Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-17 / 29. szám
16. oldal MAGYAR HÍRADÓ MAGYAR NYÁR BARANGOLÁS ÉSZAKMAGYARORSZÁGON Rakaca, Borsod-Abauj-Zemplénl megye — A rétek fölött forróságától remeg a levegő. A hőség szorításában vergődik minden, fehér, súlyos fény zudul alá az égbolt feltárult mélységeiből. Azt a tájat, ahol most járunk, kevesen ismerik. Kazincbarcikáról indultunk északi irányba, elhagytuk Edelényt és Szendrőládot; utunk szelíd erdőségek, enyhe hegyoldalak között vezet. A Bódva patak völgye nyilik fel előttünk; körös-körül dús és sűrű a növényzet, hatalmas vihar vonult itt tegnap keresztül, a fekete felhők esőt okádtak, a vízmosásokban zavaros áradat hömpölygött, olykor átcsapott az utakon is, a hegyek csúcsa belemerült a tintakék, villámokkal szabdalt égbe. Aztán jött a hőség, a növények, füvek, bokrok, fák gőzölögni kezdtek, arannyal átszőtt szürke pára szállt fel, illatos lélegzés, telve a nyár érett izeivel. Az északra néző hegyoldalak, a szurdokok és dús lombu erdők NEMZETISÉGE EMLÉKEK PÉCS, Baranya megye — Baranyában, Magyarország legnagyobb nemzetiségi megyéjében, mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak történelmi múltjuk felé a délszláv és német anyanyelvű emberek. A megyei tanács határozatban foglalt állást amellett, hogy ösztönözni kell a hagyományok ápolását és fejlesztését, a néprajzi emlékek gyűjtését és bemutatását. Sokoldalú nemzetiségi kutatás kezdődött ^Baranyában. A megyei levéltár a kutatók segítésére szerbhorvát anyanyelvű szakembert alkalmazott. A levéltári évkönyvi sorozatban 1976-ban nemzetiségi kötet jelenik meg. A megyei tanács jelentős anyagi támogatásával összegyűjtik, feldolgozzák és bemutatják a nemzetiségek néprajzi anyagát. A délszláv folklóranyagot elsősorban a mohácsi muzeum gyűjti. Több mint 10 ezer tárgy került már a múzeumba, főleg a Dráva mentén élő horvátok népviselete, bútorai,, kerámiái. Emellett körülbelül 'j 100 órányi magnetofonfelvétel készült a délszláv falvakban. hűvösek maradtak, őrizték a csend és a ’’szép embertelenség” méltóságát. A Bakony legszebb zegzugaihoz hasonlít ez a vidék, ám szelidebb és bensőségesebb. A hegyek és dombok vonulata Szendrő községig tart, aztán lapály tárul ki előttünk, csak északnyugatra rémlenek fel az Aggteleki-karszt nyúlványai. A sikság felett izzó fehérré változik a nap, a táj vibrál a kegyetlen fényben, csak a gabonatáblák zöld hullámain pihenhet meg a szem. Szendrő után hat kilométerre Szalonna község következik; csendes, nyugalmas falu, úgy vélné az ember, vasárnap délelőttön a körmenet zavartalanul haladhat itt az ut közepén, egyetlen jármű sem zavaija meg zsolozsmázó, lassú vonulását. Valóban, a betonúton feketeruhás férfiak, sötét kendős öregasszonyok jönnek-mennek, egyegy magányos kecske is átballag a kocsi előtt, hallani a nyakába akasztott kolomp csilingelősét. Árnyas utcáju, fás-bokros falu ez. A fiatalok farmeröltönyben pompáznak, biciklin és motorkerékpáron száguldoznak, bízva az istenháta-mögöttiség ősi előnyeiben. Ez a kép: a délcegen motorozó fiatalok és a lassan ballagó öregek képe, kiegészülve a szapora harangszóval, hamisítatlan falusi vasárnap hangulatát idézi, a viszonylagos érintetlenséget; ilyen konvencionális, bonyolult és nyüzsgő nyugalom a magyar üdülőhelyek környékén nemigen tapasztalható már. Az utcán, sőt az utón van az egész falu, szines embercsoportok sétálnak, bicikliznek és motoroznak Szalonna és Szendrő között; igy délidőben gépkocsi csak nagy ritkán tűnik fel. Ám, ha a falu közepén jobbra fordulunk, hirtelen megváltozik a táj, emberi jellege elveszi falusias izeit; ugyanis alig két kilométernyire a községtől terül el a Rakaca víztároló. A lapos völgyet elzáró töltés tetejéről látni lehet, hogy körös-körül a parton személygépkocsik és sátrak állnak, az enyhén lejtő domboldalon vikendtelep terjeszkedik. A látvány a Velenceitó déli oldalához hasonló, csak hiányoznak a nádasok, a víztükör