Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-27 / 48. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — Férjem nem tud elmenni úgy egy nő mellett, hogy ne olyan pillantást vessen rá, mintha azonnal ágyba szeretné vinni. Ez nem csak az én elképzelésem, mert másoknak is feltűnt, sőt ő maga is beszél róla. Férjem nem csalt meg, mióta házasok vagyunk és nem is fog, mert csak megjátsza, hogy ő milyen nagy férfi, holott nem ennyire az a valóságban. Még egy dolog zavar engem vele kapcsolatban. Nőknek, akiket csinosaknak tart, disznó vicceket mesél. Azt gondolja, az tetszik azoknak, de én is egy nő vagyok és tudom, hogy nem. VÁLASZ — Úgy hangzik, hogy félje az az ember, akinek bizonyosság kell, különösen szexuális téren, képességei felöl. Talán a legkönnyebben úgy tudja megtörni ezt a szokását, ha ön biztosítja, hogy minden a legnagyobb rendben van. Nem tudom, mit csinál ön az ilyen esetek alkalmával, de ha történetesen féltékenységi jelenetet rendez, akkor csak azt teszi, amit férje vár magától és nem jön rá az igazi problémára. Sokkal jobb lenne , ha megpróbálnának elbeszélgetni arról, hogy félje miért is viselkedik igy valóban. Lehet, hogy egyedül ez nem megy, szüksége lesz külső segítségre. A probléma magától nem oldódik meg, s ha igy folytatódik tovább, csak házasságukat ássa alá. Mikor kettesben vannak, ha ön tudná biztosítani férjét arról, hogy hóditónak és szexuális téren messze kielégítőnek találja, talán segítene a probléma megoldásában. KÉRDÉS — 18 éve vagyunk házasok és férjem a legjobb férjnek mondható. Azonban van egy hibája, ami az évek során egyre nehezebben elviselhető. Férjem egyetemet végzett, igen olvasott és művelt. Erre mindnyájan büszkék vagyunk. Sajnos azonban ő szereti fitogtatni tudását, különösen, ha olyasmiről van szó, amihez ő jobban ért, mint mások. Ugyanakkor, ha olyanokkal jövünk össze, akik legalább olyan műveltek, mint ő, akkor általában nagyokat hallgat, s igyekszik elkerülni a vitát. Több ismerősünk és különösen barátnőim, Rabban elmaradoztak. Meg vagyok róla győződve, hogy pontosan férjem viselkedése volt ennek az oka. Férjem mindig erőszakosan átveszi a beszélgetések vezetését, akármiről is van szó [kivéve, amikor vele egyenlő tudásu és végzettségű ismerősei látogatnak meg] és senki másnak nem lehet akkor igaz! Néha még meg is sérti vitapartnereit, s fölényesen viselkedik velük szemben. Az is igaz azonban, hogy gyerekeivel foglalkozik, s ők sokat tanulnak tőle. Nem tudom, hogy vitatkozzam-e férjemmel erről az egészről, vagy csak hagyjam őt magára, s úgy tegyek, mintha mi sem történne. VÁLASZ — A gyermekhez hasonlóan sok bizonytalan felnőtt is igényli, hogy felhívja magára a figyelmet. Néhányan túl sokat beszélnek, mások éppen az ellenkezőjével hívják fel magukra a figyelmet: egyáltalán nem szólnak egy kukkot sem, amikor azt elvárják tőlük. Férje magatartása gyakori és majdhogynem tipikus. Az egyébként művelt félj, aki társaságban a két lábon járó enciklopédia szerepet játssza, közismert figura. Az is lehet azonban, hogy maga is bátorítja férjét azzal, hogy őt túlságosan műveltnek tekinti, magát pedig kevésbé. Hátha nem is igy van? Lehet, hogy magát az ingerli, hogy félje magával szemben viszi a társalgást, s maga nem jut szóhoz. Amikor férje esetleg megsért valakit a társaságban, avagy magát leszólja, akkor a legjobb őt megszégyeníteni. Senki sem szakértő