Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-24 / 30. szám
10. oldal MAT;VAU HÍRADÓ A PAPIRTALPU BAKANCSOK Irta: SIMA FERENC Most hatvan éve veszettül dúlt az első világháború és az osztrák-magyar monarchia egyre elkeséredetebb harcokba hajszolta elsősorban a magyar bakák százezreit. Frontszakaszok roppantak össze, igy hát egyre több katona kellett. És a katonákénak persze ruha, lábbeli, fegyver, felszerelés. Nemcsak a fegyvergy^rak dolgoztak éjjel-nappal. liánéin a posztógyárak és a bakancsgyárak is. Persze, a gyárosok. a nagykereskedők, sőt még a Sima Ferenc kormány néhány tagja is felfedezte a/ üzleti lehetőségeket a háborús hiányok okozta helyzetben... Nem elég a posztó? Ha laza a szövés, ugyanannyi nyersanyagból több egyenruha állítható elő. A bakának jó lesz az is! Báró szamosujvárnémeti Dániel Dezső hadfelszerelésügyi miniszter ezért magához rendelte a budapesti posztónagykereskedőket. textilgyárosokat és előadta kívánságát: — A cél most az, hogy minél több egyenruha készüljön, bármi egyébb szempontra tekintet nélkül! A meghívottak megértették a felhívást a keringőre, hogy "bármi egyéb szempontra tekintet nélkül.” Egy méter kiváló minőségű posztó ára tizenegy korona volt akkor. Az államnak annyival számolhatták el a hadiszállítók a katonazubbonyokat, nadrágokat, köpenyeket és sapkákat. A báróminiszter szavaiban foglalt engedelemmel élve azonban mindazokat most már a gyapjúszövethez szemre hasonló szövésű pamutkelméből állították elő, vagyis tizszerte olcsóbb nyersanyagból ugyanolyan áron. Nehéz tízmilliókkal károsították igy meg a kincstárt és a báróminiszter szemhunyásáért néhány milliót ebből szívesen átultak az ő svájci bankszámlájára a hálás hadiszállítók. Sőt akadt köztük élelmes, aki azt is felfedezte, hogy ha egy-egy méter gyapjúszövetként eladott pamutkelméből a kiszabásnál egy-egy centivel kevesebbet használnak fel, az egymillió méternél tízezer méter elszámlázható megtakarítást jelent, és tízszer tizenegy korona, az megint további száztizezer korona tiszta nyereség. A báróminiszter átvevő szervei utasítva voltak, hogy "ne legyenek szőrszálhasogatók! így az egveentis megrövidítések svindlije is tudatosan észrevétlen maradt. Hasonló .volt a helyzet a bakancsfronton is. A hadfelszerelés! Báróminiszter felhívást intézett a hadiipar szolgálatában álló cipőgyárakhoz, hogy "takarékoskodni kell a bőrrel, nem szabad túlsók talpbőrt használni fel a bakancsokhoz. "A cipőgyárosok értettek a szóból és talpbőr helyett, talpbőr áron-parirtalp került a bakancsokra, egyidejűleg pedig újabb pár milliócska hálapénz a báróminiszter svájci bankszámlájára. A katonai cenzúra szigorúan működött, igy a bakák hiába Írták haza egyre-másra a panaszos leveleiket, azokat rendre elkobozták. Egy, a cenzúrát megkerülve hazacsempészett levélben ezeket lehetett olvasni: "Hihetetlenül nagy a hideg itt az Uzsok szorosban, ugyanakkor a nagyon vékony köpenyünk, zubbonyunk, nadrágunk cafatokban lóg rajtunk, habár újonnan kaptuk ezeket pár nappal ezelőtt. Azt mondják, nem kellene annyit kúszni benne, de ha nem kúsznánk, akkor mégtöbben itthagynánk a fogunkat az ellenség sortüzében és gépfegyvertüzében. A bakancs is lerohad a lábunkról egy-kettőre, nem bőr ennek a talpa, hanem vastag papir.” A levelet eljutatták az egyik pesti szerkesztőségbe, de a katonai cenzúra ott is résen volt, igy csak nagy fehér folt jelent meg az újságban a levél szövege és a hozzáfűzött felháborodott, azonnali kivizsgálást és legszigorúbb megtorlást követelő cikk helyett. A cipőgyárosok jó másfél éven át gyártották már a papirtalpu katonai bakancsokat, amikor egy cipőgyári munkás is kézhez kapta a katonai behívóját. Azzal, meg egy pár náluk gyártott papirtalpu katonabakanccsal elment a Magyarország című napilaphoz, amelynek gróf Károlyi Mihály volt a főszerkesztője. Károlyinak volt bátorsága a cenzúra kijátszásával tetetni be a lapba a világbotrányt jelentő cikket, ezzel a címmel: "Papirtalpu bakancsokban harcolnak magyar bakák a fagyos frontokon.” Négy újságírót hurcoltak el "katonai titkok kifecsesége” címén és a Magyarország megjelenését egy hétre betiltották, mert utóvégre: szólj igazat, betörik a fejed. De a papirtalpu bakancsok ügyét mostmár mégsem lehetett eltusolni, és ennek sziámi ikertársát, a hártyavékony bakaposztó panama ügyét se. Ellenőrzés végett Pesten a Mária Terézia laktanyában két menetszázadot felöltöztettek a szitaszerű vadonatúj csukaszürke egyenruhákba és a raktárakban lefoglalt bakancsokba bujtatták őket. Azután egy rendőrtisztviselőkből és katonatisztekből álló vegyesbizottság előtt a kaszárnyaudvaron a két század különféle