szabadabb, tárulkozóbb. A rakacai mesterséges tó szinte létrehozásának pillanatában Miskolc és Kazincbarcika népének kedvelt üdülőterülete lett. Nem csupán a környezet szépsége vonzza ide a kirándulókat, hanem a vizisportok lehetősége is, s egy csöppet sem lebecsülendő szenvedély: a horgászat. Ezen a vidéken ilyen nagy összefüggő vízfelület azelőtt nem létezett. A kis patakok és (egyre szennyezettebb) folyók felüdithették talán az embert de helyhez nem kötötték. A Rakaca víztároló gazdasági haszna igy egészült ki az eszmei haszonnal is: a környező városok, falvak üdülőterülete lett. A töltésen állunk, jobb kéz felé erdős-bokros hegyecske terül el, ott egy kis öbölben ladikok állnak, beljebb a- fák között sátrak vászna fehérük. Baloldalt a lapályos parton áll a horgásztanya, aztán azon túl, Meszes község felé kezdődik a vikendtelep. A tó vize nyugodt, a túlsó partot opálos pára takarja, de véges-végig a rezzenéstelen vizen látni lehet a lehorgonyzóit vagy lassan mozgó csónakok seregét. A mozdulatlan álmos csendet néha robajlás töri meg, széthasad a viz selyme, nagy ragadozó halak teste villan fel egy pillanatra; erre mondja a vérbeli horgász: olyan a csukák ugrása itt, mintha ló esett volna a vízbe. Kétségtelen: ez a víztároló az ország egyik legjobb halas vize, fölülmúlja természetes vizeinket, folyóinkat és tavainkat. Úgy látszik, akik a halasitást végezték és végzik itt, kiválóan értik ezt a szakmát, a Rakaca vizéből sok kapitális süllő és csuka került ki — voltak közöttük tiz kilón felüliek is —, és a bennszülött horgász egyáltalán nem lepődik meg, ha horgára 10-12 kilós ponty akad. Ami másutt elképzelhetetlen szerencse, a sors különös kegye, az itt majdhogynem természetes. Elsősorban nem a halbőség a csodálatos, hanem a minőség. A két-három kilós példányok, amelyeknek a Balatonon eszelősen örül az ember, itt holmi semmiségnek számítanak. E- gészségesek ezek a halak, s úgy látszik, rendkívül gyorsan nőnek, az ember alkotta tó valódi otthonuk lett, jobb otthonuk, mint vizek. Azért beszélünk annyit a halakról, mert a Rakaca víztároló tökéletes példája annak, hogy a pontyban, süllőben, csukában gazdag viz mekkora vonzerőt jelent. Bizonyosra vehető, hogy azok közül, akik házat építettek itt, senki sem veti meg a horgászatot. A parton álló sátrak sora ugyanerre enged következtetni: Rakaca azért vált üdülőterületté, mert sok benne a hal. És ez ilyenformán már nem horgászkérdés; hiszen azok, akik családjukkal együtt gyönyörű hétvégeket töltenek el itt, nemcsak a halfogás örömével gazdagodnak, hanem a természet, a viz, a napfény, a nyugalom áldásaival is. BETYÁR VOLT A SZOMSZÉDJA SZABADSZÁLLÁS, Bács-Kiskun megye — Fábián Sándor, a kilencvenedik évén túl járó szabadszállási parasztember portáján gyakran fordulnak meg vendégek. Az ok: az egyetlen már, aki valaha még találkozott betyárokkal. Története szerint: apja személyesen ismerte Bogár Imrét, nagyapja pedig koccintott is a hires szegénylegénnyel a Csintava csárdában. Gyerekkorában Fejszés Imre és felesége, a haramiaházaspár a nagyapja szomszédságában lakott; az asszony együtt járt férjével az éjszakai rablásokra. Örökké pandúroktól rettegtek, s még most is a fülébe cseng, amit Fejszés az öregapjának mondott: „szomszéd, maga ne féljen, csak arra vigyázzon, ne lásson, ne halljon semmit...” Emlékezetes gyerekkori élménye maradt az az éjszaka, amikor: Bugacon a betyárok Móczár Mátyásék házát rohanták le: a házbeliek liszteszsákokból emeltek barikádokat. Fábián Sándor felesége, a 84 esztendős Kántor Kovács Julianna — ahogy meséli — nyolcéves kislány korában a szabadszállási határban legeltetett; sokszor látta a nádasban lopott állatokat őrző betyálegényeket.KRISTÓF ATTILA ARATÁS BÉKÉS MEGYÉBEN Endrődön a szarvasi járásban teljes erővel dolgoznak a kombájnok. Naponta tiz gép vágja az őszi árpát.A kalászosokat 2020 hektárról kell betakarítani. Az őszi árpából hektáronként 40-42 mázsa átlagtermés várható.
