Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-04 / 36. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. oktal MAGÁNÉLET — Féljem és én az apósoméknál lakunk azóta, hogy két évvel ezelőtt házasságot kötöttünk. Szeretem rokonaimat, de azt veszem észre, hogy a velük való együttlét rombolólag hat a házasságunkra. Hiába, mégsem tudom rávenni férjemet, hogy költözzünk máshová. A féljem szülei elég gazdagok és velük együtt lakni anyagilag elég kicsiny terhet jelent. Én azonban inkább vállalom a pénzbeli terheket és kevesebből is kijövök, csak hogy a házasságunk épségben megmaradjon. Olyan boldogok voltunk két hónapig tartó nászutunkon, de azóta a szexéletünk veszélyben van. Nem azt jelenti ez, hogy nem szeretjük egymást, hogy a férjem elveszhette a szexuális kapcsolat utáni érdeklődését. Ez igazán rendellenesnek tűnik két éves házasság után. És a legkevésbé sem az, amit vártam. Gyűlölöm azt, hogy én legyek a követelőző fél, és úgy t ínyek fel, mint valami agresszív feleség, aki többet vár a férjétől, mint amit ő adni képes. Boldogtalan vagyok és nem tudom, mit tegyek. VÁLASZ — A szülőkkel együtt lakni nem könnyű dolog, mert gyakran az éretlenség érzetét fejleszti ki a gyermekben, még akkor is, ha a szülők minden igyekezetükkel boldogítani akarják őket. Ez túl sok eshetőséget ad a szülőknek arra, hogy tovább játszók apai és anyai szerepüket. Még akkor is, ha a lakás elég tágas, a fiatal hazasok egész biztosan korlátozva érzik magukat bizonyos területeken. Elsősorban a nemi életük szenved emiatt, mert nem érzik magukat teljesen szabadoknak abban, hogy szeretetüket egymás iránt kifejezzék. A feleség különösen félelemmel telhet meg anyósának az otthonában, és még a legtökéletesebb anya is irigykedéssel és ellenségeskedéssel lehet iránta, mivel a fia egy másik asszonyt választott magának. Mivel ön és a férje érzelmileg és anyagilag nem függetlenek, ezért hátrányos helyzetbe kerülnének, ha a saját erejükre akarnának támaszkodni. De ha vállalják ennek felelősségét, akkor egymás iránt érzett szeretetük mélyülése származik belőle. Ezért ideális volna egy második nászúira el; menniük, és ez idő alatt alaposan megtárgyalhatnák, hogy milyen tervet készítsenek a jövőre. *** BIZONYTALAN — Apám a mostohaanyámmal egy távoli államban él. Látogatóbajönnek New Yorkba apám születésnapja körül. Édesanyám, nővérem és én szeretnénk kimenni vele vacsorázni ez alkalomból. Meg kell hivnunk a feleséget is? Mi fizessük az ő vacsoráját is vagy kérjük meg, hogy járuljon hozzá az ünnepléshez? VÁLASZ — Édesapja feleségét feltétlenül meg kell hívniuk. Bár az adott körülmények között ajánlatos, hogy ne az édesanyja (a volt feleség) legyen a meghívó. Tehát jelenlegi feleségét természetesen meg kell hívni és nem szabad felszólítani sem saját vacsorája kifizetésére, sem a nyagi hozzájárulásra. *** ÜRES ÁGY — Fiatal feleség vagyok. Még csak két hónapja vagyunk házasok. Amikor valami olyat teszek, ami férjemnek nem tetszik, kimegy a hálóból és a díványon alszik. így büntet engem. Próbáltam visszahívni párszor, de nem figyel rám, addig ottmarad, míg elalszik. Kérem, nem mondja azt nekem, hogy hagyjam aludni a díványon, mert én azt szeretném, hogy velem aludjon az ágyban! VALASZ — Próbálja ki a negatív nevelést! Legközelebb, mikor kimegy a félje, ne szóljon egy szót sem. Maradjon kint és a mikor nem jön a várt reakció, amit megszokott öntől, abbahagyja ezt a gyerekes játékot és szépen lefekszik a helyére. Fogadjunk? Fó' az óvatosság — Gyere fiacskám, ne nvufj az oroszlánhoz! — De papa, hiszen ez ki van tömve! — Azért nem árt vigyázni. Hátha rosszul tömték ki. Ázsiai expedíciók (Folyt, a 10. oldalról) föl a Nap a sárgabarna levegőn át, a napudvar és a melléknapok tüneménye mindennapos jelenség körülötte. Nagy szélben valóságos porfelhők gomolyai vonulnak el fölöttünk és mellettünk; a finom por ruházatunk legrejtettebb redőibe is benyomul, és testünket a ruha alatt is ellepi, mint a nedvesség, ha