Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-10 / 28. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. oldal EGY SZÜLETÉSNAP ELÉ Irta: MIKES MARGIT Mikes Margit Ezúttal nem egy személy megszületéséről lesz szó, hanem egy nemzetéről. Az Amerikai Egyesült Államok a közeljövőben ünnepli kétszázadik születésnapját. Ebből az alkalomból nem valami hozsannázó, dythirambikus üdvözletét küldök a fiatal állam felé, bár ezt is a lagnagyobb mértékben megérdemli, lévén a világ első és leghatalmasabb országa, hanem miután az én hazám, Magyarország is a múlt század végén ünnepelte születésnapját, az ezrediket, helyénvalónak tartom, hogy inkább a két ország között párhuzamot vonva kiértékeljem történelmi helytállását, elért eredményeit, ezekből aztán némi következtetést vonjak le a jövőre nézve. Magyar hazám a kétszázadik évében már jól szervezett állam volt a Kárpátok medencéjében, hála Szent István királyunk állámépitő politikai géniuszának. Mikor egyidős lett az Egyesült Államok mai korával, vagyis kétszáz éves, körülbelül az Aranybula kibocsájtásának idején, első nagy tragédiájának előszeléről kapott hirt az Óhazában járt Julián baráttól. A tatáijárás hírét hozta Ázsiából, egy irtózatos erejű barbár mongol nép elindulását nyugat felé, amelynek mindent elsöprő erejével senki se tudott szembeszállni. Tehát a fiatal magyar állam első nagy katasztrófáját élte akkor, mikor körülbelül egyidős volt a mai Egyesült Államokkal. Ez utóbbi mostani születésnapját békében, fényben, nagyszerű eredmények létrehozásában ünnepelheti, a szegény kis Magyarországnak történelme egyik legnagyobb veszedelmével kellett szembenéznie. Mint tudjuk, a tatárok végigirtották hazánkat és az újszülött államot kietlen pusztasággá változtatták. Az angol birodalom ugyanebben az évben, 1222-Gyermekszerelem Szél játszik a patakkal, én meg a te hajaddal. Piros alkony lobban szőke hajadba, hajadba, mintha felhőn ragyogna. Korhely néz az üvegbe, én meg a te szemedbe. Hogyha kérek és ígérek, nehogy szánj, nehogy szánj, maradj te csak piciny lány. Egér bújik alomba, te meg az én karomba. Vad manó hull, szarva szétáll, kukucskál, kukucskál, rá ne nézzél, aludjál. Zápor hull a peremre, könnyed meg a kezemre. Jól tudod, hogy elborít majd a vad láng. a vad láng. még ha nem is akarnánk. Weöres Sándor ben adta ki a Magna Chartát, mikor II. Endre magyar király az Aranybullát. Mindkét nemzet a legszebb reményekkel nézhetett a jövő elé, mégis úgy történt, hogy az angolok szigetországukban békésen fejlődhettek tovább, mig hazánkat a legsúlyosabb csapások egyike döntötte romba. Egyike, mondom, mert a sors ilyet még többet is tartogatott számunkra! És a tatárjárás után mégse pusztult el, IV. Béla második honalapító lángesze talpraállította a vérében fetrengő nemzetet és elindította további súlyos történelmi végzete felé... Hiába volt az uj honalapító minden erőfeszítése. Ezeknek elmondásával csak azt akarom illusztrálni, hogy a magyar állam mennyivel hátrányosabb helyzetben volt az Amerikai Egyesült Államokkal szemben: mindjárt első bicentenáriuma alkalmával majdnem elpusztult. Aztán vessük össze a két ország lakosságának lélekszámát, a magyar nemzet két-három millió lakosú ország volt, mig most az Egyesült Államok kétszázhusz millió... Ott a legnagyobb nélkülözés, éhínség egy tatárdulta háború szokásos borzalmai után, itt a végtelen gazdagság, árubőség, hatalmas hadsereg, minden együtt van, hogy ez az állam büszke önbecsüléssel tekinthessen a jövője elé... Ez a két születésnepi ünnepség mérlegének megvonása. És mi történt azután post festa? Mindkét oldalon mit hozott az idő? Magyarországon rövid intervallum után egy másik, létét elsöpréssel fenyegető veszéllyel kellett szembenéznie: a török háborúkkal. Ez volt a másik nagy megpróbáltatás, ami országunkra szakadt és a kis magyarság ezt is leküzdötte, mert akadt egy nagy hadvezéri zsenije, Hunyadi János, aki nemcsak hogy megállította a török hordákat, hanem le is győzte, úgy hogy vagy negyven évig a török nem tudott a veresége után föltápászkodni és támadásra indulni Nyugat Európa ellen. Az elsöprő nándorfehérvári győzelem dicsőségére rendelte el Callixtus pápa a déli harangszót a világ összes templomaiban! Nem