Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-17 / 29. szám

MAGYAR HÍRADÓ 17. oldal VAJDASÁGI RIPORT ÚJVIDÉKI SZÍNFOLTOK NOVI-SAD (ÚJVIDÉK), Jugoszlávia — Zöld lidércfény foszforeszkált valahol a Duna közepén; föl-fölfillant e néhány milliméter átmérőjűnek tetsző pont, amely ahhoz mindenesetre elég, hogy figyelmeztesse a ha­jósokat, s arra méginkább, hogy a péterváradi hegyen 1880-ban megépült, ma szálloda- és ide­genforgalmi kombinátként hasz­nosított erődben összegyüleke­zett sokaságból rá-rácsodálkoza­­nak azok, akik először vannak Novi-Sadon. Éjszakába hajlott a fogadás, amit a negyvenkét ország részvételével megrende­zett 42. Nemzetközi Mezőgaz­dasági Vásár megnyitásának es­téjén rendezett a város vezetősége — ki tudja, hány nyelven magya rázták el a helybéliek ama fény­pont históriáját: hogy máig le­­bontatlan hidtalapzatot jelez, s hogy azt a hidat két ízben is föl­robbantották a háború folya­mán: először a Visszavonuló ju­goszláv királyi csapatok, majd ugyancsak visszavonulóban a né­metek. Közülük, az immár hadifogságba menetelő németek közül választottak ki 400 utászt, ácsot, esztergályost — olyano­kat, akik értenek hidépitéshez, s velük csináltatták meg egy másik hidat, azt amelyen Újvidékről Péterváradra átjöttünk. Mi taga­dás, gyorsan és jól dolgoztak a foglyok, igaz,' ígéret is buzdította őket: ha elkészülnek, hazame­hetnek. Ez meg is történt már 1946 januárjában, s a hid azóta is működőképes, jóllehet erede­tileg csak hét esztendőre tervez­ték. Az első világháború után alig 30 ezres, s a második után is mindössze 60 ezres lélekszámú város ma 160 ezer lakosából 28 ezer a magyar nemzetiségű, ami elegendő ahhoz, hogy elég jelen­tős mérvű legyen a kétnyelvűség. S nem pusztán a magyarok beszélnek szerbül, de megfordít­va is szép számmal, igy például Nikola Dragin mérnökkel, a nemzetközi vásár vezérigazgató­jával éppúgy el lehet társalogni magyarul, miként a kiállítás jugoszláv pavilonjaiban alkalma­zottakkal, vagy a pincérek, áruházi eladók tekintélyes részé­vel. Az elsorolt néhány adalék­ból, gondolom, kitetszik, hogy az elmúlt három évtizedben 100 ezer uj lakóval gyarapodott Új­vidék, ami együtt járt az egykor földszintes mezőváros moderni­zálódásával. Ma nemcsak a gyárak sokasága jellemzi Újvidé­ket. de a Duna partján sorakozó felhőkarcolók is. Uj lakónegye­dek, impozáns gépkocsiáradat — benne Ikarus autóbuszokkal —, nagy választékú árubőség az üzletekben — aminek látványán viszont kétségkívül ront, hogy tavaly 30 százalékos volt az infláció. ,, Ha valaminek az árát kérdezik, először az órámra né­zek” — tréfálkozott egy jó kedé­lyű állatorvos. Ez a jó kedélyű állatorvos az egyik kombinát vásári bemuta­tóján kalauzolt. A kombinátok hasznáról újabban mind több szó esik honi mezőgazdaságunk­ban is. Lényegét abban foglal­hatnám össze, hogy együtt van benne a termelés-földolgozás-ér­­tékesités láncolata. Például a Becsei Mezőgazdasági-Ipari Kombinátban működik egyebek között a 17 ezer hektáros Agro­­becsej munkaszervezet, amely tavaly 56,31 mázsa átlagtermést ért el búzából hektáronként, s 4964 liter volt az átlagos tejhoza­ma; kötelékében található a Flora Konzervgyár, a becsei sör­gyár, több malom, aztán a sza­badkai és a zentai tejgyár, és igy tovább. Egy másik kombinát, a zombori, szintén bemutatkozott a főleg mezőgépeiről világszerte hires-neves vásáron. Éppen a vásár megnyitóján hallottam, hogy az utóbbi három évtizedben 73-ról 33 százalékra apadt a jugoszláv parasztság aránya. A mai tendenciákról egy belgrádi lapban, azt olvastam: „Falun a társadalmi viszonyokat a társadalmi szektor és a szövet­kezetek megszilárdításának irá­nyában kell fejleszteni, elő kel segíteni az egyéni termelők és a társadalmi szektor társulását”. A gondokkal együtt is az új­vidéki vásáron látottak, hallot­tak egyaránt arról győztek meg, hogy a jugoszláv mezőgazdaság csakugyan „újabb expanzió”, föllendülés előtt áll. Keresztényi Nándor ÓHAZAI RIPORT AZ IDEI TERMÉSRŐL Budapest, julius