ködberujárunk. Éji tanyánkra érve, hatalmas porolást kellett végeznünk ágyneműinken és ruháinkon, kínai kísérőink nagy csodálkozására, akik már rég hozzászoktak a porban éléshez.” Elhagyva a löszvidéket — ahol egész településeket láttak a löszbe mélyítve és csupán a szellőző aknákon át érintkeztek a külvilággal — hátszáz kilométert a Nagy Fal mentén haladtak. A földtani, földrajzi, biológiai megfigyelések itt sem szüneteltek. A Széchenyi-expedició eljutott a Góbi-sivatagba is. Lóczy itt is pontos és maradandó megállapítást végzett. A korábbi kutatókkal ellentétben kimutatta, hogy a Góbi nem egykori száraz tengerfenék, hanem egyebek között a levegőből alászemetelő por töltötte ki, tehát szárazföldi eredetű. Igaz, négy hónapot töltött a sivatag tanulmányozásával, de még a sivatag keletkezésének az idejét is meg tudta állapítani. Marco Polo óta a Széchenyi-expedició tagjai voltak az első európaiak, akik eljutottak a homoksziklákba vágott, később világhírűvé vált barlangtemplomokhoz. Lóczy hívta fel az alig harminc évvel később erre járt Stein Aurél figyelmét az Ezer Buddha barlangjaira és mérhetetlen értékű kincseire. Az expedíció Burmán keresztül érkezett a tengerhez. Lóczy a két ország határán történt átkelést igy jellemezte: ,,Két-három magas, sűrű fű vagy bambusznád között oly keskeny a csapás, hogy a rajta szemközt jövő karavánok nem térhetnek ki. A hegyoldalakon az ut mély vízmosásokban vezet fel, mintha csak a rablók leselkedésére készített helyek volnának. Megtámadás esetén az útról nincs menekvés, mivel a sűrű, áthatolhatatlan oldalak miatt egyetlen ember egész karavánt megállíthat.” A hazatérés után készült könyvek Lóczyt egyszerre a nemzetközi tudomány élvonalába emelték. Ezt az élete végéig nagyon szerény embert valósággal elárasztották kitüntetésekkel. Tartalmas élete további részében Lóczy előbb a Duna jobb, majd bal partján tevékenykedett. A műegyetemi tanárságot később a tudományegyetemivel cserélte fel, felvirágoztatva a magyar földrajztudományt. Olyan kiválóságokat nevelve mint az Ázsiában kutató Prinz Gyula, vagy Böck Hugó és Vadász Elemér. Később a Földtani Intézet igazgatójaként is beírta nevét a magyar és a nemzetközi tudománytörténetbe. Emlékét egyebek között a Magyar Földrajzi Társaság Lóczy-érme hirdeti, amelyet a földrajtudományokban jeleskedő tudósainknak adományoznak. H-U-M-O-R Levelet ad fel az ügyfél a postán. A levélen már rajta van a bélyeg. A postás terjedelmesnek érzi a levelet, felteszi a mérlegre, és kiszól az ablakon: — Nehéz a levél. Bélyeget kell még tenni rá. Az ügyfél csodálkozik: — No és ha bélyeget tesznek rá, akkor könnyebb lesz? Az italbolt előtt sétál Taylor, és látja, hogy a barátja. Smith nagy Ívben repül ki a boltajtón, és elterül a földön. Taylor felsegíti a tántorgó Smith-et, és résztvevőén kérdi: — Mi az, kidobtak? — Nem tesz semmit — feleli Smith nehezen forgó nyelvvel —, úgyis éppen menni akartam. HÁROM ÉRZELGŐS DAL MAGYARÁZATTAL í. Nem vagyok erős, mint valaha. Félek a bárányoktól. Sár-szemükben az én szemem hanyatló, sárga napja reszket, ha csaholást hoz a szél. Könyörülj hát. Vagyis legyél kegyetlen. Vedd fel a mészárosok bőrkötényét. Szemben olyan derengő a kékség, mint még sohase volt hóhérszemben. 2. Maradék melegét fecsérli rám a nyár, bora afiát tölti poharaimba, hűlt szerelmet ültet magányom mellé, hogy megértsem: valami odalett ma — Gyorsan kell hát végigkóstolni mindent, az aljabort, a kifulladt szerelmet, szoknyája lebbenését, s utolsó hazugságát, hogy legkésőbb feltámadáskor pjra itt lesz. 3. Akkor hát nem! Akadt helyetted más eddig is kocsmákban, fészerekben, s vad álmok rólad, fülledt kis imák, (miket sohase hallott meg az Isten). A szél vágott közénk, hogy vadbogáncsba nem akadt fürtöd negyven év alatt? Kiket öleltem, mialatt reád vágytam? ősz jön, dalaim sárba hajlanak. * Ahogy az ember véniil-restül, az árokba h^jt szekerestül, nincs meg a régi biztonsága, s ha vicsorít: a foga sárga... Ladányi Mihály
