Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-10 / 28. szám
OOTHIH HYÄÖTH lBp[o OS DEK MÁRIA TANÁCSADÓJA B BIZALMAS.—Fiam válni készül a feleségétől, aki mindig nagyon kedves volt hozzánk. A fiam el akarja ugyanis venni azt az asszonyt, akivel hat hónapon keresztül viszonya volt. Ez a helyzet súlyos károkat okozott a vele való kapcsolatunkban. Úgy érzem, soha nem leszünk vele tökéletesen egyetértésben. Ami engem érdekel, az, hogy miként bánjunk ezzel az m’ nővel. Nagyon keserűen érzek vele szemben, de tudom, hogy ha legalább szinleg nem fogadom be a családomba, akkor a fiamat is teljesen elidegenitem. Ezt azonban nem akarom, de ha az ly asszonyt úgy üdvözlöm a családunkban, mint leányunkat, akkor képmutatóvá válók jelenlegi menyemmel és családjával szemben. Ez pedig nagyon fájdalmasnak tűnik szintén. Már beszéltem a lelkészemmel, a házassági tanácsadóval és a családom tagjaival is. Egyiktől sem kaptam megnyugtató tanácsot. V^jon ön tudna-e valamilyen segítséget adni? VÁLASZ. — Döntése világos. Ha elutasítja fiának leendő feleségét, akkor a fiát is elveszti. Fogadja be az uj menyet, mint családtagot. Ami barátait és rokonait illeti, úgy vélem, az 6 esetük nem olyan fontos, mint fiával és leendő feleségével szívélyes kapcsolatot kiépíteni, hiszen éppen ezt akarja. Érthető, hogy ez nem megy könnyen, de talán idővel mégis sikerülni fog. Egy (randa közmondás szerint megérteni ennyi, mint megbocsátani, eee ÖNÁLLÖTLAN. — Isányemmd már Us ham éta problémáim vannak, bár áriádon tőlem téliét át amgMIom áa nmet Is magleamk ásta. Mari 22 évse* ée egyetemre Jár. míndta Utfind tanaié vak, de Itthon semmire nem képéé.Sőt, most azt emlegeti, ha megkap)« a diplomáját, azonnal elköltözik a lakáéból, mert önálló életet akar élni. Amikor ezt hallom tőle, a plafonig szeretnék ugrani mérgemben, mert jól tudom, nem lesz képes megállni a sóját lábán. Alapjában véve jó leány, és soha nem volt vele bojom más téren. A házi munkát azonban egyáltalán nem szereti. Soha nem tett még sóját magáért semmit és nekem sem segített. VÁLASZ. — Amikor leányuk azzal fenyegetőzik, hogy elhagyja az otthont és eltartja önmagát, tulajdonképpen természetes módon fejezi ki, hogy független akar lenni és saját mata akaija kiépíteni további életét. Úgy tűnik, önök otthon akaiják tartani a leányukat, nem a segítségnyújtás végett, hanem mivel túlságosan éretlennek tartják az önálló életre. Pedig engedniük kellene, hadd kezdjen külön életet, nert ha mint egyetemista kiválóan megállta a helyét, ■gész bizonyosan az önállóságból is jól vizsgázik, önöknek inkább bátorítani kellene őt, hogy váljon innállóvá. Amennyiben nem sikerül neki a különélés, igyis visszakérezkedik, és akkor uj kapcsolatot épit ki züleivel, sokkal érettebb és szeretettel teljesebb zinten. *** NORMÁLIS — 23 éves férfi vagyok, és még ímmi tapasztalatom nincs nemi téren, sőt még nem csókolóztam. Áz az igazság, hogy nem is gondoltam rre, amíg a 20 éves életkoromat el nem értem. Azóta tár kezdem fontolgatni: ,,Nos, egy napon mégiscsak MAGYAR HÍRADÓ meg fog történni...” Most azonban az a gondolat kezd gyötörni, hogy normális vagyok vagy nem. Ml a normális ezen a téren? Az nem zavar, hogy szexuális vágyam nincs, mert nem sokat gondolok rá. Néha azonban foglalkoztat az a kérdés, hogy v^jon az első tapasztalatom milyen lesz, és ez egy kissé elrémitően hat rám. Attól félek, hogy nem leszek eléggé megfelelő, és ez megalázó lesz rám nézve. Már találkát adtam néhány leánynak, de amikor úgy látom, hogy legközelebb csók lesz a találkából, azonnal lemondom a találkát. Mi lehet a bqjom? Szükségem van talán orvosi felülvizsgálatra? Elég szűkösen élek, és ezt egyelőre