Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-24 / 30. szám

8. oldal AIACVAIJ MIKADO 00 0 0 0 0 0 0t t t » t t t t 4 4 (Washington) — Féléve már, hogy visszapil­lantottunk ehelyütt olvasók megjegyzéseire, amelye­ket egyes adatok nyomán küldtek címemre; ideje megismételni (a címmel együtt: Andor Klay, 3402 Garfield St.. N.W., Washington, D.C.20007.) Napi­rend előtt azonban lenne egy saját megjegyzésem, pót­lásként május 9-cn megjelent, Teleki László tragikus utolsó levelével kapcsolatos cikkemhez. Annak írása­kor nem találtam meg irattáramban az alanti okmány szöveget: téves fejeim alól bukkant most fel. Tudvale­vőleg egyik főcélunk az, hogy utánunk-jövők követ­hessenek egy, vagy más arra érdemes magyar lábnyo­mot — ennek szolgálatában van szerepe egy jelentés­nek, amelyet Fane bécsi angol ügyvivő küldött Murray bajorországi angol követnek 1860 dec. 24-én. A lon­doni Public Records Office-ban, ,,F.0.7/600" szám alatt, az annakidején „Confioental" diplomáciai je­lentések gyűjteményében, található ez meg; onnan ho­zatott róla másolatot a számomra L '.fu*u ...ukwdé­­sem alatt egy angol kolléga. ..Felkerestem ma reggel gróf Rechbe"g-et és megkérdeztem, mi a helyzet gróf Teleki LásLó letar­tóztatására és kiadatására nézve. Azt mondta, hogy Teleki olyan súlyosan terhelő szerepet játszott a forra­dalomban. hogy halálra Ítélték, most pedig Drezdá­ban elfogták cs az egyezmények alapján kiszolgáltat­ták őt az osztrák hatóságoknak. Megkérdeztem, hogy Bécsben van-e; nemmel felelt, sem cáfolva, sem mege­rősítve az elterjedt hirt, amely szerint Josefstadt-ban tartják fogva. Kifejeztem reményemet, hogy nem szándékoznak túl keményen eljárni fele szemben. Azt felelte, hogy az nem szándéka a Császári Kormány­nak. amely máris utasította hatóságait méltányos eljá­rásra. de hogy a Kormány szívesen tartja őrizet alatt, mert igv nem okozhat Ausztriának károkat. További beszélgetést erről a tárgyról nem tartottam helyesnek. Nézetem az. hogy Teleki letartóztatása nem szeren­csés dolog, nagyon rossz hatása lesz külföldön. A Csá­szári Kormány részéről okos dolog lenne azonnal a határra vinni őt és szabadon bocsájtani. Hírlik, hogy ez. be is következik, de Rechberg nem utalt ilyesmire.” Ugyanott található egy magyarnyelvű, hivatalo­san le nem fordított, de Pestről már 1861 május 9-én (tehát Teleki László öngyilkosságára virradó napon) futárral elküldött gyászjelentés is. amelyben a család közölte a nyilvánossággal ..széki Gróf Teleki László folyó év május 8-án a hazának szentelt munkás életé­nek 51. évében történt rögtöni gyászos kimultát." Ez zárja külföldön egy kiváló jellemű, nagy diplomáciai és irodalmi tehetségű magyar pályafutásának történe­tét. Lcndvay András (Richmond. Va.) márc. 21-i. Pajtás ezredes koronaőrségi parancsnok és magyar ki­rályi korona 2. világháborús viszontagságairól irt cik­kemmel kapcsolatban közölte velem ezt: ..Megmutat­tam ezt a cikket Csákv Tamásnak, aki Richmondban élő 2. unokatestvére a volt külügyminiszternek. Azt állítja, hogy a Szent Koronát az. ő testvérbátyja. Csáky Zoltán hozta ki Magyarországról Pajtás ezredes meg­bízásából: könyvet is irt erről németül." Pajtás szemé­lyesen számolt be nekem 1945-ben. Németországban, mint megírtam; Csákyrólés a fentiek szerinti szerepé­SZIKLAY