevétlenül átveszi a vezető szerepet. Az illető nem is veszi észre. És noha jóra törekszik, a rossz, mely hatalmasabb, szinte ellenállhatatlan erővel tör rá, egyszerűen elsepri ellenállását és magával ragadja. Nevezhetnők ezt természetbeli állapotnak, de úgy is, hogy az ördög nem alszik, észreveszi gyengeségeinket és azokon át támad meg és ha teheti, kerít hatalmába. nyomakodik nyájasan utána az egér és rémitgeti őket. — Tudjátok barátaim, hogy az uraság szobája falán lyuk van, azon keresztül hallottam, hogy ki akarnak forrázni titeket. Ha gazdogságotokból juttattok nekem is (most egy kicsit meg vagyok szorulva) szószólótok leszek, s megmarad a boly. Mit nem adtak volna szegény hangyák az Ígért pártfogásért. A patkány megkímélte őket, nem kért, csak lopott. A kárvallott hangyák — látva, hogy fogy a készlet — a bátor hörcsögöt hívták segítségül. A hörcsög aztán vitézül el is verte a tolvajt, de az ügyefogyott hangyák majd minden eleségét elvitte — hadizsákmányul. Bajos ám a dolgos rendnek olyan társadalomban élni, ahol sok a heverő. * A csipkebokor korholta a csalánt: — Mindenki kerül téged, mert szúrsz! — Igen, védekezésből megszűröm, aki hozzám nyúl. Hát te? — kérdezett vissza. — Te kinyújtod a karjaidat s gyakran a gyanútlan járókelőt is megszaggatod! Melyikünk hát a cudar? Fáy András BÉCSI JEGYZETEK Liszt Ferenc nemzetisége Liszt Ferenc nemzetiségének kérdése újból és újból felbukkan valahol, leginkább az osztrák közvéleményben. Az ember azt hihetné, hogy a téma végleg lezárult már, a per eldőlt, mégpedig azon az alapon, hogy Liszt mindig is magyarnak vallotta magát — még akkor is, ha a magyar nyelvet nem éppen hibátlanul beszélte. Ám egyes osztrák körök — tudatlanságból, vagy merő nacionalizmusból — azt hirdetik, hogy Liszt osztrák volt. Jelen pillanatban is folyik a vita Liszt nemzetisége fölött, mégpedig egyszerre több helyen is: az osztrák televízió burgenlandi stúdiójában, és a tekintélyes bécsi napilap, a ,,Die Presse” hasábjain. A stúdió egyik adásában azt állította, hogy „Franz Liszt” osztrák, hogy miért lenne osztrák, azt nem mondotta meg, de valószínűleg arra gondolt, hogy (Folyt, a 15. oldalon)
