Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-09 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR VILÁG 11. OLDAL KÉRDÉS — Tizenkét évvel ezelőtt, amikor bátyám meghalt, az volt az utolsó kívánsága, hogy én vigyázzak feleségére és gyermekeire. Én ezt azóta betartottam. Özvegye nem házasodott meg lyra, mert túlságosan rossz tapasztalatai voltak férfiakkal. Most ő igen beteg és az orvosok nem jósolnak neki többet mint hat hónapot. Tegnap, amikor gyerekeivel együtt meglátogattam őt, megemlítettem, hogy párnapos üzleti útra kell mennem. Nagyon kért, hogy vigyem őt magammal: ,,Szükségem van egy kis szeretetre” mondotta. Én csak azt tudtam válaszolni, hogy gondolkoznom kell kérésén. Én szeretem feleségemet és sohasem csaltam meg, ugyanakkor nem tudom, mit tegyek most. Mit mondhatok ennek a gyönyörű, érzékeny és szeretetrevágyó asszonynak, aki segítségemet kéri élete utolsó napjaiban? VÁLASZ — Az egyetlen megoldás az, hogy megmondja neki az igazat s nem viszi magával; megmondja, hogy feleségét nem akaija megcsalni. Esetleg arra is hivatkozhat, hogy ez üzleti ut, igy tehát maga senkit sem vihet magával. *** KÉRDÉS — Két éve járok egy nagyon helyes lánnyal és szeretném feleségül venni, de itt van a bökkenő. Mikor először találkoztam vele, hazudtam foglalkozásommal kapcsolatban és azóta sem mondtam meg az igazat. Én egy szemétgyűjtő vagyok és ezt nem mertem megmondani neki, mert attól féltem, akkor elhagy. Még a szüleinek is hazudtam. Most mit csínénak? Mondjam azt, hogy munkát változtattam és szemetes lettem?! Nagyon félek, ha megmondom neki, mit csinálok, nem jön hozzám feleségül, pedig ő az egyedüli lány, akit valaha is szerettem és tudom, hogy ő is szeret engem. Kérem, segítsen nekem! VÁLASZ — Tessék megmondani az igazat. Ha a kislány igazán szereti, ezért nem fog szakítani önnel. Munkája miatt pedig feleslegesen szégyenkeznie. Az is egy becsületes, szükséges munka. Semmi szégyellnivaló nincs rajta. *** KÉRDÉS — Mit csinálna ön, ha tudná, hogy férje volt felesége meg mindig szereti őt és szeretné visszaszerzni minden áron? Állandóan próbálkozik, hogy visszacsalogassa magához. Féijnél van ugyan, de nem szereti jelenlegi férjét. Azt hiszem, azt szeretné, ha féijet cserélnénk. Adjam fel férjemet a kedvéért vagy ne? VÁLASZ — Egy férfi nem sótartó, amit továbbadunk. Mit szól mindehhez a félje? Kérdezze meg őt. Ha ő azt mondja, szívesen visszamenne előző feleségéhez, engedje menni. Máskülönben maradjanak szépen házasok és ne izgassa magát a volt feleséggel. *** „PLASZTIKAI MŰTÉT” jeligére a válaszom pont az ellenkezője annak, amit az orvosnő mondott. Ha anyagilag megengedheti magának, hogy a műtétet elvégeztesse, akkor igenis tegye meg mielőbb. Nemcsak megszabadul a súlytól, hanem külsőleg is tetszetősebb lesz és féijének is nyilván jobban fog tetszeni. Persze ez a tanács kizárólag a gondolattal kapcsolatos és egy laikus véleménye, nem egy orvosé. Mindenesetre nem árt, ha megkérdez egy semleges orvost is azzal kapcsolatban, hogy lehet-e káros hatása egy ilyen műtétnek. Bár olyan sok ilyen műtétet hajtanak manapság végre, hogy nem hinném. *** „JÓ ÉJSZAKÁT” kívánóknak ma már, a válás után akkor sem tudnék tanácsot adni, ha akarnék. Mindenesetre az is egy vigasz, hogyha 25 évi házasság után el kellett válniuk, akkor mint barátok váltak el. JÁTÉK Csak nap legyen, csak szél legyen, ha iyra jössz imyd pénteken, kék csikókat pingál a fény tárt ablakom tükör-szemén. Csak nap legyen, csak szél legyen, ezüstből lesz a késznyelem, só és kenyér / az asztalon, rigószavad úgy hallgatom. Csak nap legyen, csak szél legyen, tulipánból szőtt réteken, tücsökszekér repít oda, és annak sem lesz ostora. Tasnádi Varga Éva VÉR ÉS ARANY ALKÍMIA A TÖRTÉNELEM TÜKRÉBEN Az alkimisták, a rózsakeresztesek szellemi atyja egy kopaszodó, lapos arcú, energikus külsejű férfiú: Theoprastus Bombastus Paracelsus, Zürich mellett született 1493-ban. Tudós orvos apjától hamar eltanulta az