Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-13 / 46. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL ÖRÖKKÉ FIATAL MARADOK Irta: VAJDA ALBERT Akárki akármit is mond, szerencsés ember vagvok én. kérem. Környezetemben mindenki öregszik, csak én nem. De komolyan! Nincsen semmi csodaszerem. nem kapok fekete bárányembrió sejtkivonatot, nem eszem marokszám gizeng-gyökeret, ezt a legújabb fiatalító maszlagot. Én. kérem, egyszerűen nem öregszem és ennek csupán egyetlen oka van: az. hogy meg sem születtem. Most csodálkoznak, ugye? Pedig ez igy van. Én nem születtem, ennélfogva nem is öregedhetem. hiszen az élőlények előjoga, hogy napról-napra, őráról-órára öregszenek. Mielőtt bárki is arra gondolna, hogy ha öregebb nem is leszek, de napról-napra, sőt óráról-órára hülyülök. gyorsan megmagyarázom a helyzetet. A sors és szüleim együttműködésének szapora eredményeként szeptember 9-én láttam meg a napvilágot. Ez annyit jelent, hogy minden évben szeptember 9-én lenne a születésnapom. Lenne, de nincs! Mert, kérem, az úgy van, hogy baráti és ismeretségi köröm legtöbb tagja saját születésnapja előtt néhány héttel már célozgatni kezd. hogy milyen jelentős dátumot hordoz méhében a közeljövő. Nem tudom, önök is megfigyelték-e ezt a tünetet, de én már évek óta derülök rajta. Vannak az úgynevezett „szülctésnapos stratégák”. Ézek 3-4 héttel előbb kezdik. Először csak elejtett megjegyzés következik: ..Hja. öregem, neked könnyű, de én perceken belül egy évvel öregebb leszek." Ha erre nem reagál az ember, akkor néhány nap múlva elhangzik az újabb figyelmeztetés: ..Rettenetes, milyen gyorsan múlik el egy év, úgy tűnik, mintha tegnap ünnepeltem volna X. születésnapomat és tessék, két hét múlva már itt az X plusz egyedik.” És attól kezdve, mintegy gondosan felépített hadművelet, a születésnapos-stratéga 2-3 naponként elejti a maga megjegyzéseit, egészen addig, mig feladom a küzdelmet és veszek neki valami vacakot arra a nyamvadt születésnapjára. Van azután az ,,álszent-sziiletésnapos”. Az is célozgat, de ha megkérdi az ember, hogy mikor született, nyomban kézzel-lábbal tiltakozik. Nem-nem, ő sohasem ünnepel születésnapot, a világért sem mondja meg a dátumot. Ha ezután erre én azt felelem. hogy rendben van, nem faggatom, akkor gyorsan közli, hogy nekem, de csak nekem elárulja: 4 hét múlva lesz a születésnapja és ha már olyan aranyos vagyok, hogy ez. ennyire érdekel, akkor csak arra kér: ne vegyek neki villany-kávédarálót, mert azt már kap valakitől, de ha örömet akarok szerezni, ajándékozzam meg valami aprósággal, ami lehet krokodil pénztárca, vagy arany Parker-toll. „Csillagász születésnaposoknak” neveztem el azokat, akik nem mondják meg a hónapot és napot, hanem kijelentik: ,,Én a Kos jegyében születtem”. És azután elvárják, hogy én. a kerge birka, kutassam, hogy ő, a Kos mikor látta meg ezt az elátkozott napvilágot, mert ha nem veszek valamit a születésnapjára. megsértődik. Folytassam? Ugye felesleges? Biztosra veszem, hogy az elmondottak alapján önök is ráismertek környezetük egyes tagjaira. Én a magam részéről végtelenül boldog vagyok, hogy nekem nyilván kell tartanom mások születésnapját, de az enyémre, hála Istennek. nem gondol senki, éz ugyanis, mint már elöljáróban említettem, biztosítja számomra, hogy nem öregszem. Mindenki más egy évvel lesz idősebb, én azonban vidáman és fütyürészve hagyom futni az. éveket, mert nekem