Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-24 / 30. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal MAGYAR SZAVAK SZÓFEJTÉSE m Irta: HALMI DEZSŐ lépni, támadni; ,,usz" — hosszú, kiterjedt; „húr” - szántani, szántás; ,,tu" — szélvész, szél; „bad” - megnyitni, „bar” — oldal, sivatag. ,,Hur-tu-bar** - nyitott szeles sivatag, vagy szeles nyitott terület. Olvasás közben számtalanszor szorul össze az ember szive, mert a magyar szavakkal kapcsolatban — legyen az tulajdon-, helységnév, vagy akármilyen szó — olyan megállapításokat' kell tudomásul vennie, melyek egyáltalában nem fedik a valóságot, vagy szándékos elferdítésnek felel-'a nek meg. Ha a magyar szavak ere- j detét az elénk tárt származás alapján fogadnánk el, akkor sajnos alig volna magyar szó, melyet ne innen-, vagy onnan „kölcsönöztünk” I folna. Miért van az, hogy mi állan- Halmi Dezső lóan csak átvettünk és átveszünk, de tőlünk soha, enki, egy náció sem tanult, sajátított ki semmit? Hát iem egy szomorú beállítás? Vizsgáljuk meg, mi az igazság, még akkor is, ha leirt szavak etimológiája után a „tudománytalanig” jelzőjét fogom ajándékba kapni. Álljon itt néhány személynév: „Karmen", teljesen idegen hangzású név, állitóig a spanyol Carmenból vettük át, de eredeti szármaása a héberben kert. Az ősmagyar-sumirban, „kar" — gát, emelkeés, „mén” — lenni; „mene" — sok, mind. Ha a ,kar" szó áthasonlását tovább kisérjük, lesz „gar” — abszolga és a fenti „mén” szóval együtt, „gar-men”- rabszolgának lenni, vagyis rabszolganő. Szerintem a héberből való származás helytálló izzal a kiegészitéssel, hogy a sumirok leigázása után, íz assirok és más sémita fajú nép számtalan sumir izót vett át. Ezt bizonyítja a „spanyol” Carmen, me/et nem mi vettünk át a spanyoloktól, hanem ők vétók át a baszkoktól. Az pedig megtámadhatatlan törénelmi igazság, hogy a baszkok nyelve nem latin, em germán s mint nemzet a turáni fajhoz tartoznak. is-Ázsiából való kirajzásuk után a mai Spanyolor.ágban telepedtek le és napjainkban is komoly fejtöst okoznak — függetlenségük kivívása közben — a mnyol kormánynak. Tehát a Karmen ősi sumir-magyar név. „Bulcsu", ez a név olyan régi, mint maga a maíarság. Feltevések szerint a „búcsú” szóval azonos, a e név eredetét keresők, a távozáskor szokásos buiuvételre gondolnak, akkor feltételezésük téves, mert inek semmi köze a Bulcsu személynévhez. Ha pedig bucsujárásra, tehát a katolikus vallásnál szokásos, soportos vezeklést vesszük alapul — amit elképzelni em tudok — akkor ismét téves utón járnak, mert a íagyar Bulcsu név abba a korba nyúlik vissza, amior a bucsujárásnak még hire-hamva sem volt. A legújabb őstörténeti kutatások szerint a Bulsu — bölcset jelent, mely megállapítás nagyon közel an a valósághoz. — Ha a Bulcsu szót elemezzük, ,bul” — feloldani, „gu" — kiabálás, szó; vagy ,,ku"- méz, fehér, világos, fénylő, feküdni, kilincs, zár, zolgálat; „bil” — uj, lomb. — A nyelv folytonos átaakulása következtében a „bil-gu” változott át Bul:sura, mely „uj szót", „eddig ki nem mondott gondoatot”, „bölcs értelmet” jelent. így a Bulcsu csakugyan „bölcset” jelenthetett, melynek semmi köze nincs a búcsúhoz, sem török eredetű nem lehet. A törökök, mig nemzetté kovácsolódtak (i.sz. 1000 körül ielentek meg Anatóliában) számtalan turán-faju népael érintkeztek és igy került nyelvükbe a „bulcsu"nak megfelelő tőszó, melyet azoktól átvettek. A „Bulcsu" nevet ősmagyar-sumir szónák-kell elfogadni, egy nyelvből sem vettük át, legfeljebb más nemzetek sajátították azt ki. így sorolhatnám még tovább a „Fatima" — „gatima” — őslakó, „Medard” — „megar", „medar”* — kiáltó neveket, melyek sem arab, s^em ősgermán származásúak nem lehetnek, mert az arabok, mint sémiták kb. 2000 évvel később jelentek , meg a történelem színpadán, mint a sumirok-ősmagyarok. — Ösgermán nép és nyelv pedig soha nem létezett, az i.sz. VI. században jelentek meg és függetlenségüket 750-850 években érték el, igy a Medard nevet ők vették át tőlünk és nem fordítva. „Zoltán” nevünk végképp nem lehet török eredetű, mert mint fentebb említettem a törökök vándorlásai közben számtalan ősmagyar szót, nevet vettek át. A Buren kolostor 1070-ben kelt feljegyzései szerint, az elhurcolt jobbágyok neveit igy Írja le, „Hunt” - és „Zoltán”. Mindketten