Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-31 / 31. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. oldal TANÍTÓNŐ — Leányom általános iskolában tanít és távol él az otthontól. 28 éves, magányos. Kitűnő tanuló volt végig és mindig keményen megdolgozott a pénzért. A múlt évben rá esett a választás, hogy az ötödik és hatodik osztályosoknak szexfelvilágositást adjon. Természetesen, fel kellett készülnie erre, elment tanfolyamokat venni. Amikor hazajön látogatóba egyszer vagy kétszer egy héten, nagyon gyakran a szexuális szabadságról beszélget. Kérdéseket tesz fel nekünk, és legtöbbször ő beszél a szexről. Férjem és én nagyon fel vagyunk ezen háborodva. Azt jelentené ez, hogy többé nem érdeklődik a házasság iránt? Idősebb leányunk, aki két évvel öregebb nála, nem néz ki olyan jól és nem volt olyan jó tanuló, mint 0, de boldogabb házasságban él. Mit tehetnénk ebben a helyzetben és hogyan közelithetnénk meg leányunkat? VÁLASZ — Egy fiúgyermek, aki huszas, sőt harmincas éveiben van, nem okoz gondot a szüleinek. De egy leány annál inkább, mert a szülei úgy látják, hogy minden múló évvel kevesebb eshetősége van a féijhezmenetelre. Leányuk kétségtelenül nagy kitüntetésnek tekinti, hogy őt válaszották a szexfelvilágositás oktatására. Bizonyos módon éppen apját és anyját használja arra, hogy tapasztalatokat szerezzen tantárgyának hatásával kapcsolatban. Önök ne feltételezzék azt, hogy leányuk olyan szexuális tevékenységet fejt ki, mint ahogy arról beszél. Ha önök sokkal megértőbbek lennének iránta, akkor leányuk hamarosan más témára térne, és többet beszélne magáról és életéről. *** ELPIRULÁS — Talán nagyon gyermekes problémával keresem fel önt. Mégis szeretném véleményét és tanácsát kérni egy, a részemre különösen fontos kérdésben. írja meg nekem, hogy az elpirulás fizikai vagy érzelmi probléma. Tudna nekem mondani valamit arról, hogy az ember miként akadályozhatja meg az elpirulást? Köszönöm kedves segítségét. VÁLASZ — Az elpirulás nem más, mint egy érzelmi problémának fizikai megnyilatkozása. Amikor valami kényelmetlen dolog történik, akkor a vérkeringést biztositó mechanizmus úgy kezd működni, hogy az arc elpirosodik, ön semmit nem tehet az elpirulás megakadályozására, mert ez az ember akaratán kívüli területhez tartozik. *** VŐLEGÉNYIELÖLT — 59 éves vagyok és özvegyasszony. A férjem 4 éve halt meg. A templomban ismerkedtem meg egy 62 éves agglegénnyel. Ö járt asszonyokkal az anyja haláláig két évvel ezelőtt, de amennyire én tudom, az egyedüli személy akivel kjjár most az özvegy nővére. Ók nem élnek együtt, ami nem biy, mert igy is sokat találkoznak. Tudom, hogy tetszem neki, mert állandóan íyándékot vesz nekem születésnapomra, karácsonyra és más alkalmakra. Ha szabadságra megy (a testvérével) mindig küld lapot nekem. Meghívtam ebédre, de ő mindig megkérdezi elhozhatja-e nővérét is. Mit mondjak erre? Amikor ő hiv meg engem vendéglőbe, a nővére mindig vele van. Mi a teendőm? Azt nem szeretném hallani, hogy felejtsem el. Nem tudom megtenni, pedig próbáltam. VÁLASZ — Vannak emberek, akik testőrökkel kisértetik magukat, mások nagy kutyákkal. Az ön barátja a testvérét használja. Nem akarja, hogy ön közelebb kerüljön hozzá a jelenlegi állapotnál, és ezt igy biztosítja. Soha nem jut előbbre, hacsak túl nem éli a testvért. RÉMES RÍMEK SZÓRAKOZÓ SZO-RAGOZO ’’Kebelbarátom!” — szólt rég a romantikus ifjúság. Ám mi van, ha ma egy kislány hívná igy a fiúját? * Mint dicséret hallom néha: — Lám, ez legény a talpán! — Van