Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-27 / 48. szám
10. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ TANKOK ÉS KAMASZOK Irta: HALÁSZ PÉTER I. Amikor az orosz Victor Balashov elmondta az élettörténetét, arról beszélt, hogy élete döntő fordulata 1956 októberében történt, a magyar forradalom idején, vagy még inkább ennek a forradalomnak az eltiprásakor. Balashovnak ez a kijelentése meglepett, fiatal ember, 33 esztendős, 1956-ban tehát 14 éves volt: hogy okozhatott döntő fordulatot a 14 éves kamasz életében egy távoli kis ország tragédiája? Ezt aztán Halasi Páter később megkérdeztem tőle és el is mondta részletesen a koppenhágai parlament nagy előcsarnokának egy kis oldal-benyilójában, ahol ülés-szünetekben a képviselők dohányoznak, beszélgetnek. Victor Balashowal ugyanis a koppenhágai Szaharov-szimpoziumon találkoztam és ismerkedtem meg és ennek a beszélgetésnek az emlékét onnan hoztam magammal. Hogyan okozhatott tehát 1956 életbevágó változást a 14 éves Victor életében: A következőképpen: Édesapja neves harckocsi-konstruktőr volt, modern tankok tervezése fűződött a nevéhez, a háború második esztendejében azonban odahagyta a tervezőasztalt, bevonult és mint egy tankhadosztály parancsnoka harcolt 1945-ig, amikor is a Bécs bevételéért folytatott harcban életét veszítette. Victor abban az esztendőben mindössze három éves volt. Nyolc évvel később, 1953-ban fölvételt nyert a kievi Suvorov tisztképző akadémiára. A képzés a Suvorov iskolán 10 esztendős korban kezdődik és 10 évig tart — 20 éves korukban esküsznek fel az uj tisztek. Minthogy Victor édesapja olyan kiváló és emlékezetes harckocsizó tiszt volt, ő maga is azt tervezte, hogy tankhadosztály tisztje legyen. — Különben is — mondja Victor — a háborúban és a háborút követő esztendőkben a tank volt a hősi és rettenthetetlen hadviselés jelképe. Igazi ördögszekér. Akadályt nem ismerve dübörög végig földeken, árkon-bokron-szakadékon, megállíthatatlan és viszszaüthetetlen. Legalábbis a mi tankjainkról igy véltük. A német megszállók tankjai — az merőben niás volt, azokat nemcsak a katonák, de a szovjet kamaszok, az „Ifjú Gárda” tagjai is halomra pusztították, Molotov-koktélt hajítva a tankra, amely azután fölrobbant és mint egy izzó acélkoporsóban, benne pusztultak a tisztek és a katonák. Micsoda remek regények születtek erről a háború után. Boris Polevoj: ,,Egy igaz ember”, Simonov: „Sztálingrádi éjszakák”, Fagyajev: „Ifjú Gárda”, a „Volokalamszki országút”...és mennyi még! A német tankokat mind legyőztük! A mieink azonban legyőzhetetlenek voltak. Apám halála Bécs előtt? A végső győzelem ára. Egy pillanatig sem gondoltam rá úgy, mint tragikus halálra. Victor ezután hosszan és elgondolkodva beszélt a kievi Suvorov iskolán töltött évekről. A kiképzőtisztekről, az évfolyamtársairól. És arról az eltökéltségről, amellyel feladatukra készültek. Halál minden megszállóra! A Szovjetunió a népek nagy barátja és védelmezője, a szabadság, az igazság, az egyenlőség nagy eszményeinek őrizője és letéteményese. — És mi ebben hittünk — mondja Victor Balashov — és hittünk a tiszteknek, akik erre oktattak bennünket, a regényeknek, amelyek mind erről szóltak, az elméleti műveknek, amelyek bár kissé szövevényesen és nehezen követhetőn, de mind ezt támasztották alá. 1956 októberében azután részleges mozgósítás történt a Suvorov akadémián. Volt egy fiatal harckocsizó tiszt oktatónk, Vologya, akit különösképpen szerettünk. Magas, szőke százados, bravúros tankvezető, az a fajta fiatal férfi, akiért tűzbe mennek a katonái. Vologya is útra kelt azon a késő őszön — az évnek abban a szakában már hideg szelek szántanak végig Ukrajnán — útra kelt és elindult —, mint azt később megtudtuk — Magyarország felé. Magyarországról persze kevés elképzelésünk volt, az egyik A KÉTARCÚ JACKIE »folyt, a 8. oldalról) ~ i „Jackie egy meggondolt, eredeti iró — műveltsége, képzelőtehetsége, nyíltsága segíti abban, hogy jó szerkesztő legyen” — mondotta a New Yorker