Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-20 / 47. szám
10. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ANYAGYILKOSSÄG RANGKÓRSÁGBÓL Irta: SIMA FERENC P«rmc Hálátlan dolog birálni a magyarhonban letűnt, régi világot. De azért mégis megengedem magamnak elítélni az egykori méltóságos időknek azt a felfogását, hogy ,,aki fizikai munkával keresi a kenyerét, az, ! méltatlan rá, hogy társadalmi kapcsolatunk legyen vele!” Annál is inkább elitélem a volt úri Magyarországnak ezt az „íratlan törvényét,” mert éppen ebből sarjadt ki az említett időknek talán legrettenetesebb gyilkossága. Zempléni Dénes 15 éves gimna- - 1 zistáról, dr. Zempléni Zoltán műegyetemi tanár, ennélfogva méltóságos ur fiáról van szó, aki 1933 november 17-én délután agyonbaltázta méltóságos édesanyját, apjának elvált feleségét, csupán azért mert annak a „méltóságos asszonyi rangjával összeférhetetlenül,” egy iparos mesterrel volt intim kapcsolata. Az idősebbek talán még emlékeznek erre a nagy port felvert ügyre. Az egyetemi tanár ur Öméltósága nagy szoknyavadász volt, igy első feleségét megunta, mikorra az három gyermeket szült neki, ezért ráfogta — mint később kiderült: fogadott hamis tanukkal bizonyítva — hogy kleptomaniás és ezen a címen elvált tőle. Hamarosan másodszor is megnősült, de mikor Dénes fia az anyagyilkosságot elkövette, már a harmadik feleségnél tartott és több pere folyt házasságszédelgés miatt, melyekből azonban — a méltóságosok bűvkörének külön protekciójával — l % l „szégyent hoz a rangjára”. Aztán mozipénzt követelt ki tőle és elment megnézni egy idegenlégiós filmet. Zempléniné mostmár félt a fiától, de nem tehetett egyebet, mint hogy folytatta a festést az egyszerű emberek számára, mert nem volt semmi más bevétele. Vásárói közé egyszer aztán egy László József nevű villanyszerelő mester is került, aki jólkereső nőtlen ember volt és kétszeres felárat fizetett a megvásárolt képekért. Majd az arcképét is megfestette, és amig ehhez napokig modelt ült, annyit elbeszélgetett a méltóságos asszonnyal, hogy mélységesen megsajnálta élete keserves körülményeit és felajánlotta, hogy rendszeresen segélyezni fogja egy jelentős havi pénzössszeggel, ha viszonzásul a szép méltóságos asszony neki adja magát. Akkor ő majd apai modorban léphet fel a most tulmagas lovon ülő, méltóságosi kórságban szenvedő Dénes fiúval is, igy segítséget nyújtva anyjának a nevelésében. Zempléniné méltóságos asszony nem utasította vissza a csinos iparosmester szerelmi közeledését és viszonyuk lett, amit Dénes előtt, legalább is „egy alkalmas időpontig” titokban akartak tartani. Azonban egy délután, amikor arra számítottak, hogy Dénes késő estig a barátaival lesz és talán csak az utolsó mozielőadás után, éjfél körül tér haza; a váratlanul rájuknyitó fiú a legintimebb együttlétben találta Őket az ágyban. Dénes tombolt a felháborodástól. — Mit akarsz, hiszen elvégre elvált asszony -----------p------,-----------------------------------,----------vagyok? — védekezett az anya. — Hát akkor csináld, ha akarod, de magadhoz méltóval! — kiáltotta Dénes. — Csak hogy akivel most itt henteregsz az ágyban, az egy közönséges iparos. Mégcsak nagyságos ur se, nemhogy méltóságos lenne. Pfuj! László József erre komolyra fogta a szót: — Az üres méltóságosi cim, fiacskám, nem több a semminél, mert abból egy villamosjegyre se futja; — mondotta rendreutasitóan. — De a tisztességes ipán munka tisztességes keresetet biztosit, hogy futja belőle akár a méltóságos mamádnak és neked is. Még a kinőtt és kopott télikabátod helyett is futja belőle újra. Tudd meg mostmár, hogy én felkarollak benneteket, de elvárom, hogy ezt meg is becsüld! Azzal László szájoncsókolta a méltóságos mamát, ott a fia előtt, majd kilépett az ágyból, felöltözött és eltávozott. Dénesben forrt a düh és egy szót se szólt többé aí anyjához hanem kisomfordált a konyhába a baltáért. Majd az anyja hátamögé lopakodott és egy erőteljes baltasuhintással leütötte. A kifröccsenő vértől megrészegült és nekivadultan teljesen ronccsá baltázta anyjának a fejét. A bíróságon azzal védekezett, hogy nem bírta elviselni anyjának proli társaságát, sem pedig eltűrni azt, hogy méltóságos asszony létére egy „közönséges” iparossal legyen neki viszonya, aki ebből még arra is jogot formált, hogy őt megleckéztesse.