Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-02 / 40. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ A TANYA VILÁG PIPÁS HÖHÉRNŐJE Irta: SIMA FERENC Atokháza... Már a neve is borzongatóan hangzik, mint az éjféli bagolyhuhogás. A szegedi tanyavilágnak ez a kis települése ötven évvel ezelőtt az országos nagy nyomorból is kirítt szörnyű szegénységével, primitiv életkörülményeivel. Nem volt család, ahol háromszor ettek volna naponta, és a két evésre feltálalt étel is inkább moslékba kívánkozott, mint asztalra. A szegedi hatóságok egymásután könyvelték el azt a sok-sok öngyilkosságot, amelyet az emberek ezen a tájon a nyomor helyett választottak. Nem volt hét, hogy valaki ne vetett volna véget életének ezen a vidéken. Soha egyetlen esetben sem folytattak le törvényszéki orvosi vizsgálatot: az elhunytat elföldelték, az anyakönyvbe a halál okaként beírták az öngyilkosságot, amelyek között pedig voltak rejtélyes esetek is. Am ki törődött volna annak idején azzal, hogy egy tanyai paraszt holttestét felboncoltassa a szegedi klinikán? Úgy írja a krónika, hogy 1932-ig ezen a tájon gyakoribb volt az öngyilkosság, mint a természetes halál. Volt ennek a zártéletű tanyavilágnak egy szinte misztikussá nőtt tagja, bizonyos Rieger Pál, vagy ahogy a köznyelv hívta: Pipás Pista. Ez a titokzatos életű ember tanyáról-tanyára járt, szállást kért és ka-* pott, aztán segített a ház körül, betegségeket gyógyított, intézkedett a tanya ügyes-bajos dolgaiban. Szája sarkában az elmaradhatatlan pipával. Ha valakinek gondjára-bajára tanács kellett, csak átszólt a szomszédjának és ezzel a hírlánccal kerítették elő Pipás Pistát. Ő pedig soha nem késlekedett, gyorsan megjelent ott, ahova hívták. 1932 márciusában egy névtelen levél érkezett a szegedi ügyészségre, amelyben a levélíró arról értesítette a hatóságokat, hogy az a sok titokzatos öngyilkosság, amely az elmúlt 8-10 évben történt Atokházán és környékén, tulajdonképpen nem mind volt öngyilkosság, ellenkezőleg: gyilkosság! Pipás Pista, a tanyavilág ítéletvégrehajtója ölte meg ezeket az embereket. A kivégzés kötéllel történt. A névtelen levélíró szerint legalább 70 öngyilkosnak elkönyvelt tanyai ember halt meg Pipás Pista kezétől. Hogy mi volt az ok és a módszer? Ha nagyon részeges, durva volt családjával szemben az apa, akkor összeült a rokonság — feleség, testvérek, gyerekek —, és ha úgy látta célszerűnek, kimondta a családfőre a halált. A döntés után hírlánc repítette a hivó üzenetet Pipás Pistáért. Mivel még a férfiak is rettegtek ettől a misztikus tulajdonságokkal felruházott személytől: első szavára hajlandók voltak eléje állni — bárha sejtették, hogy mi következik — és Pipás Pista már dobta is a hurkot áldozata nyakába. Az igy megfojtott embert aztán a család tagjai áthurcolták a kamrába, vagy az istállóba, majd a holttestet felakasztották a gerendán átvetett kötélre, azt a látszatot keltve, mintha önkezével vetett volna véget életének. Pipás Pista átvette a vérdijat és eltávozott. Az özvegyen maradt asszony pedig reggel elindult Szegedre, jelenteni a hatóságoknak, hogy öngyilkos lett a félje. A szegedi ügyészségen először nem akartak hinni a névtelen levél Írójának. Rossz tréfára gondoltak. De az egyik fiatal ügyészt mégsem hagyta nyugton a hetvenszeres gyilkosság állítása. A két utolsó ,,öngyilkos” Dobák Antal és Börcsök István volt, Átokházáról. Anélkül, hogy a családot értesítették volna: mindkét sirt exhumálták. És a i-------Szegedi Orvostudományi Egyetem boncolása gyorsan megállapította: mindkét férfi gyilkos megfojtás áldozata lett. Pipás Pistát mostmár letartóztatták, vasraverve szállították a szegedi ügyészség fogházába. Heteken át folyt a kihallgatás. Körmeszakadtáig tagadott. Egy napon aztán furcsa bejelentést kapott az ügyész. Rieger Pál cellatársai panaszkodtak, hogy Pipás Pál még egyszer sem mosakodott és már olyan büdös tőle a cella, hogy nem lehet kibírni. Az ügyész elrendelte, hogy a börtönőrök füröszszék meg Pipás Pistát. — Megkíséreltük — jelentették azok másnap —, de erőnek erejével ellenállott. Azt mondja, neki olyan betegsége van, hogy ha viz éri a testét, napokon belül belehal. Az ügyész mostmár a törvényszéki orvossal vizsgáltatta meg Pipás Pistát.