szerkesztője, William Shawn. Nagy általánosságban mindenkinek hasonló a véleménye: „Remek ötlet volt ez Jackie-től”, „a legolvasottabb személy, akit ismerek” — mondotta George Plimton iró. Jackie Kennedy Onassis iy munkakörében Először 1973-ban volt szó arról, hogy Jackie dolgozni fog. Az NBC televízió Velence műkincseiről készített egy filmet és Jackie-t kérték fel az összekötő szöveg elmondására 500,000 dollárért. Nem fogadta el az ajánlatot, mert állítólag Onassis kijelentette, „görög feleségek nem dolgoznak”. Jackie mindig is egy érdekes személyiség volt, tele alkotókedvvel, kíváncsisággal, mozgékonysággal. Bár sokan ezt nem nézték ki ebből az ultraelegáns, szép, kellemesen csevegő hölgyből. Jackie átlagon felül értelmes és jótanuló volt. Az egyetemen irodalmat és nyelvtant tanult. A Vöuge magazin pályázatát is megnyerte, de a dijat — egy év a magazinnal — nem fogadta el. Washingtonba került, mint fényképész és újságíró. Itt volt módjában nagy emberekkel találkozni, mint Erzsébet királynő, Eisenhower, Nixon és természetesen a fiatal szenátor, John F. Kennedyvel. Mint a szenátor, majd az elnök felesége, Jackie oktató-tiszt térképhez intett bennünket, pálcájával megmutatta, hol terül el és megmagyarázta, hogy fasiszta gonosztevők a nép uralmának megdöntésére szövetkeztek és ezért kelt útra — többek között — Vologya is: hogy megmentse ellenségeitől a nép uralmát. Vologya sohasem tért vissza Magyarországról. És éppen azért, mert annyira szerettük ezt a fiatal századost, nem nyugodtunk bele abba a rövid és felületes indoklásba, hogy „kötelesség teljesítése közben hősi halált halt”. Addig kérdezősködtünk és tanakodtunk és késő esténként a hálótermekben addig vitattuk Vologya halálának körülményeit, hogy egyszerre csak ismerős motívumok kezdtek derengeni és rájöttünk arra, hogy Vologya tankját Molotov-koktél robbantotta fel és talán inkább megsejtettük, mintsem megtudtuk azt, hogy mi is történt Magyarországon? (Befejező cikk következik) nagyon aktiv volt. Felkarolta a művészetet, berendezte a Fehér Házat gyönyörű antikokkal, ő irta a félje beszédeit, mikor az választási körútra ment. A Viking Press a mindenféle levelek áradatát kapja pillanatnyilag, de azt mondják, nekik megéri. Jackie jelenleg nem sok időt tölt irodájában, mert a Valentino kollekciót próbálgatja, azután Európába repül lányához. A Press szerint, majd ha elcsitul a nagy érdeklődés, Jackie rendszeresebben fog dolgozni. FÉRFI SAROK ANYAI SZÍV Tegnap, hazafelé menet, felugrottam nemrég nősült barátomhoz, Stég Lajoshoz. Felesége, Magdi nyitott ajtót, Lajos nem volt otthon. — Miért vagy dühös? — kérdeztem tőle, mert láttam, hogy majd kiugrik a bőréből. — Mert bablevest főzök füstölt csülökkel — mondta Magdi. — Mi ebben a dühítő? — érdeklődtem, és követtem a konyhába. — Először az, hogy utálok főzni, másodszor az, hogy utálom a bablevest füstölt csülökkel. — Akkor miért főzöl? — Azért, mert ma a drágalátos anyósom jön hozzánk. — Aki szereti a bablevest, füstölt csülökkel... — Tévedsz. Ő is utálja — mondta, és berántotta a bablevest —, de a kedves fiacskája, az én drága férjem szereti. Ezt pedig ő is tudja. És tudod, milyen az anyai szív? — Milyen? — Elmondom. Talán tudsz róla, hogy nem vezetünk nagy háztartást, mert szerintem felesleges. Lajos az intézetben, én pedig a hivatalban ebédelek, délben minden nap meleg ételt eszünk, és ezért esténként inkább csak hideg vacsorát készítek. De ha én ma este, amikor az anyósom meglátogat, hideg vacsorát adnék Lajosnak, akkor az ő anyai szive úgy érezné, hogy a drága gyermeke mellettem éhezik, márpedig ő nem azért nevelte, babusgatta, etette csecsemőkorától mostanáig, miközben éjszaka font, nappal mosott, hogy szegény Lajos most mellettem legyöngüljön. Érted már? Hát nekem ne sajnálja az anyósom Lajost és ne panaszkodjon a rokonságnak, hogy szegény Lajoskának ezt kellett megélnie, hogy éhezik egy egészséges fiatalasszony mellett, azért, mert nekem derogál a főzés. ! >' all. oldalon)
