Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-06 / 45. szám
AÍAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL REUMAKURA... Irta: KLAMÁR GYULA A fürdő hajnalban nyitja ki kapuját, hatkor megy be a vízbe az első „Gruppé”, csupa magamhoz hasonló, sántikáló-sziszegő, magát massziroztató ember. Nő és férfi egyformán. A fürdőmester intésére azért szaporán igyekszik az egyik a másikat megelőzni, noha itt semmiféle előnyt nem lehet szerezni a sietéssel vagy hátrányt a késéssel. A kabinban három szekrény van, A, B és C. Computerrel számították ki, hogyan kell cserélődniük a csoportoknak. hogy az egyik mindig a vízben legyen, a másik a pihenőben állig becsomagolva egy műanyag pokrócba, a harmadik vetkőzzön és a medencéhez vezető folyosón türelmesen váljon a sorára. Körbe-körbe, szüntelenül, déli egyig. A csoportok a 36 fokos kénes vízzel telt medencében néhány percre találkoznak és a fürdőmesternek arra a kijelentésére, hogy „Eine Gruppe ist fertig!...”, az egyik csoport emberei elvonulnak a pihenőbe. De ott is katonás rend; jobbra vagy balra kell menni a pihenőben sorakozó kabinokhoz, ahol az ember nyugalomra hajthatja fejét. Hogy kerülök én ide? — kérdem magamtól a medence sarkában megbújva a többi elől, akik prüszkölve, kinlódva igyekszik a fürdőmester parancsait teljesíteni. „Bal kézzel megfogni a bordásfalat, jobb lábat fellendíteni!...” Aztán váltás: jobb kézzel kell fogni a lécet és a bal lábbal rúgni a levegőbe. Újabb gyakorlatok következnek, mindegyik más-más berozsdásodott izmot mozgat meg. Hát úgy kerülök ide, hogy az én izmaim is berozsdásodtak, az én Ízületeim is elkoptak, begyulladtak, megfájdultak. Miért is csodálkozom rajta, az a csoda, hogy eddig bírták... Most kell mászni a falra és függeszkedni, ide hallom, hogyan ropognak a csontok. Nekem is jól esett volna, mit is különcködöm? Dehogy ! nem arról van szó, hanem eddig nem akartam elismerni, hogy ugyanolyan nyomorék vagyok, mint ezek itt. A többiek... Most botokat dobálnak be a vízbe, ezekkel ÉS ZENG MA IS Kifestett már az ly agancs... Parkasboroszlán koszorúval táncol az őzbak és Diána mezitlen teste, mint narancs átsüt a lombon és a lángja tavaszt igér, a csalfa szűz... Hallom és látom is, akárcsak szép mellét és mely tykán csillogott, hallgattuk, mind a régi társak vad szarvasok csapásán hajdan... Nem üjal, de kézből etetve viharzott át a vérző völgyön, szálfás, gyertyános rengetegbe... Jött és Ígért!... Jégmellű szűz... És zeng ma is az őszi erdőn a csontig tépő szedresek között azóta is a bőgés vad dala, mint hörgő szeptemberi hárfa s elfolyt szamócák szőnyegén a húrjain játszi Diána! Takáts Gyula gyakorlatozni. Megfogok egy felém úszó bükkfa-husángot és ahogyan a vezényszó hangzik, úgy emelem én is a fejem fölé, lendítem a magasba, oldalt, a lapockám mögé... Tagadhatatlanul jólesik. Igyekszem a fájdalmamat leplezni, mert az Ízületeim nem nagyon engedelmeskednek. Na, majd ha tizszer-husszor csináltam. Most veszem észre, hogy fiatalok is vannak köztünk, sőt csinos nők is akadnak. Vigasztaló: szóval nemcsak öregkori betegség a reuma, a csuz, a köszvény, az izületi gyulladás vagy minek is hívják ezt az utálatos kórt?... A masszőr szólít a 2-es fülkéből. Ja, igen, ez a terápia legfontosabb része, a vizalatti masszázs, az uj kor egyik vívmánya. A viz két atmoszféra nyomással áramlik ki a csövön és végigpásztázza a fájó testrészeket. Azelőtt mind ezt kézzel csinálták — mondja érdeklődésemre a masszőr, mert persze első dolgom itt is a kiváncsiskodás, mint ahogyan a firkászok szokták. A németek találták ki. Azelőtt kézzel csinálták, mégpedig úgy, hogy maguk a masszőrök is benne álltak a vízben derékig és ott dögönyözték az embert. KUFSTEIN < ,|\ . a X. oldalról) szivén talál. Meghatódom. Nem annyira az osztrákok figyelmessége miatt, bár nem hagyható figyelmen kívül, mennyire restellik Kufstein szerepét a magyarok történelmében. Megilletődöttségem inkább annak a- felismerésnek szól, hogy ha az osztrákok jónak látták magyarul kiírni a tájékoztatást, akkor ennek praktikus háttere van: sok magyar turista zarándokol a kufsteini Császár-toronyhoz. Wesselényi Miklós, Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Teleki Blanka, Leöwey Klára és a többiek, a szabadságharc bukása után idehurcoltak szellemét nem felejtették