- - l Jellemző kórtünete a letűnt kornak, hogy az akkori magyar bíróság elfogadta ezt a védekezést és a „méltánylandó jogos felháborodást anyja életmódja felett” nyomatékos enyhi tőkörülményként vette figyelembe, és igy mindössze 3 évi és 3 havi fogházra ítélte a bestiális anyagyilkost.---------------------------t--------------------------------;--------MAGYARORSZÁGI PARASZTLÄZADÄSOK Irta: HALMI DEZSŐ Ha a jobbágyság felkeléséről beszélünk, akaratlanul is Dózsára, a tüzes trónra, koronára tereljük a szót, mert ezenkívül parasztlázadásról nem tudunk, a tankönyvek mást meg sem említettek. — Pedig nem így áll a dolog. Mielőtt a magyarországi parasztlázadásokat bemutatnám, meg kell vizsgálnunk a parasztság helyzetét. A honfoglalás idején csak két: réteg volt képviselve a nemzetben, a: győző- és legyőzött, szabadok- és i rabszolgák. Ez utóbbiakat maguk- i kai hozták a honfoglalók, vagy az uj haza területén harcokban fogták el és sorolták be rabszolgáik közé. A jobbágyság intézménye IV. Béla alatt öltött végleges formát, mikor a munkás tömegek megszűntek a király alattvalói lenni s uraik hatalma alá jutottak. Mit kellett beszolgáltatnia, vagy fizetnie a jobbágynak? El kellett tartania plébánosát, amiről már I. István intézkedett, mely kötelezettség állandó maradt. — A törvények, melyeket urbárium néven ismerünk, három főcsoportba foglalta össze a parasztság terheit: Földbér vagy pénzfizetés, robot és ajándék. Az urbáriumokban a legkülönfélébb fizetések szerepelnek. így: zsellérpénz, pásztorpénz, molnárpénz, rajpénz, ostorpénz, sarlópénz, keresztény-, vagy füstpénz, vajdapénz, darabantpénz, harangpénz, testpénz. mérlegpénz, földesúri malom. büntetlenül kikerült. Két idősebb gyermeke már nagykorú volt, egyik katonatiszt, a másik apáca. Váláskor a kiskorú, kitűnő tanuló Dénes bírói Ítélettel az anyjánál maradt. A csélcsap műegyetemi tanár Öméltósága, Zempléni Zoltán azonban nem fizette a megítélt asszonytatást és gyermektartást, igy a méltóságos anyának kellett a maga és fia kenyeréről gondoskodni, — ahogy birt. A méltóságos asszony tudott festeni, No, nem olyan jaj de jól, de azért tűrhetően. Ezeket a festményeit kisebbigényű, egyszerű embereknek tudta csak olcsó pénzért eladogatni. Vevői közül, akit csak birt, rábeszélt, hogy festesse meg vele az arcképét, felesége, gyermekei arcképét is. Az ilyen megrendelői aztán napokig órákon át ott ültek modelt a méltóságos asszony lakásán. A szülők elválásáig a^ apja rangkórságban nevelkedett „méltóságos urfi” ez ellen felháborodva i tiltakozott az anyjánál. Méltóságos asszony létedre hogy érintkezhetsz ilyen prolikkal? Még a lakásunkban is óraszámra elbeszélgetve velük, mintha csak ők is társasági lények volnának? Azért, fiam mert ezeknek az egyszerű embereknek a csekély tiszteletdijából vásároljuk a kenyeret, a hozzávalót és abból fizetjük a lakbért is! — felete az anya. Ha szegények vagyunk is, te akkor is méltóságos asszony vagy és ahhoz kell tartanod magadat mindenben! — dühöngött Dénes fiú. Szó szót követett, ami azzal végződött, hogy az izmos, erősen fejlett „méltóságos urfi” kezet emelt a méltóságos mamájára és alaposan összeverte, amiért fürészmalom, posztó kalló, havasi legelő, makkos erdő, halászat, mészárszék, pálinkaüst, sörfőzés, kocsmaválság. Ajándékként: Tyuk, liba, tojás, kalács, disznó, juh. boiju, méz, vaj, túró, sajt, kása, dara, tatárka, zab. káposzta, köles, zöldség, gyümölcs, borsó, kenyér, fehércipó, viasz, faggyú, oldalas-szalonna, hám, császármadár, őz, nyúl, malac, bárány, kappan, fürj hal, esik, nyestbőr, rókabőr, farkasbőr, komló, kendermag, kender, len, fa, széna, lóistráng, patyolat, karmazsin csizma, szőnyeg, paplan, törökgyóles, zsindely, szurokdoboz, lámpába való fenyő, pokróc, heveder. Még lehetne tovább sorolni, hiszen ahány uraság, annyiféle, rendkívüli teherrel sújtotta jobbágyát. A legkegyetlenebb módon hajtották be követeléseiket, legyen az főpap, főur, köznemes, vagy jobbágyból lett nemes. Ha valaki szólni mert az uraság ellen, birálni merte, azt deresrehuzták — nemkimélve az állapotos asszonyt sem — felakasztották, kerékbetörték, karóbahuzták, orrát, fülét levágták, viz alá nyomták és a jó ég tudja mit találtak még ki a védtelen paraszt megnyomoritására. Mindezt zokszó nélkül végigélni nem lehetett s a parasztfelkelésekbe vezette le szenvedéseit, ölt, rabolt, gyújtogatott, igy fizetett vissza megnyomoritóinak. Zsigmond király 1397-ben jóváhagyta a főurak pallósjogát. Ez a törvény oly hatalmat adott a földesurnak, mellyel korlátlan ur lett jobbágyai felett 1 (Folyt. a l5. oldalon)