mindenben; bizonyára félje igyekszi olyan témákról szólni, s a társalgást abba az irányba terelni, mely témák neki a legmegfelelőbbek. Maga ezzel szemben másról is beszélhet, amiben maga és nem ő a szakértő. Amikor egyértelmű, hogy ismerősei sértődöttek vagy neheztelnek, akkor világosan magyarázza ezt el férjének. A legjobb azonban az lenne, ha ismerősei maguk világosítanák fel férjét saját hibáiról. Akkor el fogja szégyellni magát. A DIVAT ÁLDOZATA — Mi történt veled? — Leestem a cipőmről... ANYAI SZÍV (Folyt, a 10. oldalról — Most már értem. Ezek szerint te nem is Lajosnak, hanem az anyósodnak főzöl, aki utálja a bablevest füstölt csülökkel, ellentétben Lajossal, aki imádja a bablevest füstölt csülökkel. — Stimmel. Mert én nem törődöm Lajossal, mert Lajos azt eszik, amit lát, viszont az anyósom azt látja, amit Lajos eszik. Mert ilyen az anyai szív. Ekkor érkezett'meg Lajos, aki a nyakamba borult és behurcolt a szobába. — öregem, maradj nálunk vacsorára. Magdi isteni bablevest főz füstölt csülökkel — mondta. — Köszönöm — szabadkoztam —, nagyon szívesen maradnék, mert szeretem, de nem akarlak zavarni téged és édesanyádat. — Édesanyámat? — csodálkozott Lajos. — Magdi az édesanyádat váija. ^ — Ugyan, öregem! Először is az túlzás, hogy váija, másodszor anyu nem is jön, csak én lódítottam Magdinak, hogy ma este feljön hozzánk. — Miért? Kéjesen beleszagolt a levegőbe és úgy válaszolt: — Mert akartam enni egy jó bablevest füstölt csülökkel. NEVESSÜNK Egy kislány megkérdi a mamájától: — Anyu, te miért mentél férjhez apuhoz? Mire a mama nagyot sóhajtva: — S ezt pont te kérdezed? A kis Lacikát elviszik a szülei a vendéglőbe. — Mivel szolgálhatok? — kérdi a pincér. — Kérek két fröccsöt — feleli a papa. A gyerek apja füléhez hajol: — Papa, a mamáról elfelejtkeztél? *** — Akar ma este velem vacsorázni, szivem? — Boldogan! — Akkor szóljon a mamájának, hogy egy terítékkel többet tegyen az asztalra! *** Ökölvívó mérkőzésen, a második menet után, az egyik bokszoló megkérdi az edzőjét: — Mit gondolsz, megnyerhetem még ezt a meccset? — Hát persze. Ha igy fogsz csapkodni a kezeddel, az ellenfél megfázik és tüdőgyulladást kap... *** Nagyon gyenge és hosszú darabot mutattak be a színházban. Előadás után a közönség éles fütyüléssel fejezi ki elégedetlenségét. Egy néző azonban lelkesen tapsol. A szomszédja csodálkozva kérdezi: — Az ég szerelmére, minek tapsol ön? — Annak — feleli amaz —, hogy végre hazamehetek. *** A sikeres vakbél műtét után a fiatal és feltűnően csinos páciens pironkodva kérdezi orvosát: — Doktor ur, tessék mondani, megláthatják majd a sebem forradását? — Kérem, az kizárólag a kisasszonytól függ... — mosolyog a sebész. MADÁR-DALOK Száz éves lett a papagáj. — Mi a hosszú élet titka? — faggatta egy ravasz cirmos. Ö igy felelt: a kalitka! — Homokba mért dugja fejét? — kérdezték a buta strucctól. — Talán bizony gyávaságból? Felelt a strucc: naná, truccból... Héja s galamb jóbarát lett s mondhatom, csak kevés hjja, hogy e kötés nem lett örök, mivel éhes lett a héja... Levelet hozott a posta. Felsóhqjtott kakukk pqjtás. Jól nézek ki, ez már idén a harmadik gyerektartás. Kopogott a fán a harkály. Egy kukachölgy épp ott rága... S kiszólt halkan: Itt a féljem, holnap kopogtass, te drága... Boltba ment a bolti szarka, hogy egy üveg italt csórjon, ámde rutul rjytaveszett: meglátta egy bolti sólyom. Miklósi Ottó Fülöp György
