Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-13 / 46. szám
J 8. OLDAL MALY Alt HÍRADÓ l ««««%«i SZIKLAY ANDOR: MAGYAR LÁBNYOMOK... WASHINGTON — ..Nincs ma még egy ország, amelyről világszerte csak megközelitőleg is annyit írnának és beszélnének, mint ez, amely kisebb a mi kis Vermont államunknál és lakossága csak annyi, mint a kis népességű South Carolina államé”, idézte egy politikus barátunk vacsora utáni diskurzusban saját készülő beszédének egy Izraelre vonatkozó részét. ,.És a magyar Herzl Tivadar csinált nemzetet a világ legszétszórtabb népcsoportjából”, fűzött a sport-izű statisztikához kackiás megjegyzést egy természetesen magyar vacsoravendég, aki azután rosszaié pillantással fogadta saját adalékomat az eszmecseréhez, sőt bár tapintatosan, de félreérhetetlenül kétségbe vonta, hogy az tényeken alapszik. Ünneprontó lettem; szinte mintha családját és vallási érzületét bántottam volna meg annak visszaidézésével, ami nyilvánvalóan kevéssé ismert adat: hogy Herzl eredetileg nem kivándorlást és országalapitást tervezett, hanem tömeges áttérést, beolvadást a katolikus hitű népességbe. *** Találkoztam valakivel, aki találkozott Herzl Tivadarral nem egyszer és jól ismerte nézeteit és tervei kialakulásának egész folyamatát. Tőle hallottam a dologról először; a világhírű életrajz-irótól és novellistától, Stefan Zweig-tól. New Orleansban, néhány hónappal bevonulásom előtt. A hadügyminisztérium cenzúra-hivatalában dolgoztam, első közszolgálati kinevezésem nyomán, amerikai—magyar előéletemet követően, és emellett előadtam a Tulane-egyetemen, amelynek főkönyvtárosa, Robert Usher, európai utak során lett Zweignak jóbarátja még a harmincas évek elején. Ö és felesége, a germanológus Ethel, hivott meg egy csöndes kis vacsorára: Zweig „overnight”vendégük, útban Braziliába...Finom, érzékeny arc, csillogó szemek, halk hang; mozgékony kezek hegedűs, vagy festő ujjaival...eszmecserékben ellenvéleményeit szinte elnézést kérőén fejtette ki, egy-egy utalással az európai kultúra egyik hegyormáról a másikra szökellve...időnkinti monológjainak lábjegyzetei is emlékezetesek maradtak, pl. az övé volt Beethoven íróasztala, benne két titkos fiók egy-egy képpel, Guicciardi grófnő és Erdődy grófnő képével (ma már tudjuk, hogy nem az előbbi, hanem az utóbbi volt ,,die unsterbliche Geliebte”)...hires antik- és kéziratgyűjteményét a bécsi Nemzeti Könyvtárnak ajándékozta kivándorlása előtt (Napoleon rivolii napiparancsát kéziratban, Balzac egy többszáz-oldalas kéziratát, a Chopin ,,Barcarolle”, Schubert ,,An die Musik”, Mozart „Veilchen”, Beethoven „Egmont"nyitány kéziratát és egyéb pazar kincseket) — egész kis paksaméta jegyzetem van arról az estéről...Egy ponton arra gondolt, mondta, hogy Jeruzsálemben vesz házat, három vallás hatalmas ősforrásának talaján, onnan figyelve az egyre tébolyultabb világot, amelyet e három vallás sem volt képes emberségessé tenni. A margón bukkant fel beszélgetésünkben a Dohány-utcai Herzl Jakab bankár Tivadar fiának szűnni nem akaró termete, tömegmozgató hangja, bibliai lángoló kardot pótló tolla. így szőtte be Zweig azt is, amit később kis részben belefoglalt brazíliai öngyilkossága előtt még befejezett önéletrajzának egy kilőnöm íiiiüiiif í. ima, . ,’\A sebb epizód-sorozatába, onnan datálva, hogy ..Dr. Her/1 volt az első nemzetközi jelentőségű személyiség", akivel életében találkozott. A ..Neue Freie Presse” irodalmi szerkesztője 40 éves volt akkor; Zweig csak húsz. ,,A Dreyfuss-ügy, amelyet párisi laptudósitói működése alatt élt és szenvedett át, adta meg a végső lökést Herzl tervezett kampányához”, Zweig szerint. Ezt azonban két előzetes terv* 1 elvetése előzte meg. Herzl első elgondolása az volt, hogy párbajra hívja az. antiszemitizmus akkori három vezérét: Kari Lueger bécsi polgármestert, Alois Liechtenstein herceget és Georg von Schönerer-t. Mint kitűnő vivő és céllövő, egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy ő fog győzni; ha valóban, úgy párbajhősi nimbusz és nemzetközi szenzáció magaslatáról kiáltványokban KÖRBE-KÖRBE... Vége a nagy álomnak, az emberek borúlátók LOS ANGELES — Amerikaiak, akik generációkon keresztül hittek az évről évre növekvő jólétben, alapvetően megváltoztatták egykori, optimista véleményüket az elmúlt év során. Inflácó, a látszólag megoldhatatlan gazdasági problémák, és annak felismerése, hogy az energiaválság az általános életszínvonal csökkenéséhez fog vezetni, alapvetően megingatták az amerikaiak hitét, s csökkentették az elvárásokat és aspirációkat. A többség azonban még mindig hisz abban, hogy egy jobb jövő és jobb élet vár rájuk. Felmérések 12 város hatvan családjában és 1,559 személy között ezt mutatják. Azonban, először 1959 óta, amikor az első ilyen jellegű felmérést végezték, a válaszadók többsége úgy véli, hogy