akarom a hazámra zuduló tragédiákat mind felsorolni, csak annyit állapítok meg, hogy még saját művelődésére se volt ideje, mert karddal a kezében állandóan őrt kellett állnia saját és egész Európa védelmében. Nem beszélve szabadságharcairól, mikor mindig valami idegen náció akart rátenyerelni, amit megakadályozni csak vérehullásával tudott. Még saját királyaival is sokszor "en garde“-ban kellett állnia, beolvasztó kísérleteikkel szembeszállnia egészen addig, mig az ártalmas dinasztiát az első világháború lesöpörte a nyakáról. Akkor pedig a győztesek rövidlátása koldusbotra juttatta, kifosztották, területe nagy részétől megfosztották és mi történt azután? Talán a sokak által várt nemzethalál? Mikor egy sirbasüllyedő nemzetet népek milliói vesznek körül, akiknek szemében gyászkönny ül? Milliók vették körül, az igaz, de nem gyászkönny ült a szemekben, hanem a részvétlen közöny bamba pillantása... És a nemzetet még se sikerült az enyészetnek átadni!... Nem. a magyar nép tovább élt és él most is!... Ez volt a mi osztályrészünk. Panaszkodjak? Nem panaszkodunk. Sőt büszkék vagyunk arra, hogy élünk. Fáj, fáj, a mostani területi megcsonkitottságunk, de nemzeti érzéseink legmélyebb és legbensőségesebb húrjain hálát zengünk az Istennek, hogy ennyi megpróbáltatás és balszerencse után is élünk és hinni tudunk a jövőnkben! Viszont a kétszázadik születésnapját váró és ünneplő Egyesült Államok a legteljesebb mértékben bizhat a jövőjében, töretlenül élte át a kettőszáz esztendejét, birodalma nemhogy megcsonkult volna, hanem állandóan kiterjedt, az amerikai kontinensen végignyujtózott az egyik Óceán partjától a másikig, népessége gyarapodott és szorgalma, tudása olyan mérhetetlen nemzeti gazdaságot hozott létre, amely a világ leggazdagabb országává tette! Nem mondom problémái vannak, nem is egy. de azokat hatalmas erőforrásaival meg fogja oldani. Rövid ittartózkodásom alatt is úgy látom, hogy a magabizó erő nagy nyugalmával nézi még a nagyobb bajait is, abban a fölényes tudatban, hogy az összes problémáit megtudja oldani, a bajokat le tudja küzdeni! Tehát megvonva a mérleget Magyarország kétszázadik születésnapja és az Amerikai Egyesült Államok hasonló idős létezése között, nyugodtan állíthatjuk, hogy az amerikai állam boldog ország, nemzeti himnuszába nem kellett belevennie, hogy:"megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt..." nem bűnhődött semmit a múltja miatt, a szabadság és egyenlőség hazája volt mindenkor, ahol minden üldözött menedéket talált és jobb életet, nyugalmasabb megélhetést__ Még Budapesten éltem, mikor egyszer vendégeim érkeztek Amerikából. Kiváncsiak voltak fővárosunkra, melyet első pillanatra is már nagyon szépnek találtak. Elvittem őket városnézésre. Mikor a Hősök terére értünk és megpillantották a hatalmas, égbeszökő millenáris emlékoszlopot, tetején a kiterjesztett szárnyú angyallal, mely mintha az égbe röppene, alatta pedig a hét vezér monumentális érc lovasszobrát, kérdezősködtek, hogy milyen emlékmű ez? — Ezt az emlékművet a millenáris ünnepségek alatt állították fel, mikor Magyarország ezeréves fönnállását ünnepelte, — mondtam nekik büszkén. - Ez a szoborcsoport a honfoglaló Árpád fejedelemmel az. clcn hirdeti az ezer évet, melyet megért a nemzet! Bár a magyaroknak legutóbb még egy súlyos teherpróbát kellett kiállniok, a diktatúra következtében kirobbant ötvenhatos szabadságharcot, ami újabb nagy vérveszteséget jelentett és sokezres magyar tömegek kivándorolását a szabad, boldog Amerikai Egyesült Államokba. Abba az országba, mely területi fekvésénél fogva semmiféle veszélynek nem volt és nincs kitéve, semmiféle krízis nem fenyegeti és nyugodtan nézhet jövője elé, mert adottságainál fogva meg fogja érni a kétezredik születésnapját is!... Arany mondások Jaj neked, ha minden ember jót mond rólad! (A. Camus) Az emberek mindig gyűlölik azt, akit megbántottak. (Galsworthy) Az ostobáknak nagy előnyük, hogy mindenütt találnak magukhoz hasonlókat. (A. Maurois) Ne legyen előadásunk túlságosan világos. A legtöbben nem becsülik azt, amit megértenek, de annál jobban imponál nekik, amit nem tudnak fölfogni. (B. Grácián) A pesszimisták szerint: a beesületesség legtöbbször hormonzavar. ',0 ’ (Vízy Dániel)
