Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-06 / 45. szám

MAGYAR HÍRADÓ 15. OLDAL EGY MAGYAR TÁLTOS Irta: HALMI DEZSŐ Ez a kis történet nem a régi, magyar táltosokat akarja visszaidézni, bemutatni kedves olvasóinknak, hanem a közelmúlt táltosát. Talán hihetetlen, kevesek előtt ismeretes, hogy a múlt század <•» végén még mindigéitek — túlélve a nyugati kereszténység tűzzel-vassal irtó hadjáratát az ős magyar vallás­sal szemben — táltosok, kik az ős magyar hit jegyében, a pásztor emberek hívására megjelentek és i segítettek a föld népének. Finta Sándor, a hires magyar i ! szobrászművész mesélte el ezt a tör- Halrfi Dezső ■ténetet dr. Bobula Idának, ki azt egy rövid tanul­mányban dolgozta fel. Úgy érzem, a magyar őstörté­­|net ügyét szolgálom, ha „táltos történetet” az olvasó­­! táborral megismertetem. Finta Sándorról csak annyit, hogy gyermekkorá­­;ban az ecsegi ménesnél volt csikósbojtár. Hermann i Ottó ismerte fel tehetségét, szerzett részére ösztöndi­­jjat. Olaszországban, Brazíliában, majd itt az USA-ban növelte a magyar faj hírnevét. Most pedig álljanak itt Finta Sándor, illetve dr. Bobula Ida szavai: „Ott kinn a pusztán, nekem senki vallási dol­gokról egy szót sem mondott. Gyereknek néztek, vagy nem akartak bajt a papokkal? Nem tudom... De ki­váncsi voltam, leskelődtem, hallgatóztam... Isten nevét legtöbbször káromkodásokban hallottam. Csú­nyául káromkodtak a csikósok. De volt az Úristennek egy neve, amit soha nem káromoltak. Azt csak levett kalappal mondták ki: „ELEVE”. A tanya közelében volt egy kicsit dombosabb hely, abba merőlegesen leverve egy tuskó, annak tete­jében vízszintesen felszögezve egy nagy kerék. Eleinte azt hittem, hogy állatokat kötnek oda. De sohasem kötöttek oda állatot. Ha kutya, vagy ló arrafelé teker­geti, azt elzavarták. Egy kivétel volt: a fehér csikó. Ennek a szép kis jószágnak kivételes helyzete volt. Mindenki szerette, jószemmel nézett rá. Ennek szabad volt a kerék körül legelnie. Pedig tőlem sem vették jónéven, ha arrafelé zavarogtam. Hogy mit je­lentett az a kerék, nem tudom. De valahogy éreztem, hogy annak a helyét szentnek tartják. Történt egyszer, hogy betegség esett a ménesbe. Egymásután betegedtek meg a lovak. Hasmenést kaptak és abba elpusztultak. Nagy gondban voltak a csikósok. Azt mondja nagybátyám (a számadó csi­kós): ,Nincs más hátra, ki kell hivni a nádasból a tál­tost.’ Az emberek nekiálltak nádból máglyát rakni. Óriási máglyát raktak, mikor este meggyujtották, egész tűzoszlop emelkedett az égre. Másnap megjelent a tanyán egy különös ember. Olyan magas embert sem azelőtt, sem azután nem lát­tam. Mi nagy kunok általában magas emberek va­gyunk, de ez lehetett nyolc láb. Hozzá még egy rend­kívül magastetejű kalap is volt a fején. Kalapja, ruhá­ja mind lószőrből volt szőve. Hogy azt hol és hogyan szőtték — elképzelni sem tudom. — Hívtatok, eljöttem — mondta. Nagybátyám nagy tisztelettel köszöntötte a tál­tost és elmondta neki, hogy mi a bajunk. — Menjünk a lovakhoz — mondta a táltos. Mentek, én meg lopakodtam utánuk. A táltos i nézegette a lovakat. Nézegette a füveket is, meg a szá­rukra telepedett sziksót. Egyszercsak lehajlik a táltos és felmarkol egy cso­mó füvet, azt a szájába veszi. Lassan rágta. (Ehhez csúnya ábrázatot csinált Finta és mutatta a lassú rá­gást. Aztán egy irtózatos nagyot köpött vagy két mé­ternyire.) így kiköpte, azután azt mondta: .Földből jött a baj’. (Hogy ez a diagnózis mennyire szumirul hangzik, azt Finta nem tudhatta.) ,De talán lehet se­gíteni. Van-e olyan állatotok, amelyik még biztosan nem beteg?’ A csikósok egymásra néztek. Egyik kimondta: ,a fehér csikó’. Mindenkinek összeszorult a szive. De hiába, a ménest meg kellett menteni. Másnap kora reggel megint máglya készült a nádból. Azon állt a táltos egy hosszú késsel. Hozták a fehér csikót. Szívesen, kedvesen magától jött. Azt sut­togták, hogy ez jó jel. A táltos szembekerült vele és egyetlen döféssel leszúrta. Azzal eljött a máglyától és azon a csikót eléget­ték. A hamut összekotorta a táltos és minden csikós elébe járulván egy bőr-zacskóval, kapott a hamuból egy marókkal. ,Ezt keverjétek a lovak ivóvizébe!’ Hogy egymás között mit beszéltek nagybátyám és a táltos, azt már nem tudom. De annyit tudok, hogy A FÖLD „VESZÉLYES KÖRZETEI” (Folyt, a 12. oldalról) UFO-k (Unidentified Flying Objects — nem azonosí­tott repülő tárgyak) megjelenéséről, de a világ számos más pontjáról is érkeztek jelzések, egyedül 1966-ban tízezer esetet jelentettek! (Sajtóközlemények szerint, repülőutjaik során szovjet pilóták is nem egy Ízben fi­gyeltek meg az aerodinamika ismert törvényeitől elté­rő mozgású, ismeretlen repülő tárgyakat.) Egyes ku­tatók úgy vélik, hogy Földön kívüli értelmes lények, amelyek a fejlődésben még mögöttük álló emberisé­get tudományosan évmilliókkal megelőzték, figyelik fejlődésünket, hogy szükség esetén közbelépjenek, il­letve megakadályozzanak bennünket saját bolygónk elpusztításában. (Folytatjuk) A PUSZTULÁS PRÓFÉTÁI 1982-ben a Jupiter a Marssal és hét másik boly­góval — naprendszerünk asztronómiai törvényeinek megfelelően — egy vonalba kerül. És ekkor Los Angeles a pusztulás szélére jut. Ezt állítják legalábbis a The Jupiter Effect című könyv szerzői. Nem amatő­rök a szerzők: az elméleti csillagászat szakemberei. Egyikük a hires természettudományos folyóirat, a Nature egyik szerkesztője. A szerzők könyvük megjelentetése előtt évekig költséges kutatásokat folytattak Los Angeles környé­kén. Megállapították azt a geológusok által is meg­erősített tényt, hogy a kaliforniai San Andreas réteg­ben két geológiai értelemben vett „lemez” egymásra csúszhat. Ez folyamatos, szabályos időközökben ismétlődő földrengések formájában fog jelentkezni. három nap múlva megszűnt a lovak pusztulása...” Ez a táltos, a lovak megbetegedésének és a fehér csikónak története. Magam részéről azzal egészítem ki a történetet, hogy a dombon felállított,KERÉK’ nem más, mint a Napnak a jelképe. A kerék küllő pedig a világ főbb égtájait jelentik, igy fejezve ki az Istenség, a Minden­ható végtelen hatalmát. Ezt az ős motívumot ma is megtaláljuk székely fafaragásokban, kapuk, keríté­sek, tornác-kiképzések, fejfák díszítésében. — Az egyiptomi szobrok, rajzok gyakran ábrázolták az Istenséget a fejükre helyezett körre, koronggal, mint a Napnak, RA-nak, a leghatalmasabb Istennek jelképe. De mit mondanak az egyház szentjeinek feje fölé he­lyezett karikák? Nem mások, mint a régi vallásokból átvett motívumok egyike. A pásztoremberek „ELEVE” istenének eredete az ős magyar vallásban keresendő, amikor még tálto­sok, mágusok hirdették a nemzeti vallást és annak örök időkre szóló dogmáit, erkölcseit. Az eredeti név lehetett „EN-LIL”, melynek jelentése Isten. Több év ezreden át ez a szó a nép ajkán áthasonulhatott, meg­változhatott. Sajnos a kereszténység idegen nemzetiségű ter­jesztői mindent kiirtottak, minden emléket elégettek, ami magyar, a pogányság ürügye alatt. így aztán San Francisco és Los Angeles — a tenger növekvő nyomása miatt is — hatalmas földrengések színhelyévé fognak válni a bolygók együttállása idején. A szerzők állítják, hogy valószínűleg hasonló eset állhatott fenn 1906-ban is, akkor San Francisco vált katasztrófák színhelyévé. Vajon 1982-ben Los Angeles-re kerül sor...? De miért éppen 1982-ben? A könyv irói igy fo­galmazzák meg válaszukat: a Föld kőzeteiben nagy nyomás gyűlt össze az idők folyamán. 1982-ben, a bolygók együttállása — mely 170 évenként ismétlődő esemény — a Napban is töréseket fog okozni, a Föld forgási sebessége pedig majd megváltozik. A jelenség­nek ezenkívül szinte kiszámíthatatlan hatása lesz a tengerek ár-apály mozgására is. A szerzők hozzáteszik: ez lesz a legnagyobb ilyen katasztrófa a 20. században és ők maguk lennének a legboldogabbak, ha számításaikban tévednének... A KENYÉR A kemencéből kihúzott kenyér még meleg. Anyám most vette ki. Ölébe fogja, mint nemrég a vágott rend után... Éhes lettem. A jó kenyérre, mely megszegve, mint gyermekek, mosolyog, anyám mondja a sorokat: „...mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...” Megadta. S én elébe járulok éhségem csillapítani: Szenteltessék meg a te neved, minden háznak asztalára — ty kenyér — Sándor Ltyos

Next

/
Thumbnails
Contents