okkultizmust, az alkímiát. Vándorutjain bejárta Európát, hazánkban is megfordult. Freiburgban és Strassburgban tanított. Határtalan önelégültség jellemzi. Addig nem ismert szereket használ — betegei majd mindig felgyógyulnak. A baseli egyetemen működése valóságos forradalom. Az orvostudomány addigi orákulumait, Galenust és Avicennát a porba vágja, könyveiket a hallgatók előtt égeti el. Tessék csak elképzelni az előadása közben ide-oda száguldozó Paracelsust a meghökkent ifjú tudósjelöltek előtt: egyik kezében égő könyvvel orditva dicsőíti önmagát. S bár egész működésére misztikum, sok hókusz-pókusz volt jellemző, ő volt, aki megvetette a moder orvostudomány kémiai alapjait. * Életrajzírói sok variációt dolgoztak ki e kalandos életű ember portréjának megrajzolására. Egy legenda szerint Paracelsus még anyja testében akkorára nőtt, mint egy hároméves gyermek. Apja császármetszéssel segitette világra. Az újszülött Paracelsus már az első nap kenyeret evett tejjel, hisz miért is ne: minden foga megvolt már... } Paracelsus elsősorban orvos volt, nem aranycsináló. Utódai is többfélét kutattak; az alkimista vegykonyhákban egyaránt készült ecet, olaj, a tudósok a Nagy Titok keresése közben rájönnek a cinóber és a szalmiáksó előállitására, s közölnek recepteket köszvény ellen. Az 1500-as évek derekán Frigyes württembergi herceg egész kolóniát tartott alkimistákból. Igen sok csaló használta ki vendégszeretetét. A kolónia szakadatlanul fogyasztotta a pénzt, ahelyett, hogy termelte volna. S ha a herceg időnként felakasztatott is néhányat alkimistái közül, még az is pénzbe került... A vérpadra jutott Georgius Honauer is. 1596-ban lépett a herceg szolgálatába, de hamarosan kiderült: csaló. Az ítélet: „jobb keze üttessék le, ő maga pedig aranyos ruhában felakasztassék”. Később ezt „enyhítették”, csak két ujját vágták le. Felakasztani — felakasztották. A kivégzés, a ceremónia állítólag háromezer forintjába került a hercegnek, de mi volt ez Honauer által eltékozolt kétszázezer tallérhoz képest?! * Voltak, akik csoportosan garázdálkodtak. A XVI. század közepén négytagú együttes vezette félre hosszú ideig Braunschweig urát. A herceg olyan türelmes volt, s ha olykor-olykor mégis kérdezősködött, a társaság vezetőjének, Schomb Henriknek a felesége, a szépséges Anna nyugtatta meg. Közben a többiek szép sorban meggyilkoltak mindenkit, aki csalásaikat észrevette. Végül is elnyerték büntetésüket, az Ítélet még abban a kegyetlen korban is példás volt. A két főkolompost tüzes fogókkal szaggatták négyfelé, a csalfa Annát vasszékben égették el, a főgazembert pedig kerékbe törték, holttestét felnégyelték. * Magyarországra rengeteg külföldit vonzott a gazdag aranybányák, ezüstlelőhelyek hire. Igaz: a hazai chemikusok sem tétlenkedtek. A magyar alkimisták között volt orvos, pap, földbirtokos, iparos és testőr. Tudományukat külföldi egyetemeken szerezték. Kevesen voltak — aranyat ők sem találtak. 1619-ben a kassai városi tanács a Tolna-testvérek alkímiával eltékozolt vagyonával foglalkozott. Gróf Bercsényi Miklós jogosan érdemelte ki az aranycsináló generális címet. Lippay György hercegprímás, gróf Forgách Ádám, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is egy-egy időre áldozata lett az aranycsináló láznak. (Folyt, a 13. oldalon)-------------------------1-----------------------------------------MOSOLY RAVASZ Vacsorára hívja a fiú a lányt az üdülőhely nem éppen olcsó vendéglőjébe. De amikor nézi az étlapot. mentőötlet jut az eszébe. Gyengéden odafordul a lányhoz: — Mit ennél, kövérkém? * ELLESETT PÁRBESZÉD — Eddig agglegényként éltem. Hiányoztak a gombok az ingemről, a zakómról. Otthon hideg felvágottal vacsoráztam. Aztán találtam magamnak egy kedves kis asszonykát. — S azóta? — Meleg étel. tökéletes ruházat. — Gratulálok. — Köszönöm. Ha már az asszonynak fel varróm a gombjait, egv füst alatt a saját gombjaimat is felvarroni. Es az is mindegy, hog\ egy személyre, vagy két személyre fő/ök-c...