nem engedhetem meg magamnak. Köszönöm, hogy időt fordít kérdésem megválaszolására. VÁLASZ — Ha úgy gondolja, hogy orvosi vizsgálatra volna szüksége, akkor az anyagi nehézség nem lehet kifogás. Bizonyára van olyan orvosi rendelő, ahol nem túl sokat kérnek egy vizsgálatért. De addig is számolja fel aggodalmait. Ha majd egy olyan leányt talál, akit meg is mer csókolni, ne vonakodjék. A többi jön magától. Rómát nem egy nap alatt építették fel. ATYÚKÉS A TOJÁS. AVAGY KI MIT TUD? A tyuk és tojás váltig vitáz, hogy melyikük volt legelébb? Mivel e tény kissé homályos > nem tisztázta sok ezer év. A tojás hetykén szói a tyúkhoz: — Ki kezdte a sort: te vagy én? Hovatovább már nem is fontos, Figyelj ide, most kioktatlak te régimódi tyukanyó: ma nem azt nézik, ki volt előbb, hanem ki előbbrevaló? A te toildiszed fakó, borzas, és ósdi rajtad a ruha: az én héjam fehér és fényes, áram vonalam szép sima... Mit is tanulhatnék én tőled? Én nálam mivel vagy te több? Ma már modernebbek és főleg önzőbbek is az erkölcsök. Ne hivatkozz, hogy te kreáltál: ez nem érdem, ez nekem jár... Légy büszke, hogy ily remek utód őse lehetsz, te vén madár! — A tyuk csak egyet kotkodácsol és szól szerényen-szeliden: — Záptojást bezzeg sokan láttak: de záp-tyukot?... Még nemigen. — Bedő István EMBEREK ÉS ESETEK A DOLLÁR 1. — Mennyit mutat az óra? — kérdezte Abai, miközben kiszállt a taxiból. — Öt dollárt — felelte Babai. Abai fizetett, aztán odaadott még egy dollárt. — Köszönöm — mondta Babai, azzal továbbhajtott, Abai pedig bement az üzletbe. * Babainak nemsokára letelt a szolgálata, hazament. Alighogy hazaért, csengettek. A postás volt. Ötven dollár volt a „Special Delevery”-ben, egy régi adósa küldte Babainak. Olyan pénz volt, amire már régen keresztet vetett. — Egy pillanat — mondta a postásnak. És odaadta a dollárt, amit Abaitól kapott. — Köszönöm — mondta Csabai, a postás. 3. Csabai aznap vendéglőben ebédelt, mert a felesége felruccant a nénikéjéhez. Az ebéd jó volt, a kiszolgálás figyelmes. Csabai fizetett, aztán a zsebébe nyúlt, elővett egy dollárost és az asztal sarkára helyezte. Azt a bizonyos dollárt. — Köszönöm — mondta Kábái, a four... 4. Kábái aznap korábban végzett, átszaladt a borbélyhoz megnyiratkozni. Meg is borotválkozott, bekölnizték, bepuderezték, majd fizetett. Aztán elővett a zsebéből egy dollárt. — Köszönöm — mondta Abai a fodrász. így szerzett Abai csodálatos dolláija egy nap alatt négy embernek örömet és tetejébe még most is ott van Abai zsebében, ha azóta ki nem adta. g.m. 11. oldal NEVESSÜNK — Nagyon sajnálom — fordul a vendég a pincérhez — ha kifizetem a számlát, nem marad egy dollárom sem a borravalóra. — Várjon egy kicsit — igy a pincér — még egyszer átnézem azt a számlát. *** Az üdülővendégek _rra lesznek figyelmesek, hogy Eperjeskeiné hirtelen összecsomagol és utazni készül. — Miért megy el ilyen hamar? — kérdezik a szobatársai —, hiszen két hétre jött. Elfogyott talán a pénze? — Éppen ellenkezőleg! A férjem már másodszor küldött pénzt, anélkül, hogy kértem volna. *** A Louvre-ban egy amerikai turista igy szólt az emléktárgyakat árusító nőhöz: — Szeretnék egy reprodukciót Mona Lisáról, de ha lehetne, más pózban... — Milyen pózban? —Profilban. *** — Szerelmes tudnál-e lenni olyan nőbe, aki nálad öregebb? — Soha! Nem találnék olyan nőt, aki azt mondaná, hogy öregebb nálam! *** — Hogy sikerült a házasságod? — Alig különbözik a mátkaságtól. — Hogyhogy? — Azelőtt éjfélig üldögéltem, s vártam, mikor megy már haza. Most éjfélig üldögélek, s várom, mikor jön már haza... *** Két hollywoodi sztár kislánya.beszélget; — Örülj az uj papádnak, nagyon rendes bácsi. Tavaly az én papám volt.
