Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-23 / 43. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL VIDÁM UTIJEGYZETEK CANNELONI KIRÁLYLÁNY ÉS RAVIOLI KIRÁLYFI FÖLDIÉN Irta: VAJDA ALBERT IV. Egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy valaki megtekintse ' Olaszország összes műkincsét, valamennyi templomát, szobrát, a nagy mesterek: Tintoretto, Giotto, Tiepolo, Leonardo, Tizian, Carpaccio, Canaletto és Canneloni festményeit. Azok a kedves olvasóim, akiket érdekel a művészettörténet, most bizonyára összehúzott szemöldökkel kérdik: Ki az a Canneloni? Ilyen nevű festőről sohasem hallottam... Bevallom, én sem! Ilyen olasz festő ugyanis nincs... Valójában Canneloninak hívnak egy remek olasz ételt. Nem véletlenül soroltam a nagy mesterek közé. hanem azért, hogy ezzel is bizonyitsam: Olaszországban még az ételeknek is olyan neveket adnak, amelyekből árad a művészet. A jó magyar konyha fogásait a nevén nevezzük. Az étlapon ez áll: ..rántott borjuszelet” — és máris mindenki tudja, miről van szó. A főtt marhahús, ecetes tormával, senkit sem téveszt meg, a név elmondja, hogy mit takar. És igy folytathatnám a töltött káposztával, a marhapörköltön át, egészen a lecsós sertéskarajig. Az olasz ételek neve ezzel szemben olyan, mintha valamennyi mögött egy-egy operahős rejtőznék. Egyetlen trattoria asztalához sem tudtam úgy leülni, hogy az étlap láttán meg ne elevenedett volna előttem egy olasz opera. Ilyenféle szöveget mesélt az étlap: Zuppa di Verdura tartomány fővárosában, Minestronéban él a szépséges Canneloni királylány. Zord atyja a szomszédban élő gonosz varázslóhoz, a Prosciuttohoz akarja kényszeríteni, de Canneloni szive már másé, ő a délceg Raviolit szereti, aki édesanyjával, Lasagnával uralkodik a szomszédos Pizza nevű varos-államban. Prosciutto elküldi csatlósait: Pasta Sciuttát és Anti Pástot, a két kotnyeles kerti törpét, hogy ejtsék foglyul Raviolit. De a hűséges Sugo lerántja a leplet az ármánykodókról, mindkettőt bezárják a Pastina di Brodo börtönbe. Prosciuttot emiatt enni kezdi a sárga irigység, miközben Canneloni és Ravioli, az elmaradhatatlan Sugo kíséretében elénekli a győzelmi áriát... Mennyi dallamos-nevű opera-szereplő... Csak az a baj, hogy valamennyi név egy-egy olasz ételkülönlegességet takar. És ha behelyettesítjük a neveket, hát akkor bizony furcsa kis opera kerekedik ki belőle... Zuppa di Vtrdura — magyarul zöldséglevest jelent, igy tehát az étel-operám szereplői nyakig ülnek a levesben. A szépséges Canneloni — vagyis a palacsintatésztába burkolt darált hús — nem akar a gonosz varázslóhoz, Prosciuttohos — illetve a nyers sonkához — férjhez menni, mert szive Raviolié — aki hússal töltött barátfüle néven szerepelhetne magyar étlapon. Ravioli anyja. Lasagna pedig a mi sonkáskockánkhoz hasonló ételjelenség. A két kotnyeles kerti törpe: Pasta Scuitta — különböző tésztaféleség — és Anti Pasto — felvágottas tál. Pastina in Brodo börtöne egyszerű húsleves, mini-tarhonyadarabkákkal és végül a hűséges Sugo, az elmaradhatatlan, magyarul mártást. vagy még magyarabbul „szaftot” jelent és valóban elmaradhatatlan a legtöbb olasz étel mellől. így forr össze a művészet, az opera, a zene Olaszországban még az ételekben is. Ha ezt halljuk: Ravioli vagy Canneloni, azonnal halhatatlan szerelmespár jelenik meg lelki szemeink előtt. Rómeó és Julia, Antonius és Cleopátra, Petrarca és Laura... Ravioli és Canneloni, örök szerelmesek, akik szorosan átölelik egymást. De ha nevén nevezzük az étlap-gyerekeket, eloszlik a varázs és ránktör a rideg próza. Mert azt igazán nem lehet elképzelni hogy a „Húsos Palacsinta és a Húsos Barátfüle” szorosan átölelik egymást. (folytatjuk) ÖREG FIÓK Öreg fiók, sok régi holmi, tűk, gyűszű, tarka cérnaszál, darab szövet lyukat foltozni, de a lyuk nincs seholse már. A rozsdás olló busán vádol, rég nem csattog már idekint és a sok gomb nem egy ruháról, egy életről szakadt le mind. Falu Tamás SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT XANTUS JÁNOS (Folyt, a 8. oldalról) pénzügy” terhére ezt a keleti kutatóutat megszervezni. Arany