Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-04 / 49. szám
8. OLDAL magyar híradó A KIS KAREN ESETE Irta: ACZÉL BENŐ Régi megfigyelés, hogy az emberi fantázi szűk. Egy földrengés, amelyben tízezrek pusztulnak el, alig zaklatja föl, de egy ember sorsa egész országot hozhat lázba. Ez történt a 21 éves kis Karen Quinlan esetében. Karen Quinlan 1975. április 15-én összeesett az utcán, elállt a lélegzete, kórházba vitték és azóta ott fekszik eszméletlenül. Csak egy úgynevezett „respiratorral” tartják életben. Azonban él és most egész Amerikai vitatkozik az esetéről, illetőleg a vele kapcsolatos erkölcsi, vallási és jogi problémákról. A kislány szülei vallásos katolikusok és azt hiszik, hogy vallásuk parancs: hagyják meghalni a lányukat és ne erőltessék életben tartani mesterséges módon. De már a szülők állásfoglalása is felveti a kérdést: rendelkeznek-e a szülők a gyermekek életével? Azután ott van az orvosi kérdés: ki mondja, hogy a kislányt rendkívüli eszközökkel tartják életben? Az orvosi technika mai állása mellett a respirator nem rendkívüli eszköz, hanem normális modem gépezet, • amelyet ilyen esetedben alkalmazni kell. Orvosi megítélés szerint ugyan nem sok remény van arra, hogy Karen valaha is meggyógyul, de ki tudja, hogy mely ponton áll meg az orvosi technika fejlődése? Az kétségtelen, hogy Karen él és az is kétségtelen, hogy abban a pillanatban, amikor a respiratort kikapcsolják, meghal. De hátra van még a legfontosabb probléma: a jogi kérdés. A respirator kikapcsolása halálos ítélettel azonos. De hiszen a kis Karén semmit sem követett el, szabad-e, lehet-e őt halálra ítélni? Csak egy emberi életről van szó, de mondhatni, egész Amerika beleszólt. Közvéleménykutatásokat folytattak és az eredmény az, ami várható volt: nem lehet, nem szabad egy ártatlant halállal büntetni. Végre a bíróság elé került az ügy. Tanukat hallgattak ki, akiknek egyhangú véleménye az volt, hogy Karen eszméletlen állapotban marad, amíg él és alig van remény arra, hogy valaha is megváltozzék az állápota. Az újságokban csaknem naponta megjelent a fényképe: szörnyű látvány volt, csont és bőr. De élt. Az orvosi tudomány gyógyítani köteles és nem határozni arról, hogy ki milyen testi állapotot tart érdemesnek tovább élni. Az orvosok és a szülők meghallgatása után a bíróság Ítélete az volt, hogy a respiratort kikapcsolni nem szaban. Az ítélet indoklásában kifejti, hogy az alkotmányos jogok között nem szerepel az élethez való jog és igy közömbös, hogy maga a beteg akar-e meghalni, vagy sem. A szülőknek nincs joguk dönteni gyermekük életéről és ha vallásuk Karen esetében nem is minősiti bűnnek, ha gyermekük halálát előidéznék, az ország törvénye szándékos emberölésnek minősítené a respirator kikapcsolását. A bíróság ítélete ezek után természetesen az volt, hogy megtagadta engedélyét a respirator kikapcsolásához, amit a szülők kérelmeztek, hogy gyermekük „emberhez méltóan” haljon meg. A szülők nem rendelkezhetnek gyermekük életéről, mondotta ki a bíróság. Az emberi élet megőrzése ä legmagasabb érdek és ezért a bíróság elutasítja a szülők kérelmét. Az ember alkotmányos jogai közt nem szerepel az öngyilkosság joga, mondotta a bírói ítélet és sem a szülők, sem maga a beteg nem határozhatja el, hogy meddig éljen. Az úgynevezett euthanasia — könnyű halál joga nem tartozik az alkotmányban felsorolt emberi jogok közé. Az esetről magáról röviden beszámolt ez a lap is, de a felvetett' problémát helyszűke miatt nem érinthette. De az esetben éppen a problémák azok, amelyek megoldása fontos volna. A bírósági Ítélet nem akart precedenst teremteni, amelyre a jövő joggyakorlatában hivatkozni lehessen, mert ezzel túlságos felelősséget vállalt volna. Ralph Porzio, az eszméletlen kislány ügyvédje, aki egyben a kezelőorvos ügyvédje is, javasolta, hogy hívjanak össze egy nemzetközi konferenciát, amelyre meghívnák a világ legnevesebb orvosi és jogi szakértőit, hogy állapítsák meg, milyen irányelvek vezessék a bíróságokat a Karenéhoz hasonló esetekben. Mert maga az eset talán nem olyan fontos (hiszen csak egy ember életéről van szó, miközben szinte az egész emberiség sorsa ingadozik), de a körülötte felmerült problémák fontosságát nehéz túlbecsülni. FÉRFI SAROK EGYOLDALÚ BESZÉLGETÉS A BARÁTSÁGRÓL Kedves barátom! Engedd meg, hogy igy szólítsalak, annak ellenére, hogy épp a barátság kérdésében különböztünk össze a minap. Valahogy ragaszkodom ehhez a szóhoz, még a kettőnk kapcsolatában is; pedig tudom, számodra már nem sok jelentősége van. Tudom, hisz tudtomra adtad. Hogy szerinted a barátság