nincs születésnapom, rólam mindenki azt hiszi, meg sem születtem és éppen ezért nem is öregszem. Most még csak azt kell kitalálnom, hogy miképpen tehetem hidegre a január l-éket és akkor >alóban sikerül majd biztosítanom a magam számára az örök fiatalságot. JÓ TANÁCS pirint! UTOLSÓ VACSORA i Folyt. :* 10. oldalról; Egyetlen pont sincs, amelyben azonosan gondolkozunk, vagy bármikor is azonosan gondolkoztunk. A feleség növekvő figyelemmel hallgatta és tűnődni látszott. — Ha igy van, akkor miért vettél el? — Mert bedőltem annak a hülyeségnek, hogy a szerelem mindent legyőz. A szerelem csak a pillanatnyi akadályokat győzi le, csak az ágyhoz vezető ut akadályát hárítja el. De a beidegződöttségeket, az alkati törvényeket, a társadalmi törvényeket nem győzheti le. Azok végül fölülkerekednek, és szétpaszirozzák a szerelmet. Ami nálunk ráadásul nem is volt... Még csak nem is ennek dőltem be, hanem annak a nagyobb ökörségnek, hogy nálunk már elmosódtak a társadalmi réteghatárok, hogy mindenki egyforma lett, s hogy most már én. a paraszt is bátran és büntetlenül hasam alá gyűrhetek egy olyan illatos urinőt, amilyen te voltál akkoriban. Holott: egy frászt! Lefektetni — igen. De együtt élni vele az én céljaimért, mikor semmit nem ért belőlük, s ha megért valamit, az annál rosszabb, mert fokozott ellenállást vált ki belőle?!... Érted ezt a képtelenséget? — Most nagyon idegen vagy. — Most őszinte vagyok. — Hát váljunk el. A férj lejjebb csúszott a fotelben, hátrahajtotta fejét és lehunyta szemeit. — Ö, ha egyszer megélhetném... — Tessék, mehetsz. Ki tart vissza? A férj felkapta a fejét, és úgy bámult feleségére, mint valami csodára. oírt a monot ! fonnom itiLi íjjidttuin i; — Komolyan mondod? — Tied a kocsi, miénk a lakás. j A férj felugrott és felesége ágya elé guggolt. — Nagyszerű vagy, drágám! Kétszer szerettelek igazán: mikor nekem adtad magad és most, mikor megszabadítottál magadtól. Ez volt itt az utolsó vacsorám! Röpke csókot nyomott a felesége homlokára, akinek arcán már folytak a könnyek. — Na, na. na... Légy hű önmagadhoz — mondta gyorsan a férj és kibújt a felesége görcsösen ölelő karjaiból. — Majd meglátogatlak benneteket... Sietve az ajtóhoz hátrált, kinyitotta, majd becsapta az ajtót, és pergő léptekkel lenyargalt az emeletről . Csák Gyula HUMOR Két skót beszélget: — Hol a jegygyűrűd? — Ma a feleségem viseli. *** A vendég igy szól a pincérhez egy harmadosztályú vendéglőben: — Az előbb a rántott hal ki volt huzva,,mpsf pedig újra benne van. Talán uj szállítmány érkezett? — Nem, uram. A szomszéd asztalnál ü4ő vendég visszaküldte. *** — Bolond vagy te, Jerzy! Akkora hajat növesztettél, mint egy eladó leányzó. Rajtad röhög az egész utca. — Hadd röhögjenek. De reggel, mikor a gyárba megyek, az autóbuszon mindig átadja a helyét egy-egy udvarias fiatalember... Tanító: — Ki tud egy jó példát mondani a véletlenekről? Pistike jelentkezik: — Én tudok. Az apám és az anyám véletlenül ugyanazon a napon házasodtak. Feleség: — És hogyan fogsz megélni nélkülem? Férj: — Olcsóbban. MÁR NEM FÉLEK elindultam, hogy megkeresselek mielőtt tengerek mossák el az utakat de te elküldted a szelet jeges csőket küldtél felhők mögé rejtetted a Napot falak nőttek körcm tapogatóztam a sötétben de csak körbe-körbe jártam erőm fogytáig születésem óta volt időm elmélkedni már nem félek . már csak magamra hasonlítok ; -már tudom megtalállak | eth Gabriella I
