Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-28 / 35. szám
MAC,VAU HÍRADÓ 9. oldal A LEGENDA ÉS A VALÓSÁG... Hol született és hol halt meg Petőfi Sándor? Irta: HALÁSZ PÉTER (Befejező cikk) A drámai disputa úgyszólván az eltűnést követő napon kezdődött. Végérvényes befejezéshez máig sem ért. Hiszen annyian látták elveszni és mind másféleképpen, hogy egyenértékű azzal: senki sem látta. így támadt a legenda, amely még Jókai Mórt is megingatta: „Ki látta elesni? De hátha elfogták? Ez a gondolat sokszor képes elrabolni álmaimat.” Mezősi összefoglalja könyvében a jólismert vita főszereplőit, az érveket, adatokat, régi és uj feltevéseket. Részletesen ismerteti a Lengyel—Lázár vitát. Lengyel József székelykereszturi orvos volt, orvosként vett részt a fehéregyházi csatában, közléséből egy rövid idézet: „Mi a romok között foglalánk helyet, én hivatásommal, a sebesültek kötözésével voltam elfoglalva. Petőfi egy sütőkemencére ülve belémerült a csatatér és a táj szemlélésébe. Mi lőtávolon kívül valánk. •Többször láttam őt helyéről távozni, de mindig visszakerült és gyönyörködni látszott, miként szedik össze a székely fuvarosok a nem messze lecsapott golyókat. Délután 4 óra felé a csata öldöklőbb kezdett lenni, a sebesültek szaporodtak. Éppen egy kaszi fuvaros fölkarját metszém ketté, melyet egy golyó szétzúzott — mikor Petőfi mellettem elhaladott s a Fehéregyházán alól elfolyó patak hídjának karjához dőlt. Itt állott mintegy fél óráig elmerengve. Tőle mintegy 200 lépésre dolgozott egy 6 fontos és lőtte az országút mellett felállított orosz lovasságot. Hihető, sok kárt tett bennök, mert nemsoká rá erősen kezdettek tüzelni s egy golyó Petőfitől alig 30 lépésre ütött a földbe, a felvert por őt is ellepé s hihetőleg szemébe is jutott, mert azt zubbonya szárnyával hosszasan törölgeté. Ekkor helyét megváltoztatá, felénk közeledett s hátát a fal kapuzábéjához vetve nézte a csatát s elmerült gondolataiba, mégpedig annyira, hogy a csakhamar hallatott iszonyú zsibaj, orditás, egy tömeg tele tüze sem volt képes figyelmét azon helyre vonni, hol az történt. Én mellette futottam egy helyre, hogy annak okát megtudjam s mig kérdem tőle: „Mi baj őrnagy?” — ő nem felelt semmit. Előttem csakhamar kitárult a vész egész nagysága.” Lengyel József orvosnak ezek a közlései s aztán SOK UT Sok ut fut össze bennem s én egyszerre mindig több utcán haladok, szegény vagyok, de úgy találom: akkor lennék gazdag ha útjaim közül az egyik kiút volna sok ut fut össze bennem s én egyszerre mindig több utcán haladok, szegény vagyok, de úgy találom: akkor lennék szegényebb ha útjaim közül az egyik kiút volna. Eörsi István az ehhez fűződő többi részek, hogy miként látta végül a gyalogosan menekülő Petőfit eltűnni a fergetegszerűen támadó orosz kozákok áradatában — évtizedekig tartó vitát indított el. Voltak, akik elfogadták, régi és uj történészek, voltak akik elutasították és szinte mozzanatról mozzanatra cáfolták, annyi bizonyos, hogy Lengyel végül elhallgatott, önmagába süppedt, megkeseredett és csalódott emberré vált, aki megbánta azt, hogy valaha is szóra nyitotta száját. Mezősi sem fogadja el Lengyel tanúskodását. Uj adattal szolgál: Bem futárjának, Baynovics Mihálynak leírására bukkant a Segesvár közelében folyt csatáról, így láttá Baynovics: „Ahogy a hid felé megmaradt csapatunk is leérkezett, a hídon már általjött kozákokát a derék Kossuth huszárokkal visszanyomtuk a hidra, itt Petőfi és én a hid jobb szegletére estünk, Petőfi a fejére egy vágást kapott és béesett a hid oszlopa mellé — ugyanekkor én is a jobb vállamba egy golyót és a fejemre egy A HUMORISTA SZEMÉVEL Törvény és rend Ford elnök a bűnözés ellen nagyon szigorú programmal jelentkezett. A kongresszushoz intézett üzenetében a fehérgalléros bűnözésről hallgatott, csak egyéb tipusu bűncselekményekre fordított nagy gondot. Úgy vélem, hogy elnézte a dolgot, mig végre beszéltem egyik fehér házbeli munkatársával, aki elmondotta, hogy az elnök még mindig dolgozik a fehérgalléros bűnözés leküzdésére irányuló programján. „A kormányzat nagyon szigorúan fellép majd a fehérgalléros bűnözés ellen” — bizonygatta a munkatárs. „S tulajdonképpen mit terveznek?” „Nos, minden vállalat, amely illegálisan támogat anyagilag egy politikai pártot, két egész hétre elveszíti azt az előjogát, hogy