Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-09-11 / 37. szám

MAGYAR HÍRADÓ SZAG A LÉLEK TÜKRE Irta: MÁRER GYÖRGY A technika haladása egyre inkább arrafelé tart, hogy a kivánt eredményeket minél jobban leegyszerű­sített munkával éljük el. Megdöbbentően lángeszűek a találmányok, amelyek ezt lehető­vé teszik. Most is egy örömhírt közölhe­tünk azokkal, akiket illet: feltalál­ták és forgalomba hozták az „aromás trikóinget”, helyesebben az illatos T-shirt-öt. Azoknak a hippiknek, hobóknak, estabilish­­ment-ellenes ifjú hölgyeknek és uraknak, akik hetekig nem fürde­­nek, sőt nem is mosakodnak, hogy eléljék a társadal­mat megreformáló kari büdösségeket, a jövőben erre nem lesz szükségük. A jövőben mindettől a hosszadalmas tortúrától meg lesznek kiméivé. Sőt, mi több, jövőbeli bűzfej­lesztésük (hogy egy kedvelt amerikai kifejezést hasz­náljak) sokkal „szofisztikáltabb” lesz az eddiginél, minthogy az uj módszer révén a szagoknak sokkal gazdagabb változata áll majd rendelkezésükre, mint amekkorát az ósdi, kezdetleges eszközökkel dolgozó természet képes létrehozni. Az érdekelt felek ezután nem lesznek esetleges­ségekre és véletlenekre utalva, maguk választhatják majd meg szaguk milyenségét, erejét és időtartamát, ;s tetszésük szerint változtathatják mindezt pillanat­nyi szeszélyük szerint az éppen divatos szagelőirás kí­vánalmainak megfelelően. Lehet, hogy ma valaki a fokhagyma-illat mellett dönt, holnap azonban megváltoztatja elhatározását és az abált szalonnát idéző trikóját átcseréli olyanra, amely a jó éret kvargli szagát varázsolja az utcában, merre-merre-merre-jár. Egyre-másra alakulnak ugyanis vállalatok, ame­lyek tevékenységüket az említett áldásos célnak szen­telik és egyre több üzlet kinálja portékájukat. Ami hasznos dolog, mert mint tudjuk, az ipari és kereske­delmi versengés erősen hozzájárul valamely cikk És végöl szólt az áldozat mint bárd alatt a birka vére időm lüktetve elfolyik sem hőstetre sem gyáva félszre a szív már nem vállalkozik nem tehetek már semmi rosszat nem tehetek már semmi jót az árnyékom se lesz már hosszabb leshetik a sanda kopók a törtetők közt ahol éltem térd és könyök hamar kopik sajnálhatják a földi férgek hogy nem rágtak le csontomig késő a tűzhely már kihűlve egymást őrlik itt a fogak kint a farkasok bent a csürhe s amit remélek ennyi csak a kelő naptól elköszönni megvetve a tőrt a golyót és úgy pihenni mint a többi kiket nem emlit nekrológ — Székely Dezső forgalmának növeléséhez, sőt állandó minőségi javu­láshoz is. Az egyik nevezetes aromás-ing gyárat úgy hívják, hogy „Tee Hee”, a másiknak ez a neve: „Sza­gold ezt az inget”, a harmadiknak meg ez: „Kapard és szagold”. A technikai eljárás ugyanis az, hogy a trikók szö­vedékébe mikroszkopikus méretű kapszulákat építenek be, amelyekből kaparás után szabadul fel az illat. Az igy beszőtt illatok élettartama kb. 15 mosás, hogy pontosan mennyi, az a lekapart felület nagysá­gától függ. Ez idő szerint mintegy 25 féle illat áll a T- shirt vásárlók rendelkezésére, de mint a szagok biro­dalmában jártas emberek tudják, a lehetőségek szinte végtelenek és az egyszerű szagok mellett a szintetikus bűzök változata is rendelkezésre áll. rendelkezésre áll. A vevőnek csak be kell mennie a szaküzletbe, hogy közölje, milyen szagot is óhajt. Kőrisbogár-illa­­tot, lábszagot (amely mint a TV-reklámból jól tudjuk, nem azonos a rózsa illatával) vagy esetleg kelkáposzta Móricz János és az inkák kincs« (Folyt, a 6* oldalról) nagy, modern repülőgép kényelmesen elférne. Itt már természetesen csak lámpáik segítségével haladhattak előre, iránytű (compass) segítségével, de az hamaro­san felmondta a szolgálatot. Az iránytű nem mozdult. Móricz szerint rádioaktiv kisugárzás állítja meg. A barlang területe Móricz szerint 153 X 174 négyzetyard. A közepén egy asztal áll, mellette hét szék, amelynek anyaga valami plasztikfélének látszik, de nehéz és kemény, mint az acél. Mögöttük egy egész nagy állatseregletre való állatszobor, őslények, elefán­tok, oroszlánok, krokodilok, jaguárok, tevék, medvék, majmok, bölények, farkasok, csigák, rákok. Valamennyi tiszta aranyból, teszi hozzá az iró. És ott van a legnagyobb érték: a nagy asztalon a fémlapokból álló könyvtár. A fémlapok nem egyfor­mák. A legtöbb 3 láb 2 incs magas és 1 láb 7 incs szé­les, de mindegyik