Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-04 / 49. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — Idősebb lányom és köztem egy probléma alakult ki egy vacsora miatt, mert ő nem kapott meghívást. Kisebbik lányom remek háziaszszony, gyakran meghívja az egész családott ebédre — testvérét családostól, nagynéiyét és féijét és minket. Egy ilyen alkalommal a nagynéni megkérdezte, hogy legközelebb bemutathat-e egy kedves fiatal házaspárt, mire kisebbik lányom igent mondott. Később ez a fiatal pár visszahívta az egész családot kivéve idősebb lányomat és családját. Idősebb lányom ezen megsértődött és engem okol. Azt mondja, hogy nekem szólni kellett volna, hogy őket is hívják meg és ha nem, mi se mentünk volna el. Ezt nem tudom megérteni. Idősebb lányom soha nem ad party kát és a közeli családot is ritkán hívja meg. ő azt mondja, hogy négy kicsi gyerekkel ez túl megerőltető. VÁLASZ — Vannak nők, akik szeretnének például vacsorát adni, de félnek, hogy nem felelnek meg mint háziasszonyok, félnek attól is, hogy valaki nem fogadja el a meghívást és talán megint azért, mert ő nem egy jó háziasszony. A lánya azért vádolja önt, mert úgy érzi, ha ön gyakrabban meghívta volna őt és családját és gyakrabban bekapcsolta volna őket társasági életébe, akkor ő is megtanulná, hogyan éljen társasági életet, hogyan visszonozza a meghivásokat. Az érthető, hogy lánya megsértődött azon, hogy mindenkit, csak őt nem hívták meg. Abban azonban nincs igaza, hogy önnek is otthon kellett volna maradni ezért. Mindenesetre hasznos lenne, ha beszélgetne erről lányával, gyakrabban vigyázna az unokákra, hogy tudjanak elmenni uj kapcsolatokat teremteni. Szeretettel minden megoldható. *** KÉRDÉS — Jó katolikusok vagyunk, 38 éve vagyunk házasok és szép, nagy családunk van. Férjem együtljár egy nővel körülbelül 8 hónapja. Nem értem annak a nőnek mi tetszik rtyta. Férjem nem különösen jóképű, nem is túl szellemes és 60 éves. Ha én lennék 39 éves biztos, hogy kétszer nem nézném meg az öreget. Azt szeretném tudni beszéljek ez ügyben a plébánossal vagy idősebbik fiammal — akire nagyon hallgat —, vagy hatásosabb lenne, ha a nővel beszélnék? Mi az ön véleménye? VÁLASZ — Miért nem beszél férjével először? Tulajdonképpen róla van szó. Másodszor beszéljen plébánosával, hiszen ön valllásos és igy meg fog könnyebbülni ezáltal. Türelmes, nyugodt beszélgetés rendszerint hatásosabb, mint a veszekedés és kiabálás. *** KÉRDÉS — 18 éves vagyok, de olyan sima az arcom, mint egy kis kölyöknek. Mindig szerettem volna bajuszt és szakállt növeszteni, de nem sok eredménnyel. Az utolsó pár hónapban, szakállam kezdett megerősödni és én hagytam nőni. Minden rendben lett volna, de most meg barátnőmnek nem tetszik. Azt mondta addig nem csókol meg, amíg le nem vágom a szőrzetemet. Ez a bajusz és szakáll nagyon sokat jelent nekem, ugyérzem ez jelképezi férfiasságomat és nem szeretném feladni. Ezzel egyidőben barátnőmet sem szeretném elveszteni. Tessék, döntse el nekem mit tegyek. Azt már nem. Az ön bajszáról, szakálláról, barátnőjéről van szó. Ön döntse el melyik jelent többet az ön életében. ELLENTÉTEK Mindig csak az van, ami van. Mindig csak az nincs, ami nincs. Mindig csak az nincs, ami van. Mindig csak az van, ami nincs. Ami van, folyton változó. Ami nincs, folyton ugyanaz. Ami nincs, folyton változó. Ami van, folyton ugyanaz. A mozdulatlan nem mozog. A nyughatatlan nem pihen. A mozdulatlan is mozog. A nyughatatlan is pihen. Aki él, az életben él. Aki holt, nem él soha már. Aki él, a halálban él. Aki holt, nem hal soha már. Ha nem érted: jobban figyelj. Ha érted: hallgass, mer\j tovább. Ha érted: többé ne figyelj. Ha nem érted: hagyd s menj tovább. Weöres Sándor KORKÉP HOVA TŰNT A BECSÜLETESSÉG Egy nagy áruházban vagyunk. Az ékszerosztályon az