magánrepülőgépeit használja.” „Ez remek — dicsértem. — S mi a helyzet azokkal a gyárigazgatókkal, akik katonai szállításaiknál túlzott árakat számítanak fel a kormányzatnak?” „Itt is keményen lépünk fel. Minden vállalati igazgató, aki több mint 5 millió dollár ártöbbletet követel a kormánytól, 50 dollár pénzbüntetés1! kap, vagy pedig háromszor egy héten közlekedési tanfolyamon kell részt vennie.” „így persze kétszer is meggondolja. Tegyük fel, hogy egy olajvállalat könyvvitelében különböző manővereket hajt végre, s igy a fogyasztókat dollármilliókkal csapja be?” „Ez persze sohasem fordulhat elő — hangoztatta meggyőződéssel a Fehér Ház embere. — De ha előfordulna, megtiltanánk az adott vállalatnak, hogy egy éven át futballmérkőzéseket hirdessena tévében.” „Szerepel-e az uj intézkedésekben valamiféle büntetés kiszabása azokkal a köztisztviselőkkel szemben, aki sok millió tonna rothadt búzát adnak el külföldön?” „Persze. Minden rothadt búzát eladó köztisztviselő elveszti 1975-re adóengedményeinek felét.” „S mi a helyzet azokkal a magas kormányzati pozíciókat betöltő személyiségekkel, akik visszaélnek a közbizalommal és megvesztegetéseket fogadnak el különböző vállalatoktól?” „Az elnök nem lesz hajlandó kinevezni őket a vágást kaptam, én is odaestem bé Petőfi mellé. Már ekkor Petőfi a fejét mosta kendéjével a vértől — én pedig az oda béfolyó sáncnak sáijába húzódtam és beléfektettem vállam, hogy szívódjék a vér és a fejem mosogattam balkezemmel — Petőfi ott közel hozzám egy fűzfabokor alá leült — én ekkor mondottam Petőfinek: vesse le tiszti ruháit, mert a muszka kezébe maradunk; és jobb lesz; Petőfi erre azt felelte: mit, hogy én megtagadjam, azt nem teszem, és ülvemaradott; azonban három lándzsás ember, kik az orosz tábort vezették az utakon, ezek, ahogy az orosz tábor keresztülhaladott a hídon, ők is által jöttek, meglátva ott Petőfit rárohantak, mondották: Kossuth Hund, és az egyik lándzsájával szivén szúrta és ekkor órájától, tárcájától megfosztották és visszamentek Segesvár felé...” Mezősi Baynovics vallomását fogadja el. S hajlik rá az olvasó is. Bár a másik kép sem elfogadhatatlan. A töprengő költő a csatában, aki átszellemül egy olyan belső látástól, amely mindenki más számára láthatatlan. Az olvasó csak egyet tud és érez teljes bizonyossággal — s mindezt érzi talán a költő halálának órájától — amikor a lándzsa átdöfi Petőfi szivét, felszisszen a fájdalomtól. Egy seb, amelytől egy nép vérzett. Máig vérzik. Legfelsőbb Bíróság tagjai közé.” „Ez valóban úgy hangzik, hogy az elnök nagyon komolyan gondolja a dolgot" — jegyeztem meg elismerően. A fehér házbeli munkatárs igy folytatta: „A fehérgalléros bűnözés társadalmunk rákfenéje és nem tűrhetjük el. Az elnök felkérte az igazságügy-minisztériumot, hogy gyökerestől irtsa ki és példásan büntesse meg a törvények megsértőit.” „Feltételezem, hogy ez magába foglalja a gyógyszerárugyárakat is, amelyek egymás között határozzák meg az árakat?” — tettem fel a következő kérdést. „De mennyire, hiszen ez a legsúlyosabb fehérgalléros bűncselekmények egyike, mert mindenkit ott sújt, ahol a legjobban fáj: a pénztárcájánál.” „Börtönbe kellene vetni a gyógyszerárugyárak vezetőit?” \ „Csak abban az esetben, ha nem hajlandók megigérni, hogy soha többé nem tesznek ilyet.” ,,S mi a helyzet a részvénycsalásoknál, amikor is ellopják özvegyek és árvák megtakarított vagyonkáját?” „Szerintünk próbaidőre szabadlábon maradhatnak az özvegyek és az árvák is.” „Nem, nem. Én azokra gondoltam, akik ilyen részvénycsalásokat követnek el.” „Úgy véljük, hogy ezeket a kérdéseket nem a bíróságon kell rendezni.” „Vajon az elnök fehérgalléros bűnözés elleni üzenetében szerepelnek-e az ingatlanügynökök, akik értéktelen telkeket és rosszul épített házakat adnak el?” „Igen. Akit ilyen cselekményen rajtakapnak, egy éven át nem kaphat engedélyt amerikai államkötvények vásárlására.” „Igen, ezt nevezném igazi törvénynek és rendnek. Még egy kérdést: milyen büntetést irányoznak elő egy kormányszerv számára, amely lehallgatja a polgárok telefonbeszélgetéseit, ellenőrzi levelezésüket, betör otthonaikba és engedély nélkül betekint adóbevallásaikba?” „Nem kéijük megbüntetését.” „Miért nem?” „Az elnök az ilyesfajta eljárást csupán erős felindulásból elkövetett cselekménynek tekinti.” Art Buchwald Halász Péter