el, akik erre járnak és akik nem lehetnek kevesen, ha méltatlankodásukat elhárítandó, anyanyelvű tábla hirdeti: elnézést, restaurálunk. A cellákat tehát nem láthattam. Azt a zárkát sem, ahol 1857-től 1865-ig Rózsa Sándor raboskodott, láncraverten. Akiről fénykép is készült. Akit egész Európából odacsődülő, a hírhedt rabló vezér férfiasságától ájult előkelő dámák bámultak olvadozva, mint egy csapdába esett ritka vadállatot a ketrecében. Eszembe jut Kazinczy naplója: miként nyitották ki naponta egyszer az ajtót, amikor a „gyomorszék kiürittetett”. Rablóromantika és gyomorszék — ilyen a sors kegyetlen szupernaturalizmusa. Alkonyodik, fáradtak vagyunk. Elhatározzuk, hogy Kufsteinban maradunk éjszakára. Szállást keresünk. Rideg, harmadrendű, ételszagu szálloda. Nem jellemző Ausztriára, ahol az idegeneket váró parasztházak is mindenütt kellemes összkomfortot nyújtanak. De örülök is e több mint puritán szállásnak. A Császár-torony tövében, egykori lakóinak szellemét fölidézve, jobban érzem itt magam, mint egy kényelmes hotelban. A két gyereket, lányomat és barátnőjét, lefektetjük. Mi pedig elmegyünk csatangolni az esti városban. Barátságos, eleven főutca, hangulatos főtér. Egy kivilágított kirakatban varrógépeket látok. Erről eszembe jut, amit az útikönyvben olvastam: Kufsteinban élt a varrógép feltalálója, Josef Madersberjger. Nemcsak a tiroliak hősének, Andreas Hoffemak, Sajnos, azt is megtudom — úgy kell nekem —, hogy az sokkal, de sokkal jobb volt, hatásosabb, mint a vizalatti fecskendezés. De azért ez is igen jó. Előbb a csípőmet veszi célba az erős sugár, a hátamat, a gerincoszlopot. A masszőr néha-néha kegyeskedik a kezét is megreszkirozni. Mi az hogy jobb volt a kézzel való masszázs, mint a vizsugárral? Ha én azt zongorázni tudnám. Aztán le kell térdelni a vízben, most következik a „Schulter”, azaz vállkenegetés 2 Atü-vel. Nem rossz, de még jobb, ami ezután jön: az ember hátatfordit a masszőrnek, aki most megragadja és saját fenséges kezével megdögönyözi a nyakat, a vállat, a karokat, azután egy parányit rácsap az emberre, ami azt jelzi, hogy kész, fertig, jöhet a másik. Herr Müller vagy Frau Trost. I Minden fülkében folyik a masszírozás: háromnégy perc és a masszőr már másnak nyújtja a kezét és segíti fel a vizalatti padra. Odakint most szabad uszkálás folyik, persze szintén parancsra, aztán ismét gyakorlatok következnek. 15—20 perc, az egyik csoport már kiment a vízből, nemsokára mi következünk, a tejüveg ajtók mögött már látszik a várakozó újabb „Gruppe”. Mi pedig mehetünk aludni a tigrismintáju műanyag pokrócok alá. Eins-zwei, eins, zwei... hanem a kattogó masinák atyjának is emlékművet állítottak itt. Mikor is élt? Megnézem: 1768—1850. És eltűnődöm: e nyolcvankét év alatt szép kis forgalmat bonyolított le a Császár-torony. A század végi Batsányi—Kazinczy—Verseghy-társaságtól egészen a szabadságharcot követő megtorlásokig szinte fölsorolhatatlan az ismert és ismeretlen foglyok sora. Ezalatt Madersberger mester odalent a városban kifundálta a varrógépet. Mig azok odafönt tétlenül seny védték, ő legalább az emberiség számára mindmáig hasznosan költötte el kimért idejét. Amikor 1850-ben meghalt, akkor hurculták Czuczor Gergelyt Kufsteinba. A varrógép pedig világhódító útjára indult. Másnap reggel, amikor kinézek a szállodaablakon, nem vagyok képes legyűrni ellenszenvemet. Nem tudom angol turistaként látni ezt a várost. Nem tudom levetni az elfogultság szemüvegét. Mit láttam, vagy mit véltem látni e barátságos városból végül is? Mindenről csakis az jutott eszembe. Mindenütt csak őket láttam kisérteni. Kazinczy nagylelkűbb volt. Hogyan is Írja le a „Fogságom naplójában”-ban a pillanatot, amikor Kufsteinba toloncoltatva a riasztó Császár-toronyból meglátja a várost és környékét? Leiija, festőién, már-már elragadtatással, a tájat, és igy fejezi be: „Gyönyörű látvány — szabadnak”. Egy angol turista elfogulatlanságával gyönyörködött a Kaiserbergben. Nyolc méter vastag falak között, zárkájában a gyomorszékkel. Görgey Gábor GONDOLATOK Mielőtt ajtót nyitnál, vizsgáld meg, tiszta-e a kilincs? * A kenyérszegéshez csak egy kés, a szószegéshez csak egy késés kell. * A húr nem tud hangot adni, amig meg nem feszitik. * A sebezhető pont az írásjelek szégyene. * A viz akkor sem jön tűzbe, ha az izét becsmérlik.
