Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-02 / 40. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — Negyvenes éveim végén járok, vagyis a változás korának kellős közepén. Az utolsó pár évet leszámítva, mindketten — a férjem és én — úgy éreztük, remek a házasságunk. Mostanában, a korom miatt, nem nagyon érdekel a szex, ha mégis kedvem van nagy ritkán, akkor meg a férjem impotens éppen. Egy időben alkohollal áthidaltuk az akadályokat, de most már az sem segit. Reggelenként mindketten rosszkedvűen ébredünk, s csak akkor kezdünk élni, ha lehajtottuk az első koktélt. Ez tzonban nem jelenti azt, hogy alkoholisták vagyunk, labár határozottan megváltozott az életmódunk. Mind ezek a problémák csak a változó kor miatt vanlak, amin úgy a nők, mint a férfiak keresztül nennek? VÁLASZ — Nem gondolom, hogy a levertség és a zex iránti érdektelenség feltétlenül a változó kor észéi. Sok függ attól, hogy a személy hogy áll hozzá a dolgokhoz és mit vár későbbi éveitől. Sok félreértés, félremagyarázás zavarja meg a változás korában levőket. Sok nő azt hiszi, valami nincs rendben, ha későbbi éveiben is érdekli a szex. Manapság azonban nem igy van. Nagyon sok házaspár él zavartalan házaséletet mindaddig amig fizikailag egészségesek. Sokan többet várnak ezektől az évektől, s ha elképzelésük nem válik valóra, aggódnak és nyugtatószerként újabb és újabb italért nyúlnak. Férfiaknak a sok alkohol okozhat impotenciát. Valószínűleg ez áll fenn az ön férjénél is. Egy nagy utazás, minél messzebb az otthontól, a megszokott környezettől, mindkettőjüknek és házasságuknak is csak jót tehet. * KÉRDÉS — Valószínű, nem állok egyedül problémámmal. Kérem, segítsen nekünk! Anyósom ez évben már harmadszor jön hozzánk látogatóba, két hétre. Jól meglennénk vele, ha úgy viselkedne, mint egy vendég, de ő abban a percben, ahogy megérkezik nekiáll takarítani, lakást rendezni, jó tanácsokat adni, hogyan lehetne még hangulatosabb a ház és igy tovább. Minden mondatot úgy kezd, hogy „Miért nem csinálod...?” A legújabb témája az unokája. Kritizálja hogy öltöztetem, hogy etetem és igy tovább. Most már mielőtt megérkezik reszketni kezdek az idegességtől. Mire elutazik idegcsillapitókat szedek és nem beszélünk egymással, de még a férjemmel sem, aki azt hiytogatja: „csak segíteni akar!” Érti a helyzetet? VÁLASZ — Egy bizonyos, ön soha nem fogja anyósát megváltoztatni, tehát egyszerűbb, ha ön alkalmazkodik, amennyire lehetséges. Pár használható tanácsot is megpróbálok adni: először is — próbálja valahogy a látogatások számát lecsökkenteni, ha enynyire zavarja anyósa jelenlétét. Másodszor — mikor anyósa ötleteket ad, mosolyogjon és válaszolja azt, hogy „lehet, hogy igaza van, majd gondolkozom rajta”. Mindjárt csökken a feszültség, ami nem jelenti azt, hogy meg is kell tegye, amiről épp szó volt. Harmadszor — azon igazán felesleges fennakadni, ha anyósa takarít, legalább azalatt az idő alatt önnek nem kell. * KÉRDÉS — 72 éves férfi vagyok. Két héttel ezelőtt elmentem a fiam házához, felesége fogadott az iu'tóban , derékig meztelenül. Közölte velem, hogy a fiam nincs otthon és hivott be, hogy igyák meg egy kávét vele. Nem tudtam, mit csináljak, folyton az arcába nézve mondtam neki, mennem kell, mert dolgom van. Erről az esetről nem szóltam eddig senkinek, amikor\s fiam hivott, hogy meiyek el a házához. Mikor odaértem felesége nyitott ^jtót, tetőtőltalpig meztelenül. Motyogtam valamit szerszámokról és egyenesen hazahajtottam. Nem hiszem, hogy mégegyszer rá tudok nézni erre a lányra. Mit csinálhat ez másokkal, ha engem igy fogad? Mit tegyek, szónak a fiamnak vagy felejtsem el az ügyet? VÁLASZ — Mihamarabb mondja meg fiának. Az ön menyének orvosi segítségre van szüksége — minél előbb, annál jobb. / / / HUMÁNUS BIRO — Mielőtt felolvasnám az ítéletet, fogadjon el egy kis sziverősitöt.