hunok voltak. Anonymus a Gesta Hungarorumban Zoltánt „Zultu”-nak Írja, mint Árpád fejedelem legfiatalabb fiát. Majd későbbi okmányok „Solt”, „Zsolt” neveket is használnak, melyek a Zultu eredetre vezethetők vissza. De nézzük meg a sumir szóelemzést, „su" — gyarapítani, sokszorosítani, nagyobbitani; „sül” — hős, „tu” — szélvész, bemenni, nemzeni, szülni; „zu” —tudós, „ta” — óta, mi, micsoda; „ul” — csillag. „Sul-tu” — hős fergeteg, ,,zu-bu" — tudós sz szülni, s végül „Zul-tu” — tudósnak született, vagy hősnek született. A honfoglaló magyaroknál már fejedelem jelentése volt. Tehát ezt a nevet sem kölcsönöztük, hiszen ősidők óta használjuk. De mi van a „medve” szavunkkal, melyet a szlovákoktól vettünk volna át, ott medvegynek ejtik. Induljunk ki ismét az ősmagyar-sumir nyelvből. Medve, „mege” — csata, harc; „me” — hangos, hang; „ge” — lent, mély, ami lent van. — Medve — mege — me-ge — mélyhangu, harcos, dörmögő. Kell ennél egyszerűbb bizonyiték, hogy „medve" szavunk oly régi, mint nemzetünk és azt a szlovákok a Nagy- Magyarorszár területén élő őspannonoktól, hunoktól, avaroktól vették át, hiszen az avarokat kiszolgáló szolganép a különféle szláv törzsekből alakult gyülevész had volt. Végül tisztázni szeretném a Hortobágy nevét, melyet — nem tudom, mi okból — több nyelvből származtatnak. A „horta” szó állítólag latin, a „bágy" besenyő. Ez utóbbival egyetértek, mert a besenyő, bolgár épp úgy turáni eredetű nemzet, mint a magyar, tehát nem finn-ugor és nyelvük is azonos volt, legfeljebb tájszólásnak lehetne mondani nyelvük különbségét. „Húrt” és „Hurtu" szavak állítólag szláv eredetűek. Az ősgörögből kiindulva, „Hortobágy" — Khorti-bath-usz" — térés, dús legelő. Tudva azt, hogy a mai Közel-Keletről a sémita népek elől menekülve, valóságos népvándorlás indult meg a Földközi tenger keleti partjaira, szigeteire, nyelvüket a menekülők megtartották, sőt az ottélő őslakosság azt részben átvette, igy a Hortobágy szó az ősgörögben is megmaradt, átalakítva azt nyelvsajátosságaik szerint. Sumirban „Kur" — ország, terület; ,,tu” — be-Ezek szerint nem kell egy nyelvhez sem folya modnunk, elég a sumirt, ősmagyart, ősgörögöt anali zálnunk és megkapjuk a Hortobágy szavunk eredeté anélkül, hogy a latinhoz, szlávhoz folyamodnánk. Egyszer már el kellene jutnunk odáig — elismer ve azt, hogy a magyar nyelv nem egy összeszedett minden nyelvből átvett, összerabolt szavak összessége hanem egy több ezer éves ősnyelv, melyet az ősmagya rok beszéltek akkor, amikor még sem latin, szláv, ger mán és egyébb nyelvek még á világon nem voltak Hogy ez utóbbi nyelvekben mégis előfordulnak ma gyár szavak, arra csak egy magyarázat szolgál, hogy ; közelünkben élő. a történelem folyamán velünk össze köttetésbe került nációk szavainkat átvették, használ ják és saját nyelvükhöz idomítják. Legyünk büszkék magyar nyelvünkre és ne akarjuk szavainkat idegen nyelvekből származtatni. SIR-VERS A szőlő termő tőkéjét szerettem, ha őszbe fordult már a nyári alkony. Ha meghalok, szőlőt ültess felettem, borával hosszú éjem átvirrasztom. TÓTH BÁLIN! Teljes szivem bili mindent (Folyt, a 14. oldalról) Félek beérni egy közönséges, szürke, mindennapi élettel, Félek attól, hogy a megszokottság monoton tetteit erényeknek nézzem egy napon, Félek attól, hogy apró kis erőfeszítéseimet mindjárt nagy lelki előhaladásoknak tartom... Attól félek, hogy sürgésem-forgásom azt a benyomást kelti majd bennem, hogy valóban adok. Félek, Uram, hogy nálam még sokkal szegényebbek is vannak, kevésbé iskolázottak, elmaradottabbak, rosszabb lakásban élők, akik többet fáznak, kevesebbet keresnek, többször éheznek, Kiket nem dédelget senki, s kiket nem szeretnek... Félek, Uram. mert érzem: nem teszek értük még mindig eleget, Mert nem teszek meg értük mindent. Mindent oda kellene adnom. Mindent oda kellene vetnem, hogy ne legyen többé semmi szenvedés, semmi nyomor, egyetlen bűn ne legyen a világon! És ekkor, Uram. mindig mindenemet odaadva Életemet kellene odaadnom... De Uram, ez igy mégsem lehetséges?! Nem lehet ez igaz mindenkire! Bizonyára túlzás! Mindenben be kell tartani a mértéket... * Gyermekem, a parancsolat csak egy, És mindenkinek szól; „Szeress teljes szivedből, teljes lelkedből, minden erődből.” (M. Quoist)