-* Megállapítottam — jelentette neki rövidesen az orvos —, hogy Rieger Pál tulajdonképpen nem férfi, hanem — nő. Azért nem akart mosakodni férfiak Aratásig A nap már estjébe hajlott,, amikor befordult a Farkasdűlőre. Mindegy, a búzát még megnézi, sötétedésig hazaér. Eleget járkált délután óta, de fejébe vette, hogy a falu körül szétszórt szántóit a fejében egybe vonja. Legalább ott legyenek egymás mellett, hogy végignézzen rajtuk. Időközben az asszonynak majdcsak eszébe jut, hogy vessen egy kéve szárat, vagy szénát a lovaknak. Szép zöld a búza. Jól kikelt, szépen bök rosodik. Szeretne végigsimítaiu. a búzaszálakon. Ha gyerek lenne, talán még meg i^ hemperegne benne, mint az ott*; honi Xtolkmacskák, a kerti árpában. Nézelődés közben cigarettát sodort, az első szip paritással teleszívta magát füsttel és friss levegővel. Hasonlót érzett, mint az ösztön nel telített élőlények: nem elég csak látni a zöldellést, a rügyfakadást, a test minden pórusával érzékelni kell azt. Csak így fog hatja fel a bonyolult agy ezt az egyszerű élményt. Ahogy a tarkójára tolta a kalapját, hóm lokán érezte az eddig megbújt szél rezzenését. Ez a megmozdulás semmiképpen sem hiányzott, a búzaszálak lassan ünbolyogni kezdtek. Hirtelen kijózanodott. A szél apránként, konokul lopkodta a földből a nedvességet. Az ugaron megmozdult a szürke por. — Ez a bácskai eső — tört fel belőle egy sóhajtás. Minden megvan, ami a jó terméshez kell, csak egy kiadós eső hiányzik. Hajnalban az első dolga volt, hogy elvégezzen a jószág körül. Mire bement reggelizni, a felesége javában olvasta az újságot. Korán járt errefelé az újságkihordó, már az első kakasszónál megkezdte a munkát. Az asszony legfontosabb dolgai közé tartozott, hogy megnézze a televízió műsorát és a rádióműsort. Nem is érdekel te holmiféle hétköznapi dolog. Tőle ugyan várhatott a kerti, vagy a mezei munka, de a férje intésére mindig megcsinálta a legfontosabbat. — írja-e az esőt? előtt. Az események mostmár gyorsan peregtek. A leleplezett nő özvegy Rieger Pálné volt, és titkának kiderülése után a már úgyis eléggé rábizonyított két utolsó gyilkosságot beismerte, amelyek régebbi esetek voltak, igy a boncolás már nem tudott volna bizonyosat megállapítani, letagadta. — Mi vitte rá, hogy férfiruhában járó, fogadott hóhér legyen? — kérdezték kihallgatói. — Én itt születtem Atokházán, de már 13 éves| koromban elkerültem cselédnek Turócszentmártonba, egy földesurhoz — vallotta. — Két hete voltam ott belső cseléd, amikor a hálószobájába rendelt a gazdám és vele kellett töltenem az éjszakát. Én sivalkodtam, rugtam-vágtam, de az a nagydarab ember maga alá gyűrt és ott végem lett. Aztán már nekem jó dolgom lett ott a kastélyban. De a megerőszakolásom éjszakájáért mégis bosszút esküdtem alkalomadtára a férfiakon. Ebből a bósszuból követtem el Pipás Pista gyilkosságait. Hja, a férfiruha? Azt meg azért viseltem, hogy férfinapszámot kapjak, mert az magasabb. A Pipálás meg azért kellett, hogy biztosabban férfinek nézzenek. Kétrendbeli gyilkosság miatt kötéláltali halálra ítélték és 1933 december 8-án akasztották fel. Felbujtó két bűntársa, a két özvegy 15-15 évi fegyházat kapott. — Ugyan, éppen az érdekel engem. — Téged ilyesmi sohasem érdekel! A vita elfajult volna, de Palinak reggeliznie kellett Mérgében úgy hányta befelé a falatokat, mintha a háta mögé dobálta volna. A gyor? reggeli után kiment a kertbe, hogy elgereblyézze a krumpliföldet. A kutya ott okvetetlenkedeít a kertkapuban. Mindig reszeli a fene a kert be menésért, kapott egy rúgást, hogy elment tőle a kedve. Belépett a rozoga kert kapun. Még jól látszott a kapával ültetett bokrok helye. A határban ültetett krumplinál még érthető, hogy elgereblyézlk; netán kiszedné valaki a nyomok után. Megtörtént már sokszor az ilyesmi, a gazda nem győzött eleget csodálkozni, hogy miért olyan foghíjasak a sorok. A kertben mi értelme van a gereblyézésnek? Pali a szokástól nem tudott eltérni, meg azután más dolga nem volt. Szerette, ha mindenben első, ő már régen felásta a kertet, ami kor a szomszédok még meg sem kezdték. — Maga sem akar úgy járni, mint az egyszeri ember — szólt át a szomszéd. — Hát az hogy járt? — No, az olyan ember volt, hogy nyálolvl. a 13. oldalon) H U-M-O-R ! — Egész életemben húst ettem; ezért vagyok olyan erős, mint egy bika. — Érdekes, én harminc éve csak halat eszem, és mégsem tudok úszni. *** Az orvos átnyújtja a receptet. — Remélem, nem esik majd nehezére lenyelni a kissé nagy tablettákat. A páciens megnyugtatja: — Ezért ne aggódjon, doktor ur. Ha látná, naponta mennyit kell nyelnem az irodában! *** Egy férfi ajándékot szeretne vásárolni felesége születésnapjára. Hosszas nézelődés, tanakodás után megkérdezi az eladótól: — Mondja, kisasszony, ha maga lenne a feleségem, minek örülne a leginkább? — Egy más férjnek!