------------r--------------------------------------------j---------Magyar lábnyomok i Folyt, a 8. oldalról) könyvek. Hatalmas levéltára volt, amely körül a nevezetes családi pereskedés támadt 1911-ben. (Kossuth Ferenc „örök letét”-ként áthelyezte a Nemzeti Múzeumba; a família turóci tagjai visszakövetelték — és 1913-ban az ő javukra döntött a bíróság. Az Ítélet érdekes megokolása egyes vitás pontokkal kapcsolatban egészen a Werbőczi-féle Tripartitum-ig megy vissza.) Kossuth kijelentéseiből, Jankovics naplója szerint: „Kilencven éves koromban is megkerestem a kenyeremet, naphosszat dolgoztam a toliammal... III.Napóleon évi 30,000 frank járadékot kínált nekem, ha ezzel a tollal az ő olaszországi terveit támogatom. Megmondtam neki, hogy ahhoz még ő sem elég gazdag, hogy én ilyesmire ráálljak... A Dunamedence kérdése igen nagy probléma. Mi magyarok úgy vagyunk vele, mint a cigány a régi adomában: hej, de jó gulyásleves lenne ebből a Dunából, ha lenne hozzá hús, meg krumpli, meg só, meg kenyér... Bolond, aki azt mondja, hogy áldás az öregség. Aki szegény, még lehet gazdag, és aki beteg, még lehet egészséges, de az öreg ember már csak még öregebb lehet... Vigyázz, fiam arra, hogy ne légy férfikorodban kövér. Az olyan ember érthet a szóhoz, de már tettre nem való. Ezek azok, akiknek a történelem csak ülő-szobrokat emel... Nem okos ember, aki azt állítja, hogy a tudomány ellensége a vallásnak. A kettő közt könnyű megvonni a mesgyét. A vallás ott kezdődik, ahol a tudomány végződik. A tudomány vezet a vallásig és a vajlás emel az örök fényhez, az tartja össze a világokat és azt nevezi a gyarló ember Istennek. Ilyen valláshoz nem kell babona. Ez vigasztal engem is hosszú számkivetésem idején minden csalatkozásban.” Jankovics idézgetés közben fel-felnézett. Belenézhettem a szemeibe, amelyek még látták Kossuth Apánk „fénylő kék szemeit” (Emerson). Ő még hallotta azt a „bűvös hang”-ot (Webster). Még látta „a barátságos, mégis harcos kifejezést a vereségében is dicső bajnok arcán” (Riley). Megkérdeztem, hogy nem szándékszik-e feldolgozni és kiadatni ezeket a nagyértékű naplójegyzeteket. Szomorkásán mosolygott: „Nincs valami nagy érdeklődés manapság ilyesmik iránt. Egy-két kis cikkem már lenne is készen. Nagyritkán felolvasok ezekből a jegyzetekből. Legutóbb Bartók tanár urat szórakoztattam velük...” Bartók Bélát, aki iránt szintén nem volt „valami nagy érdeklődés” akkor — és aki már 1903-ban, a „Kormányzó-Elnök” halála után alig kilenc évvel, megírta a Kossuth Szimfónát. Anekdoták híres emberekről J 'S Albert Einstein, a nagyszerű fizikus és matematikus, aki szabad idejében szívesen hegedülgetett, jó barátságban volt Artur Schnabellel, a hires zongoraművésszel. Egyszer együtt kamarazenéitek, és Mozart egyik nehéz szonátáját játszották. Einstein minduntalan kiesett az ütemből. Schnabel idegeskedni kezdett és rászólt: — Nem jó, Albert, ne igy! Egy, kettő, három, egy, kettő, három... Hát nem tudsz háromig számolni? * A neves angol portréfestő, Sir Joshua Reynolds egy alkalommal egy operaénekesnőről készített portrét. Megfigyelte, hogy modellje mindig természetellenesen csücsöríti a száját, hogy minél kisebbnek tűnjék. Egyszer aztán Reynolds nem állhatta meg szó nélkül: — Ha úgy óhajtja nagyságos asszonyom, akár egyáltalán nem festek szájat a képre. * Agatha Christiet arról faggatták az újságírók, mikor találja ki azt a rengeteg gyilkosságot, amit könyveiben megír. — Mosogatás közben — felelte a hírneves detektiv-regényirónő. — Utálok mosogatni, és valahányszor mosogatnom kell, oly düh fog el, hogy kedvet kapok gyilkolásra. * Alexander Humboldt német természettudós, a „Kozmosz” cimű világhirű tudományos mű szerzője, a világmindenségről irt tanulmányát olvasta fel, oly népes hallgatóság előtt, hogy sokan kiszorultak a teremből. De még a bentlevők is alig tudták figyelemmel kisérni a magasröptű előadást. A helyi lap tudó sitója a rendkivül nívós előadásról Írván imigyen go noszkodott: „...Végezetül meg kell jegyeznem, hogy a hallgat tóság nem fért a terembe, az előadás pedig nem fért i hallgatóság fejébe.” BIZONYOS IDŐ Bizonyos idő kell hozzá; idő kell, s folytatódik a legtöbb cselekmény, Sziszegve fonja át a repkény a tölgyfát, melyen kezed megpihent egyetlen egyszer, véletlenül. Benyomatot se hagyva múlhat el benned az öröm, a bánat; s helyettük egy tollpihe rezeg csak legbelül. Az összeforradt sebszélek kinyílnak, vagy beheged a fölhasadt halánték —. A szünet hosszú. Visszatérhet-e az ember oda, ahol sose járt még? Gutái Magda