életszínvonaluk csökkent és a jövőben vetett hitük kevésbé optimista. A megkérdezettek 40 százaléka azt válaszolta, hogy az elkövetkezendő öt év során nem várnak változást életszinvonaluk terén. Tavaly áprilisban még 11 százalékkal többen vártak pozitív változásokat a jövőben. Mások, még mindig kisebbség, de növekvő számban, úgy vélik, hogy az amerikai „nemzeti jog arra, hogy egyre több legyen mindenből”, amelyet sokan az „amerikai álom”-nak neveznek, meghalt; helyette úgy vélik, hogy elvárásaikat csökkenteniük kell. „Holnap nem lesz jobb, mint ma, abban az értelemben, ahogy azt például 1955-ben mondtuk volna arra gondolva, hogy a holnap biztosan többet hoz, mint a ma. Ennek egyszer s mindenkorra vége” — mondotta Franz Heldner 33 éves egyetemi tanár. Azok között, akik évi 15,000 dollár felett keres-, nek, különösen a magasabb iskolai végzettségűek, még mindig mutatnak némi optimizmust; azok, akiknek telik két autóra és európai útra. Az ilyen optimistább válaszadók elsősorban a stabil és lassú fejlődést biztositó állásokban vannak, amelyeket a gazdasági válság kevésbé érintett. De még ezek az „optimisták” sem túl optimisták; az elmúlt év gazdasági problémái alaposan megingatták hitüket és egyre inkább úgy vélik, hogy a jövőben a dolgok nem fognak olyan könnyen menni, mint a múltban. A pesszimizmus különösen növekvő az évi 7,000 dolláron alul keresők köreiben, de szintén jellemző az évi 10—15,000 dollár évi családi bevétellel rendelkezők között. S évi tiz—tizenötezer nemrég még „az amerikai álom" egyik része volt:elérni a tízezren felüli évi keresetet. Az infláció miatt évi tízezer lassanként (.OS. ..-.ne Tő«!) fogja előrevinni ügyét — s ha elbukna, mártiromsága fogja azt előmozdítani. A romantikus gondolatról barátai lebeszélték. Ekkortájt olvasta, hogy a pápa egy intervicw-ban élesen elítélte a fajgyűlöletet és a háborút, kijelentve, hogy egy faj van csupán, az emberi, és hogy „mind Ádámtól származunk..." E ponton kezdte szőni Herzl azt az elképzelését, hogy — Zweig szavaival — „a zsidóság üldöztetését leleményesen, fantasztikusnak tűnő módon, lehet megoldani: egyesülnie kell a kereszténységgel. Mindig a dráma felé hajló képzeletével ezer és ezer osztrák zsidót vélt látni, amint a Szent István székesegyház felé vonulnak példaadó. képletes aktussal, a bécsi hercegérsek vezetése alatt, hogy az üldözöttek egyszersmindenkorra mentesüljenek az elszigeteltség és gyűlölködés sötét ötgyerekes anya mondotta: „Egyre nehezebb lesz mindenki számára. S, hogy ez az egész hova vezet? Ki tudja...” A jövőbe vetett hit csökkenésében nagy szerepet játszott a Watergate-ügy, Vietnam túl a gazdasági válságon. S egyre többen érzik, hogy a „játékszabályok" alapvetően megváltoztak a ma Amerikájában; hogy a kemény munka nem hoz gyümölcsöt. Akik például házra gyűjtöttek, felfedezték, hogy időközben megemelték a ház árát. Akik régebben arról álmodtak, hogy gyerekük drága egyetemi diplomája biztosítja a gyerek jövőjét, alaposan csalódhattak újabban. Végh János ***’< i i ii ■ ■ Egv assszony, aki 24 éves, vagy 27 esetleg már 32 és érveket talál a gyerekszülés ellen, manapság nem ritkaság. Talán szereti a munkáját. Talán a kérdés anyagi oldala aggasztja. Az is lehel, hogy nem érzi házasságát tarosnak, vagy esetleg a feminista mozgalomhoz csatlakozott. Vagy egyszerűen még nem biztos abban, hogy érett a gyerekszülésre és nevelésre. Ma milliók — a harminc éven aluli férjezettek cgyharmada gyerek nélkül van. 1970-ben ugyanezen rétegnek csupán egynegyede, 1960-ban csupán egyötöde nem szült gyereket. És ez a tendencia a nemzet jövője szempontjából alapvető fontosságúvá válhat. A University of California és a Californiai Egészségügyi Osztály széleskörű kutatása szerint a gyermek nélküli fiatalasszonyok legnagyobb többsége csupán elhalasztotta az első gyerek születése időpontját. A lény azonban az. hogy a születési arányszám az Egyesült Államokban 1957 óta hanyatlóban van. A két intézet kutatói úgy vélik azonban, hogy mostanában értük el e hanyatlás mélypontját és az. elkövetkezendő években a születések száma ismét növekedni fog. Ami a csökkenés okait illeti, a kutatások megemlítették a gazdasági élet bizonytalanságát, a könnyen elérhető abortuszt, a házasságkötések csökkenő arányát és a válások számának növekedését. Anyának lenni igen drága Amerikában, jegyezték meg a kutatók; 2 800 dollárba kerülhet a gyerek csupán addig a pillanatig, amig megszületik. Ha a bölcsödétől az óvodáig, az. iskolától az anya elvesztett keresetéig mindent számbaveszünk, az újszülött és a kiskorú gyerek akár tízezer dollárba is kerülhet. inlctviof tvjvj!‘]\y.;jftvvA .o'itzjrfeliuH tiűtCNCíí ncdftovi; (Folyt, a 9. oldalon) nem elég a megélhetésre. A bevételtől függetlenül azonban a legtöbben kifejezték bizonytalanságukat. Ahogy egy 47 éves.