hó... Odafenn, Szabolcs-Szatmár­­ban, ahol öt éve a nagy árvíz há­­rommilliárd forintot, tavaly a „kis” belvíz egybillió forintot mosott el a mezőgazdaság vagyo­nából, az ország zsebéből, most harsogóan szép a határ és az őszi árpa. lassan-lassan a búza sző­kesége is vetekszik a Szamosé­val. Somogy megyében, ahol ta­valy ősszel térdig sárban küszkö­dött ember és gép, Péter-Pál e­­lőtt egy héttel, megkezdték az ő­­szi árpa aratását. Jó hirt hoiott Bács megyéből. Csongrád és Bé­kés megyéből is az idei koranyár. Mindenütt felkészülve várják, hogy a gabonatáblákra mehesse­nek, levágni a gazdagnak Ígérke­ző idei termést, a legkisebb vesz­teséggel betakarítani az ország kenyerét. Pedig idén sem Ígérkezik könnyűnek az aratás! Medárd hetek óta bosszantja az embere­ket. A városi lakos lesi a felhőket kora reggel: hogyan öltözzék, hányszor fog ma elázni? Egyik szemét. — „lelki szemét” — a­­zért a vidékre, a határra veti: va­jon mennyi kárt okozott a szeszé­lyes időjárás? Vajon kell-e idén ismét munkával segíteni a pa­rasztságnak, az országnak? Szolnokon két napig Ítéletidő tombolt, diónyi jégeső hullott, a második napon pedig egy óra a-Tavaly Wibledonban két amerikai „csodagyerek” majd­nem a szó szoros értelmében vett gyerekek, mert hiszen annyira fi­atal Chris Evert és Jim Connors — ámulatba ejtették a tenisz hí­veit, amikor megnyerték a férfi, illetve női egyes bajnokságot. Azóta mindketten egymásután nyerték a csillagászati pénzdí­jakkal jutalmazott versenyeket és az idei wimbledoni versenyek­nek szolid favoritjai voltak. A fo­gadóirodák például Connors győzelmét oly biztosra vették, hogy szinte nem is akarták elfo­gadni a téteket. És ezután megindultak a küzdel­mek a wimbledoni pázsiton, ahol már elfelejtik, hogy ki a favorit és ki nem, mert akik oda eljut­nak mind tudják, hogy olyan szinten játszanak, ahol minden lehetséges, még a „leglehetetle­nebb” is. Először — mint illik —, a kisebb meglepetés született meg, Evert már az elődöntőben kiesett és igy megtörtént az első „trónfosztás” nem igazi „trónfosztás”, mert már korábban 5-szörös egyéni és 13-szorosan párosbajnokságot nyert Billie-Jean King nyerte latt száz milliméter csapadék zú­dult a földre. A gabona meg­dőlt. azon már csak a kétszere*­­háromszoros erőfeszítés segít: ha ötszörös erővel is, az emberi szorgalom megmenti azt. De nem mindegy, milyen áron! Heves megyében tetemes kárt o­­kozott a jég a szőlőben és gyü­mölcsösben. Kisebb károkról az utóbbi napokban sok helyről ér­kezett jelentés. Bizony, az időjárás még min­dig bizonytalan tényező a mező­­gazdaságban. De kiméletlensé­­gcvel. kiszámíthatatlanságával szemben áll a mezőgazdaság szervezettsége, az itt is meghono­sodott tudomány, a technika, a gépesítés, a kemizálás. de legfő­képp az emberi szorgalom, hoz­záértés. a munkaszeretet. Az idei termés minden eddigi természetszeszély ellenére is jó­nak ígérkezik. Most a legdön­tőbb tényező: az idő. Ha az em­ber állja a harcot, a nagy ver­senyben ismét győzünk és még nagyobb darab, izletesebb ke­nyér kerül asztalunkra. vissza a „koronát”. Az igazi meglepetés csak ezu­tán született meg, amikor a férfi­ak döntőjében Arthur Ashe, aki meg egyszer sem győzött Con­nors ellen, aránylag könnyedén „fosztotta” meg a fehér sport koronázatlan királyát a címétől. Ennek a döntőnek a különös pi­kantériája volt, hogy Connors 5 millió dolláros polgári pert indí­tott Ashe ellen, mert ránézve sér­tő megjegyzéseket tett. Wimbledonban egyébként egy érdekes magyar vonatkozású győzelem is született. A férfi pá­rosban Sandy Mayer Gerualitis oldalán három sima szettben győzött a döntőben a rhodesiai Dowdeswell és ausztrál Stone kettős ellen. Sandy Mayer édes­apja Mayer Sándor, aki a korai negyvenes években Magyaror­szágon ismert éljátékos volt. VÉTEL. ELADÁS, VAGY CSEBE OLDHATÓ MEG SIKERESEN! A péterváradi vár ma szálloda Suha Andor s? ip> <o> int ír Trónfosztás a "fehér sport"-ban amely azonban annyiban volt CSAK HIRDETÉSSEL

Next

/
Thumbnails
Contents