valami középkori maszlag, gyökerei a modern társadalom születésével kipusztultak, s objektive tulajdonképpen nincs is rá szükség. Igaz, némelyekben még fel-felvillan az igény rá, de egy intelligens embernek tudnia kell, hogy az ilyesfajta kapcsolat csak álkapocs lehet, ami rosszabb a teljes elszigeteltségnél. És különben is: ha valaki tisztességesen el akarja végezni a munkáját, el akarja tartani — igy mondtad: el akarja tartani — a családját, nincs ideje arra, hogy órákat, napokat töltsön valakivel. Egy sört, egy kávét, persze, megihat az ismerőseivel, cseveghet erről-arról, de aztán kész — nincs szüksége többre. Legalábbis neked nincs. Bizonyára észrevetted: elléggé meglepődtem. Vitatkozni sem tudtam veled, a legkézenfekvőbb cáfolatok sem jutottak eszembe, úgy belém szorult a szó. Csak a tudatom mélyén villant fel a kép, ahogy kamaszkorunk kezdetén együtt csatangolunk, ahogy később az érettségire készülünk, ahogy politikáról,, szerelemről, halálról vitatkozunk. Mert ezt csináltuk: jártuk a várost, veszekedtünk hadonásztunk — de egy napig se bírtuk ki egymás nélkül. Tudom, az az idő elmúlt. Elvégeztük az egyetemet, te vidékre kerültél, fontos beosztásba; lekötött a munkád, évente egyszer-egyszer, ha találkoztunk. Mindketten megnősültünk, gyerekeink születtek — szóval elindultunk, hogy megvalósítsuk, amiről oly sokat vitatkoztunk akkoriban. Rád, mint mérnökemberre, a termelés sűrűjében vártak nehéz és még nehezebb feladatok — s én biztos vagyok benne, hogy helytálltál, helytállsz ma is. Számolsz, tervezel, dolgozol — csak közben megfeledkezel valamiről. Arról, hogy emberek vesznek körül; nem gépek, nem vadak — elmék. Emberek, akikért és akikkel együtt dolgozol. Akik nélkül nem sokra vinnéd — s akiknek szükségük van rád. Hiszen a társadalmat nem az egymástól független egyének építik. Talán emlékszel, vagy tíz éve, amikor Hemingway öreg halászáról beszélgettünk, azt mondtad, Santiago csak azért nem pusztult bele a kudarcba, mert valaki mellette volt. Nem a csónakban — lélekben. A kisfiúra, a barátjára gondoltál, aki hitet öntött az öregbe, aki ráébresztette: nem győzték le a falánk cápák, hisz az ember nem arra született, hogy legyőzzék...Santiago nem volt egyedül. Csodálom, hogy azóta igy kiábrándultál. (Folyt, a 9. oldalon) íThImlT] ..........................gj..............,....! Nemrég Kissinger Kínába látogatott, ahol Mao Ce-tung maga is fogadta. Ford elnök látogatása Pekingbe szintén lehetséges a közeljövőben. Brezsnyev szovjet első titkár viszont nem látogat Amerikába, ahogy eredetileg tervezték. Lehetséges, hogy mindezek a diplomáciai manőverek a következő tényekkel függenek össze? íme: A Szovjetuniónak jelenleg 31 hadosztálya van Kelet-Európábán és az ország európai részén, szemben a NATO haderejével. A Szovjetuniónak ugyanakkor 43 hadosztálya 'tartózkodik az ország ázsiai részén. S végül a harmadik tény: a szovjet—kínai ellentétek fokozódnak, az ellenséges hangú propaganda erősödik. Októberben például a következő eset történt a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségén. Teng Hsiai-ping, kínai miniszterelnök-helyettes á Moszkvába látogató jugoszláv delegáció tiszteletére rendezett vacsorán beszédet mondott. Beszédében fél éve a legszélsőségesebb szovjetellenes kirohanásokat tette. Válaszképpen a szovjet és kelet-európai diplomaták tüntetőén kivonultak a teremből. Teng a jugoszláv delegációt köszöntötte és hangsúlyozta, hogy a jugoszláv kommunisták sikeresen ellenálltak a szovjet nagyhatalmi hegemóniás törekvéseknek. Ugyanezen a napon egy vezető kínai napilap Csehszlovákia 1968-as elfoglalásáról Írva, a szovjet akciót „hitleri stratégiának” nevezte, s a szovjet küldöttség jelenlegi egyesült nemzetek szervezetebeli diplomáciáját „goebbelsi stilusu hazugságoknak” titulálta. A tényleges helyzet az, hogy a legzajosabb nemzetközi ellentét ma a szovjet—kínai konfliktus. Egyetlen más helyzetet sem hasonlíthatunk ezzel #ssze. Még Izrael és Egyiptom is békét kötöttek. Ami pedig a szovjet álláspontot illeti: a hadsereg 43 hadosztályának elhelyezése kifejezheti a szovjet vezetők aggodalmát. A 31 hadosztály, amely a NATO hadsereget ellensúlyozza, azt mutatja, mintha a szovjet vezetők az esetleges kínai támadást fontosabbnak tartanák. A két szocialista ország ellentéte kedvező helyzetet teremt az amerikai vezetés számára. Régebben a Szovjetunió „használhatta” ki a kínai—amerikai ellentéteket. Ma az amerikai vezetők látszólag jó kapcsolatban vannak mindkét nagyhatalommal, amig azok egymást támadják és egymással állnak fegyverkezési versenyben.