ANDOR: MAGYAR LÁBNYOMOK... ről mitsem szólt; a könyvet remélhetőleg megkapom kölcsönbe. (Szükségem lenne egy másik könyvre is, a­­melyet bármely áron örömmel vásárolnék meg: A sa­játom, amelynek alapján cikket Írtam erről a fontos, régen ..out-of-print” munkáról, elveszett. A könyv kétkötetes: Kende Géza „Magyarok Amerikában”. Utánnyomását szeretném előmozdítani; akad-e valaki, aki szives lenne eladni?) Dach József (Zürich) egy még múlt év nov. 29-én megjelent, bizonyos casablancai kalandjaimról irt cik­kemre hivatkozik; megjegyeztem ott, hogy a „Casa­blanca” c. filmet éppen ott helyben láttam, több tár­sammal. egy arab vendéglátónk villájában, és elsorol­tam a filmben rejlő magyar lábnyomokat: rendező Michael Curtiz (Kertész Mihály), a főszereplők közt Claude Rains (Jámbor Ági férje), Paul Henreid (Paul Freiherr von Henried porosz báró, Sebők-Schill G’ab-EMBEREK ÉS ESETEK A telefonbetyárok A telefonbetyár jólismert parazitája a modern é­­letnek. mig azonban a legtöbb nyugati nagyvárosban kihalófélben lévő species-hez tartozik, főként azért, mert kialakult ellene a megbízható védekezés — köz­pontok elektronikus műszerei pillanatok alatt lokalizálják a betyárt —, Moszkvában (talán össze­függésben a telefonállomások nagyobb elterjedésével) a telefonbetyár most kezd divatbajönni. A londoni TIMES egyik moszkvai munkatársa, Edmund Stevens, e héten ilyen jellegű keserves élményeiről számolt be olvasóinak. Csöng a telefon. — Halló! — Halló magának! Maga marha! — Ki mondja, hogy az vagyok? — Mindenki! — Klikk. A kagyló a helyére kerül. Feltehető, hogy a telefonbetyár otthonának négy fala közt fetreng a kacagástól. Az ilyen vicceket kedvelő telefonbetyár azonban a viszonylag ártalmatlanabbak közé tartozik, a leggonoszabb az álmatlanságtól szen­vedő parazita, aki meg akarja osztani szenvedéseit. Fölcsönget tehát álmából másokat és amikor a fölri­asztott ember álmos, elgyötört hangon megszólal, ak­kor vagy sértése özönével árasztja el, vagy pedig szó nélkül leteszi a kagylót. Stevens, a Moszkvában állomásozó londoni új­ságíró igazi kálváriája azonban akkor kezdődött, ami­kor elveszítette a kiskutyáját. Hirdetést helyezett el te­hát az egyik lapban és kutyájának jutalom ellenében való visszaszolgáltatásáért folyamodott. A hirdetés megjelenése napjától kezdve a telefon szünet nélkül csöngetett. Amikor Stevens, vagy felesége megkérdez­te a telefonálót, biztos-e abban, hogy csakugyan a ke­resett kutyát lelte meg. akkor a telefonálók nagy több­sége ezt kérdezte: — Hát nem ismeri meg az ugatását? És csaknem kivétel nélkül mind nyomban ezután beleugatott a kagylóba: — Vau. vau! A londoni újságíró ezek után ismerteti az Izvesz­­tija egyik felháborodott olvasójának levelét. A levélíró elpanaszolja, hogy egy alkalommal késő este valaki felhívta telefonon és közölte, hogy Szergejjel szeretne beszélni. Amikor azt válaszolta, hogy téves számot hi­vott. Szergej nevű személy nem lakik a lakásban, a te­lefonáló súlyos sértéseket harsogott a kagylóba és ráa­dásul fenyegetődzött is. nem utolsósorban azzal, hogy majd ő bizonyos testrészeitől megfosztja ezt a minősít­hetetlen viselkedésű személyt, aki nem tudja számára Szergejt előállítani. Stevens a továbbiakban idézi az riella férje). Verebes Ernő... és a kitűnő