Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-20 / 47. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — 35 éves vagyok, de 10 évvel fíatalabbnak érzem magam és nézek ki. Vezető állásban vagyok egy kozmetikai gyárban. Feletteseim nagyon megelégedettek velem. Szüleimmel élek és ezért anyagilag támogatom őket. Gyakran volt udvarlóm, de valahogy soha nem jutottunk el, hogy megkérjék a kezem. Most egy 33 éves kémikus udvarol nekem, 5 hónapja járunk együtt. Apja halála óta ő tartja el anyját és leánytestvérét. Azt mondta csak egy éve jár társaságba és egyenlőre nem tudja elképzelni, hogy megnősüljön, de ha egyszer rászánja magát, biztos, hogy csak engem választ. Úgy döntöttünk, hogy egy hónapig nem találkozunk. Ezalatt rendszeresen telefonált. Múlt héten átjött vacsorára és mondta mennyire hiányoztam neki. £n szeretem ezt a férfit. Remek egyéniség és szüleimnek is nagyon tetszik. VÁLASZ — A mai modern világban sokan mondják, hogy a házasságnak nincs jövője, pedig nem igy van. A lelke mélyén minden fiú és lány szeretne házasságot kötni. Az, hogy egy hónapig nem látták egymást, jó próba volt érzéseik bizonyítására. A fiúnak valószínűleg tényleg hiányzott. Hogy nem nyilatkozott a vacsorán, még nem jelenti azt, hogy nem akarja feleségül venni. Adjon kis időt neki. Még alig volt önálló, hiszen eddig anyjával, testvérével élt. Egész biztosan a türelem meghozza virágát. *** KÉRDÉS — 35 éves háziasszony vagyok és három gyermekem van. 18 éve vagyok férjnél. Legidősebb gyermekünk 13 éves. Féljem Európában született és szerinte nem helyes ha a szülő gyerekei nélkül megy bárhova. Egész házasságunk alatt soha nem mentünk el sehova kettesben. Helytelen, ha megmondom neki, hogy ez nem igazságos számomra? Egy párszor megemlítettem már neki, mire ő azt válaszolta lesz még arra időnk, mikor a gyerekek felnőttek és kirepültek a házból. Mi az ön véleménye erről? VÁLASZ — Ahogy kiszámítom ön 17 éves volt mikor hozzáment férjéhez. Valószínű ő jó pár évvel idősebb önnél és mindig gyerekként kezelte. Az lehetetlen, hogy 18 év után változtassa meg egy férj gondolkozását, különösen akkor ha férje esetleg nemzete szokásait követi evvel. Próbáljon egy legközelebbi házassági évfordulóra vagy születésnapra egy rokont áthivni, aki a gyerekekkel lesz. Talán férje is kedvet kap a kimenéshez. Reméljük. Sok szerencsét. *«* KÉRDÉS — 48 éves vagyok, 6 éve váltam el. Édesanyámmal élek, igy a főzés, mosás nem probléma. A problémám volt feleségem. Nem bírom elviselni közelségét. Szinte naponta felhívja anyámat és ő meg meghívja a házhoz. Anyám tudja, hogy érzek volt feleségemmel kapcsolatban, de azt mondja, ha nem kedves hozzá, nem fogja látni unokáit. Ez nem áll igy, mert a megegyezés szerint annyiszor láthatom gyerekeimet, ahányszor akarom. Hétvégeken gyakran el is hozom őket, kivéve volt feleségemet természetesen. Néha azt gondolom, anyám akarattal — bosszant avval, hogy meghívja volt feleségemet, ön mit gondol? VÁLASZ — Ha anyagilag módjában van, költözzön el anyja házából és legyen külön otthona, így aztán, amikor gyerekeit felveszi, elviheti őket úgy a nagymamához, hogy nincs ott volt felesége. Ameddig anyja házában él, el kell fogadja, hogy azt hiv meg magához akit akar. *** KÉRDÉS — Hogy tudnám férjemet leszoktatni arról, hogy „Mamá”-nak szólítson? Vannak más feleségek is akiket igy szólítanak? Az még nem zavar amikor a gyerekeknek mondja, hogy „mei\j a mamához.” De amikor nekem mondja, hogy „Mama, oda tudnád adni...” az idegesít. Végülis én nem vagyok az ő anyja. Ha az anyja akartam volna lenni akkor nem házasságot kötöttem volna vele, hanem adoptáltam volna. Lenne olyan szives, hogy kinyomtatná a levelem és meg is válaszolná? Férjem ugyanis e kérdésben nem hallgat rám, de lapjuk rendszeres olvasója. VÁLASZ — íme a levele nyomtatásban. Ugyan az egész probléma olyan kicsinek tűnik, de ha magát ez olyannyira zavaija akkor miért ne tehetné meg ezt a kis szívességet a maga félje? Addig is ragassza fel a fürdőszoba-tükörre a nyomtatott levelet hadd tanulmányozza azt félje.