nő, ki egy férfitalptól valamit is akar tán...? * Kikapós volt rég egy kislány? Volt irulás-pirulás! Ma úgy kapós, ha kikapós és biztos, hogy — pirulás. * Mindig zavar, ha azt hallom: ’’beadtad a derekad”. Hova? Kinek? Miért, Mennyiért? ...S a titok titok marad. Bedő István Hogyan beszél a feleség? Csukd be az ablakot! Kész a vacsora! Jó, hogy lehúztad a redőnyt! Mennyit kell takarítanom! Vedd át a leckét a gyerekkel! Menjünk moziba. Nem felejtetted el ? Adjál, légy szíves, egy pohár szódát! Hol van a könyv ? Rég voltunk színházban. Most aztán már igazán becsukhatnád az ablakot! Hányszor mondjam még, hogy lehet vacsorázni?! Na végre, eszedbe jutott lehúzni azt a vacak redőnyt! Istenem, mennyit kell utánad takarítanom! Jobban tennéd, ha foglalkoznál egy kicsit a gyerekkel, ne hagyj rám mindent! Egyszer engem is elvihetnél moziba. Na, csoda, hogy eszedbe jutott! Persze, te azt szeretnéd, ha én szomjan halnék, és eszedbe sem jut, hogy esetleg én is innék egy pohár szódát. Már megint hova tetted a könyvet? Már nem is emlékszem, hogy mikor voltam veled színházban ... Csöngetnek. Rámold el a holmijaidat! Nyitva hagytad a szekrényajtót! Ha megkérlek, beágyazol? A füleden ülsz? Csöngetnek. Inkább a holmijaidat rámolnád el! Állandóan csukogatnom kell utánad az ajtókat. Neked sem esne le az aranygyűrű az ujjadról, ha egyszer beágyaznál! Olvasol ? Kapcsold be a tévét! Zárd le a tévét! Nem megyünk sétálni ? Kínálj meg egy cigarettával. Főzök egy kávét. Hozzál egy kis édességet! Hazafelé jövet vegyél egy kiló gyümölcsöt. Mellé hamuztál, szivecském. Szerelmem! Már megint bújod a könyvet ? Semmit sem csinálsz. Legalább a tévét kapcsold be! Már egy órája könyörgök neked, hogy zárd le a tévét! Tudom, hogy smucig vagy, ezért egy olcsó programot ajánlok: menjünk sétálni. Azért nekem is adhatnál egy cigarettát! Már nem is merem mondani neked, hogy főzzél egy kávét. Inkább megcsinálom magam. Ha már úgysem kapok tőled semmit, legalább egy Tibicsokit hozzál. Rád lehet bízni valamit ? Nem fogod elfelejteni? Hozzál egy ki-ló gyü-möl-csöt. Gyümöl-csöt, érted? Egy kilót! Nem két kilót, egy kilót! Érted te, amit mondtam ? Vak vagy ? Itt a hamutartó. Hagyjál békén . . . Olyan fáradt vagyok és különben is késő van ... Xetr York ohazai szemmel (Folyt, a 10. oldalról) hallunk kitűnő előadást, amit pohár bor követ. Aztán megint a város — New York éjjel, valamivel éjfél után. * Most tudom csak, hogy már Írtam New Yorkról. Amikor azt Írtam: „Nagyvárosi ikonok”, „kockacsend”, „kopgtak a jégüres villanykörték” — valójában New Yorkról Írtam. A valóságnak erről az ezredvégi fokozatáról, ami ugyanakkor a Bibliában, Babilonban és Rómában is jelen volt már. A kivilágított felhőkarcolók méreteikkel szinte arcunkba hajolnak, szinte intimek. Csak az utcák jegesen távoliak, s külön tanulmányt érdemelne az elszórtan surranó vagy ácsorgó emberek mozgása és mozdulatlansága. Minden kirakat magányos, mint egy éjjeli benzinkut-állomás, és csupasz, olyan csupasz, mintha az egész városban utcai harcok folynának. Késő éjszaka kerülök végre ágyba. S az ágy oly édes mostan, mint utoljára a szalmazsák volt 1944 telén. A végletek egybeérnek és megszülik ellentétüket. A végletes elidegenedés a makulátlan idillt. Ahogy azt egy deportált följegyzéseiben olvastam: soha a kelő nap nem volt oly puha és kerek, mint a szögesdrót hálójában... A New York-i éjszakában tökéletesen mindegy, hogy valaki egy néger spirituálét mormolva vagy A- rany Jánossal alszik el. Pilinszky János