gyakorlatokat hajtott végre. A bizottság megállapította, hogy egy órai gyakorlatozás után a térdeken a nadrág szövete szétmálott, a zubbonyok könyöke is mind kilyukadt és az egész SKÓCIA foghíjasok földje A Lohnessi-szörny évtizedek óta foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Az utóbbi esztendőkben a modern technikát is bevetették a küzdelembe. Búvárok szálltak le a skót hegyitó mélyébe, volt aki zseb-tengeralattjáróval kutatta a szörny nyomát, persze eredménytelenül. Most néhány tűzoltó egészen újszerű módszerhez folyamodott. Elhatározták, hogy szerelemmel ejtik fogságba a tó titokzatos vizilényét. A cél érdekében elkészítettek egy nőstény-szörnyet, vagy talán még jobban hangzik, ha azt mondjuk: megszületett a lochnessi szörnynő. Teste üres olajoshordókból készült, végtagjait, hosszú nyakát és szörnyen szörnyű fejét papirmassékból állították össze. Az egész tákolmányt vízálló festékkel kenték be. Most egyenlőre országos körútra indulnak a brit szigeten és mindenütt bemutatják a lochnessi szörny leendő feleségét, — természetesen belépődíj ellenében, mert igy akarják összehozni a kutatáshoz szükséges összeget. Augusztusban azután felutaznak a lochnessi tó mellé és vízre bocsájtják a szörnynőt, amely szerelmi csábhangokat bocsájt ki magából. Hangszalagra vették ugyanis egy szexuális vágytól fűtött nőstény rozmár kiáltozását. Ez a hang szólal majd meg a lochnessi szörnynő papirmassé szájából... Kérdés, hogy meg lesz-e a kellő eredménye?... öltözék ronggyá vált. Ezután 15 kilométeres menetgyakorlat következett, majd amikor a menetszázadok visszatértek a laktanyába, megvizsgálták a bakák levetett bakancsait. Megállapították, hogy minden bakancsnak a talpa teljesen szétmállott, sőt a szintén selejtanyagból készült kapca is, igy a bakák a saját meztelen talpukon meneteltek. A bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a frontokon hősiesen harcoló magyar katonák, az uj felszerelése 1-2 napos használata után mezitlábosan és madárjesztőként rongyosan járnak. Mostmár elkerülhetetlen volt a hadiszállítók letartóztatása és hadbíróság elé állítása. Egy szigorúan bizalmas leirat a legfelsőbb helyről azonban nyomatékosan intette a bíróságot arra a különleges érdekre, hogy "a kormánnyal kapcsolatban álló személyek, vagy a kormány tagjai mentesüljenek azoktól a kellemetlen következményektől, amelyek egy ellenük is irányuló eljárással járhatnának. A mostani idők megkövetelik, hogy a közönséges kereskedők és gyárosok' kivételével minden olyan ‘eljárás lezárassák, amely polgári, vagy katonai felsőbb szervek ellen irányulna.” Ugyanis összesen három miniszter és két különleges beosztású tábornok is részt vett a hártyaposztók és papirtalpak példátlan méretű közel százmillió koronás panamájában. Végül 1916 augusztus elsején a haditörvényszék feltűnően enyhén, két-két évi börtönre Ítélt 9 posztónagykereskedőt és bakancsgyárost. Tucatnyi más vádlottat "kellő bizonyítékok hiányában” felmentettek. A panamista három miniszter és két tábornok pedig — Ferenc József császár és király parancsszerű óhajához híven — a helyén maradt. Hogy hány baka fagyott halálra, vagy holtig nyomorékká miattuk az orosz front kegyetlenül hideg telein át arról nem készült statisztika... És ha már Skóciáról számolunk be, azt is meg kell említenünk, hogy az angol kormány most kiadott jelentése szerint a skótok a világ legfogatlanabb népének számítanak. Ennek az az oka, hogy átlagban minden skót évi 55 kilogram cukrot eszik, aminek következtében rekord-gyorsasággal romlik a foguk. Egyes rossznyelvek azt állítják, hogy nem a túlzott cukorfogyasztás miatt hullik ki a skótok foga, hanem azért, mert olyan skótok, hogy fogukhoz verik a garast és emmiatt lesznek fogatlanok. A fog-probléma azonban. nem okozott olyan izgalmat Skóciában, mint az a hir, hogy a ’’Sporran” árához 25 százalékos értéktöbblet-adót kell hozzácsapni. A sporran a skót ruházat nélkülözhetetlen kelléke. Az angol-magyar nagy-szótárban a következő definíció áll: ’’Sporran — skót felföldiek övről elől lelógó szőrös bőrerszénye.” A legújabb angliai pénzügyi rendelet értelmében szőrmeárura 25 százalékos értéktöbblet-adót vetettek ki. A skót sporran-gyárosok felhördültek. Képviselőjük levelet irt a pénzügyminiszternek és most válaszképpen jó hir érkezett. A skót erszényt, mint nélkülözhetetlen népviseletet, kiemelték a 25 százalékos adó alól... A skótok azért nem teljesen boldogok, mert a brit pénzügyminiszter ragaszkodik ahhoz, hogy a valamennyi árucikkre vonatkozó 8 százalékos értéktöbblet-adót azért hozzá kell csapni a skótok elől lelógó szőrös bőrerszényének eladási arához. Makkos Balázs