- - - 'V ; Szöveg nélkül 4 150 ÉVES MAGYAR AKADÉMIA (Folyt, a 8. oldalról) nagy embereivel, mint Báró Eötvös József, Arany János. Az Akadémiát ebben az időben sokat támadták, az „élettől való elszakadással” vádolták. A vezetőség természetesen energikusan utasította vissza ezeket a többnyire alaptalan vádakat. Hivatalos folyóiratuk, a „Budapesti Szemle” 1894-ben több folytatásban közli Ottlik Pál „Utilevelek Amerikából” cikksorozatát. Ott van kinyitva, ahol Washington városát ismerteti. Az első világháború utáni megcsonkított, megalázott, legyengült, elszegényedett Magyarország esztendei is képviselve vannak. Ebben a rövid korszakban az Akadémia legfontosabb vállakózása az a segítség volt, amelyet megadott a magyar népzene kutatás két óriásának, Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak. Beszámol a kiállítás a második világháború utáni korszak akadémiai eredményeiről is. Gyönyörű kötet ismerteti az Akadémia egész történetét, összes intézményeivel, remek kiadványaival, mint az Országh László által szerkesztett „ Az amerikai irodalom története”, az „Uj Magyar Lexikon” 2. kötete és számos, főképpen nyelvtudományi munka és egy csomó angol nyelvű akadémiai kiadvány. Aki idegen végignézi a kiállítást, feltétlenül meg lesz lepve, hogy a kis Magyarországnak ilyen arányú kulturális múltja van. A kiállítás szinte kényszeríti a szemlélőt, hogy összehasonlítást tegyen: vájjon melyik kis nemzet produkált csak megközelítően is annyit, mint a magyar? Ezzel is dicsekedni szoktunk. A kiállítás újra igazolja, hogy van jogunk a dicsekedéshez. MOSOLY BIZTOS ALTATÓ — Igazgató ur, felolvashatom önnek a színdarabomat? — Felolvashatja, de másfél órajnulva keltsen fel, mert dolgom van. ÜNNEP — Holnap van a tizedik házassági évfordulónk — mondja az asszony a férjének. — Vágjak le egy csirkét? — Minek? Szegény csirke igazán nem tehet róla! MÉREG — Four! — üvölt a vendég az étteremben. — Egy örökkévalóság óta várom a vacsorámat. — Bocsánat, kinél tetszett megrendelni? Annál az ősz pincérnél talán? — Lehetséges... De amikor megrendeltem, még szőke volt. FENYEGETÉS — Kisfiam, megmondom a tanító bácsinak, hogy cigarettázol! — Nem tesz semmit, bácsi kérem, tessék csak nyugodtan megmondani; én még nem járok iskolába! NYAKKENDŐ — Mit szólsz ehhez a nyakkendőhöz? Születésnapodra vettem. Mivel fogod viselni? — kérdi a feleség férjétől. — Hosszú szakállal, hogy eltakarja — válaszol a férj. GARANCIA — Feleségül veszi-e Maria kisasszonyt? — kér dezi ünnepélyesen a pap. — Igen, de csak egy éves garanciával. ■ OPERA l — Én minden operát kiválóan ismerek, sőt legtöbbjét emlékezetből elfütyülöm. — És a Sevillai borbélyt ismeri? — Nem. Mindig otthon borotválkozom.--------1------------------------MEGFORDULT A FELHŐ Vf 1 Viharzik. Szállnak a bokrok; gyökerük sir hangtalan. A felhők szürke kontya hull. Az ég csillagtalan. Szökik a fény, menekül a Nap, megfordul a felhő, a mindenség kék lánggal ég, mint erjedt pálinka-seprő. Kigyulladt a mély horizont, Villámlik. Szél-csikó vágtat a végtelen puszták felett, neki a harsány világnak. Barcs János