eladó éppen egy karperecét adott el egy vásárlónak. Az fizet, majd retiküljébe teszi az árut. Mindketten udvariasan mosolyognak egymásra. Egy tipikus reggel. Semmi különöset nem veszünk észre. Hogyan is vehettünk volna; minden olyan jól volt megszervezve! Nézzük a tényeket — amelyek ezúttal véletlenül napvilágra kerültek. A mosolygó vásárló nem egyszerűen egy vásárló volt, s akire mosolygott, nem egyszerűen az eladó volt. Közeli rokonok bonyolították le bomba üzletüket: a retikülbe helyezett kis csomagban nem pusztán az olcsó karperec volt, hanem két drága gyűrű is, amit az eladó ügyesen csúsztatott be a zacskóba. A másik osztályon egy idősebb eladót látunk, aki öltönyök tucatjait tolja egy kocsin. Ebben sincs semmi feltűnő. De valakinek mégis feltűnt valami „apróság”: az eladó két öltönyt a szemétbe csúsztatott. Az egyiket magának, a másikat a takarítónak, aki a szemetet elszállítja. A LOPÁS VIRTUSSÁ VÁLT AMERIKÁBAN Eladó vagy sofőr, vásárló vagy hivatalnok, ki tudja, hányán és hány millió módon lopnak ma. Csak azt tudjuk, hogy hányán buknak le, s hogy mi tűnt el. Hogy hogyan, legtöbbször nem tudjuk. Nézzünk csak néhány adatott, amiből következtetni lehet a lopások méreteire: A Kereskedelemügyi Minisztérium szerint 1975-ben 23,6 billió dollár értékű árut loptak el. Egyetlen áruházi hálózaton belül több mint tiz millió dollár értékű áru tűnt el egy év alatt. A vállalat vezetői úgy becsülik, hogy több mint 100.000 alkalmazottjuk közül legalább ötezret kell eltávolítani ha nagyon belemennek a dolgokban, azaz ha van pénzük és energiájuk nyomozni. Ohio államban, úgy becsülik, hogy a lopott áruk együttes értéke, ha valamennyi család számával elosztjuk, akkor családonként 150 dollárral károsítjuk meg Ohio lakosságát. SEMMIFÉLE CSODAMÜSZER NEM SEGÍT... Az egyik biztonsági dolgozó szerint: „Húsz évvel ezelőtt maximum három dolgozóról feltételeztem, hogy egyáltalán lophat, tiz közül. Ma legalább hétről, szintén tízből.” Egy másik vezető igy nyilatkozott: „Állandóan az üzleti tolvajokról beszélnek; a vásárlóról, aki lop. Az igazság azonban az, hogy a lopott áruk háromnegyed részét maguk az alkalmazottak lopják el. így aztán vehetünk csodatévét és mindenféle masinát, amelyek figyelik a vásárlót, az nem segít a lopáson.” Kelemen András HUMOR — Doktor ur, mit tud nekem mondani? — Nyugodjon meg, nem olyan veszélyes a helyzet. — No, ennek örülök. — Egy hosszú regénybe azonban már ne fogjon bele. *** Színház. A jegyszedő rászól egy későnjövőre: — Az előadás már tiz perce megkezdődött. Legyen szives csendben bemenni... — Miért? Már mindenki alszik? *** — Professzor ur — mondja az asszisztens —, az operálásra váró beteg még nincs itt... — Ez az ő baja — vonja meg a vállát az orvos. — Akkor majd nélküle kezdjük meg a műtétet. «** Kisirt szemű asszony ront be a rendőrségre: — Keressék meg a férjemet, nem tudok nélküle élni, ő pedig eltűnt ! — Bocsásson meg, asszonyom, de mondjon el mindent soijában. Mikor tűnt el a félje? — Egy hete. — Akkor miért csak ma jelenti be? — Mert ma kell fizetést kapnia! *** — Az anyósom csak egyszer jött el hozzánk az esküvő után. — Szerencsés ember vagy. — De aztán nem is ment el soha többé. *** Egy vadásztól megkérdik: mi szükséges ahhoz, hogy valaki nagyvadra menjen? — Három dolog — mondja a vadász. — Jó szem, nyugodt kéz és erős hang. — Az erős hang miért kell? — Hogy meghalják, ha egy fa tetején ülök és segítségért kiáltok! *** Filmrendező a statisztának: — Maga most lefekszik ide a vágányokra. Jön majd a vonat, nagy sebességgel és fél méterre magától . megáll. — Nem vállalom. Félek. — Nagy összeget kap ezért a jelenetért! — S mi lesz ha a vonat nem áll meg fél méterre tőlem? — kérdi idegesen a statiszta. — Az sem nagy baj — feleli a rendező —, akkor a jelentet kivágjuk a filmből.