János titoknok egyik ülésen személyesen is közölte a kiküldetést Xantusszal, majd 1868. december 22-én levélben értesíti: „...Tekintetbe véve az idő rövidségét, az Akadémia ugv határozott, hogy minden további fölterjesztést mellőzve szakbizottságaink részéről, ezek utasításai együttesen, azonnal tétessenek át Tekint Uraságodhoz. Mihez képest máris szerencsém van a bizottsági ülések jegyzőkönyvkivonatait, a botanikai, ásvány- és földtani gyűjtések stb. tárgyában való kívánalmaikat ezennel átküldeni és fogadja legszívesebb szerencsekivánataimat és üdvözlésemet, mellyel vagyok Tek. Urnák alázatos szolgája: Arany János,” Arany az évi nagygyűléseken kétszer is igen melegen emlékezett meg Xantus hazaküldött muzeális anyagáról, mert első állomásuk, Ceylon után még számos országban, városban gyűjtött, például Szingapúrban, Sziámbán, Japánban is, közben az expedíció vezetőjével szakított, mert rájött, hogy haza Írott leveleit cenzúrázzák. így aztán magányosan kutatott tovább, Borneó szigetén még egy ritka óriás orangután majmot is elejtett és egy rinocéroszt. Több mint húsz nagy láda küldeményét kapta a Nemzeti Muzeum. Lappangó trópusi betegséggel tért haza, már nem tudta katalogizálni a sok áldozatával gyűjtött természetrajzi anyagot, 68 éves korában meghalt. EGY KIADATLAN LEVÉL Mexikóból irt, kiadatlan levele ez: Szalay László urnák, akadémiai titkárnak. Pesten. Szives sorait, mellyekben tudtomra adja, hogy a tengerész mérnökkari munkálatok kiadása szerencsésen megérkezett Pestre, e napokban kezeimbe jutottak, úgy a Backe urnák szóló levél is, mit már elküldtem Washingtonba, továbbra is ajánlva pártfogásába az Akadémiát. Ami a nekem szavazott köszönetét illeti, azt nem vártam, sem nem érdemeltem, mert szerintem minden külföldön tartózkodó magyarnak kötelessége hazájára visszaemlékezni, s nem szabad megfeledkezni soha e haza érdekeiről: s kétszeres kötelességem nekem szemelőtt tartani hazai intézeteinek érdekeit, ki nem csak magyar, de egyszersmint valamennyi hazai intézeteink tagja is vagyok. Legyen ön meggyőződve, hogy ezentúl is éppen úgy, mint eddig, minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy hazai intézeteinket átalán, de különösen az Akadémiát oly tárgyak birtokába juttassam, ami óhajtandó és kívánatos desideratuma. Ön úgy látszik, nem tudja, hogy én már nem lakom Washingtonban. Novemb. 27-én a Senatus amerikai Consulnak nevezett ki nyugati Mexikóba, s december vége óta itten lakom, azon hivatalos minőségben, mi különösen érdekes csak azért is, hogy jelenleg elég alkalmam van a Muzeum és a Gazdasági Egyesület számára gyűjteményeket szerezhetni. Ha valamivel szolgálhatok Önnek akár Mexikóban, akár Washingtonban, tán szükségtelen is mondanom, hogy szolgálatjára állok mindenkor, s elvárom hogy oly bizalommal fog vélem parancsolni, a mint én valóban óhajtom, hogy parancsoljon. Magamat szives emlékezetébe ajánlva, megkülönböztetett tisztelettel maradok mint mindig, kész szolgája s tagtársa: Xantus János.” Kell-e ennél, a honfi-hűségrőf és kötelességről valló levélnél beszédesebb bizonyság, mint ennek a világhíres magyar tudósunknak saját kezű levele? Dr. Gergely Pál HUMOR — Doktor ur, rettenetes dolog történt a feleségemmel. Nem tudja kinyitni a száját. — Alighanem állkapocs-görcs. — Lehet, hogy az. Nagyon kérem, ha jövő héten lesz egy kis ideje, ugorjon fel hozzánk! * Postahivatal. Csinos fiatal nő nyújtja be az ablakon a szűkszavú távirati űrlapot: „Értesítelek, hogy gyerekünk született. Jelentkezz!” A postai dolgozó kiszól az ablakon: — Nem tüntette fel a címzett nevét és lakhelyét. — Azt sajnos, nem tudom... * — Megvettem az ön uj verseskönyvét — mondja egy hölgy az ifjú költőnek. Mire a poéta: — A, szóval maga volt az?! * A kislány féijhez megy. Egy ismerős néni azt tanácsolja neki, hogy mindent idejekorán meg kell beszélni. — Az én férjemnek a házasságkötéskor meg kellett ígérnie, hogy többé nem iszik, nem kártyázik, felhagy a dohányzással, nem szalad más nők után. — Ez igen. És megtartotta az Ígéretét? — Pontosan nem is tudom. Húsz év óta nem láttam őt. Vajda Albert