vastagsága csak egy pár milliméter. Hosszú és tüzetes vizsgálat után az iró képtelen volt megállapítani, milyen fémből készültek. A lapok da­cára nagyságuknak, összegörbülés nélkül felállítha­tok. Mindegyiken belepréselt Írásjelek vannak. Móricz nem számlálta meg a lapokat, becslése szerint két vagy háromezer lehet belőlük. Helyszűke miatt nem folytathatom a leírását mindannak, amit a könyv felsorol a barlang tárgyai­ból. Tömérdek más szobor, plakett, apró tárgy között van egy fémtábla, amelyre egy dinoszaurusz primitiv képe van vésve! Ez az őslény a szakértők szerint 135 millió évvel ezelőtt élt a földön. Ennek és számos más tárgynak fényképét is közli a könyv. Ami Írásjelek vannak a táblákon, azok az iró szerint a világ legré­gibb írásjelei. A könyv a fekete illusztrációk mellett nyolc olda­lon színes képeket is közöl ezekről a bámulatos dol­gokról. Az iró véleménye szerint ez a hallhatatlan földalatti labirintus több ezer évvel az inkák uralma előtt készült, mintha annak a nagy vidéknek egész la­kosságát valami veszedelem a föld alá kényszeritette volna. Mitől, kitől kellett elrejtőzniük? A csodálatos földalatti világ fölött, a szabad ég alatt egy Cuenca nevű község van, amelynek papja, 7. oldal kivonatot, kanális bűzt vagy éppen marihuánás lehe letet, eredményesebb kábító hatással, mint amilye magával a szívással lehet elérni. Készül azonban i halszagu trikó is és egy másik a Diesel-olaj kelleme illatával. Az egyik cég, hir szerint, azzal is kísérletezett hogy pénzszagu trikókat hoz forgalomba, a kísérlet azonban nem sikerült, mert újra bebizonyosodott, hogy a pénznek nincs szaga. El kell ismernünk, hogy a találmány óriási és nem is drága. Az aromás ing tucatja nagyban, vi­szonteladóknak ezidőszerint csak 36 dollár, egyen­ként vásárolva azonban elkérnek 6-9 dollárt is darab­jáért. És ha a kereslet nagyon megnövekszik, ami re­mélhető, félő, hogy éppúgy bekövetkezik a drágulás ezen a téren is, akárcsak a búza piacán a szovjet ren­delés következtében. És még egy figyelemreméltó jelenség: az egyik nagy vidéki TV állomás beiktatta az aromás trikót „bicentennális” műsorába mint a 200 éves amerikai fejlődés egyik korszakos termékét. Régebben azt mondták: „Szem a lélek tükre”. De hogy ebbe a tükörbe belenézhessen az idegen, egész közel kell mennie az érdekelt félhez. A szaggal nem ez az eset. Ennek révén már messziről is meg lehet állapítani, milyen is az az ember, aki hozzánk közeledik. ' ' ' ’ ' ** 1 ' ■ Father Carlo Crespi, a Vatikán beleegyezésével gyűjti ezeknek a barlangoknak arany és ezüst kincseit, úgy hogy ezekből a könyv is tud színes fényképet közölni. És ez az, ami kikényszeríti a kérdést: hogyha ezt a földalatti világot más is ismeri a megnevezett néhány emberen kívül, az ott élő indiánok pedig szent és félel­metes helynek tartják: hogyan lehetséges, hogy eddig szét nem lopták az egészet, mint az egyiptomi pirami­sok kincseit? Sokat lehetne még Írni erről a könyvről, de be csak egy dolgot említek még meg: Móricz ügyvédje a könyvben leközli saját névjegyét, lakáscímével ellátva, azzal a megjegyzéssel, hogy akit érdekel ez a dolog, iijon neki és ő összehozza Móriczcal. A névjegyen ez áll: Gerardo Pena Matheus, 9 de Octubre 127 50.piso, Casille 67, Guayaquil, Ecuador. NEVESSÜNK A sivatagban a hittérítő találkozik egy orosz­lánnal. Rémületében igy imádkozik: — Istenem, olts keresztény érzületet ebbe az oroszlánba! Az oroszlán leül a hátsó lábaira, lehajtja a fejét és igy szól: — Áldd meg uram az eledelt, melyet mindjárt magamhoz veszek! * A ragyogó szépségű, de szellemiekben nem bővel­kedő táncosnőnek nagyon imponált a neves profesz­­szor, bár az — óriási tudásán kívül — csúnyaságáról volt hires. Egy alkalommal társaságban találkoznak. A táncosnő igy szólt a professzorhoz: — Vegyen feleségül! Képzelje, micsoda gyere­keink lennének. Olyan szépek mint én, és olyan oko sak mint maga. A professzor finom mosollyal válaszolt: — Nem merném megkockáztatni. Félek, hogy a gyerekek tőlem a szépséget örökölnék * Megnézi a számlát a skót, vakbéloperáció után nyújtották át neki. — De az Isten szerelmére, professzor ur! — kiált föl kétségbeesetten . ön ilyen rengeteg pénzt kér hat kis öltésért?! Milyen árat számitana, ha egy egész öl­tönyt varrattam volna önnel?! Márer György I

Next

/
Thumbnails
Contents