emlékező te­hetségű zürichi levélíró szerint Peter Lorre, szörnyete­gek és humoros jellemek világszerte népszerű, nemrég meghalt alakitója, akit kifeledtem. Máriássy-Almásy Judith (Washington) közli, hogy Pajtás ezredes egyik előde, Máriássy László ko­ronaőrségi parancsnok, aki egyébként távoli rokona, életben van ma is: Londonban lakik feleségével. Szin­tén ő írja: „Gondolt-e arra, hogy olyan rovatot nyis­son, mint évekkel ezelőtt a N.Y. Times könyvkritika­­mellékletében volt .Queres’ címmel? Vagyunk, akik­nek eszébe jut egy verssor, egy prózai idézet, vagy egy adat, amelynek eredetét elfelejtettük — és azt valaki más esetleg tudja, az olvasók között..” Igen, ezek is lehetnek eltűnt, elfelejtett „lábnyomok”. A válasz az olvasókra tartozik, de attól tartok, hogy kevesen tö­­(Folyt. a 11. oldalon) Izvesztija levélíróját: „Nem szóltam semmit, nyugodtan az asztalra tettem a telefonkagylót, átmentem a szomszédomban lévő telefonközpontba és megkérdeztem az ügyeletes­től: meg tudja-e állapítani, hogy milyen telefonállo­mással áll pillanatnyilag a lakásomon lévő telefon összeköttetésben. A központ megállapította a szá­mot azonban nem közölték velem. Azt javasolták, hogy forduljak panaszommal a rendőrséghez. Egy héttel később egy rendőr csakugyan beállított hoz­zám, a telefonhívás részletei felől kérdezett, mindent följegyzett és azzal távozott, hogy „kivizsgálja” az ü­­gyet. Újabb hét telt el, a rendőr újra megjelent és azt mondta, hogy semmit sem tud tenni, mivel a telefon­­központ nem adja ki neki sem a telefonszámot, eluta­sítását azzal indokolja, hogy az inkriminált telefon-e­lőfizető ellen eddig még sohasem merült föl panasz, Folyt, a 9. oldalon) •__________________________________________j Ennek az évnek a végefelé valahol a földön, talán egy zsúfolt városban vagy egy elrejtett falun egy nő gyermeket szül. És a sárga vagy fekete, barna vagy fe­hér gyermek a 4 billiomodik emberként jön a világra. Ember körülbelül két millió év óta él e földön. Amikor Krisztus született, csak 250 millióan éltek, 1830-ban azonban már elértük az első milliós létszá­mot. 1930-ra ez a szám is megduplázódott és ez év vé­gére megint kétszerese lesz az emberiség létszáma az 1930-asnak. Aztán 35 év és megint a dupláját számít­hatjuk ennek. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének élelmezési és mezőgazdasági szervezete úgy becsüli, hogy 460 millió rosszul táplált ember él jelenleg a világon. A négy billióhoz számítva ez csaknem azt jelenti, hogy minden nyolcadik ember éhezik. A gyermekhalandó­ság sok országban olyan magas, hogy minden negye­dik gyermek nem éri el az ötéves életkort a rosszul tápláltság miatt. Tíz évvel ezelőtt a föld népessége évente 2 száza­lékkal emelkedet. Minden ezer emberre 14 haláleset jutott és 34 születés. Ez azt jelentette, hogy például 1965-ben a világ népességének száma 66 millióval sza­porodott. Manapság a szaporodási arány 1.7 száza­lékról 1.6 százalékra csökkent. De ez még mindig azt jelenti, hogy évenként 6 millió kenyérevővel van több ezen a földön. És ahogy emelkedik az emberiség lét­száma, ugyanúgy, vagy még sokkal hatványozottab­ban növekszik az élelmezéssel kapcsolatos nehézség, ami csak katasztrófába sodorhatja az egész emberisé­get.

Next

/
Thumbnails
Contents