Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-14 / 33. szám

_L MAGYAR HIRADÓ 11. oldal UJ ÉLET — Történetem valóságos és az éle­tem csak most kezdődik igazán. Remélem, levelem másokat is bátorítani fog arra, hogy segítséget keres­senek és önmagukon is segítsenek, ahogy én tettem. Három évvel ezelőtt öngyilkosságot akartam elkövet­ni. Szörnyen letargikus állapotban voltam és semmi értelmét nem láttam az életnek. Nem szerettem a fér­jemet, akivel már jónéhány évvel azelőtt összeháza­sodtam. Kegyetlen volt és uralkodó természetű. Min­dig rettegésben tartott, mert ütlegeivel a földre terített és gyakran ellökött magától. Most már elváltam és va­lósággal most kezdtem tájból az életemet. Jó munka­helyem van, tisztán tartom az otthonomat és megta­nultam, hogy csaknem mindent meg tudok csinálni, amit akarok. Az élet iy utján lelki tanácsadás segítsé­gével indultam el. A pszichiátert most is minden héten felkeresem. Persze az előrehaladás nem történik má­ról holnapra, mert nagyon nehéz az embernek ssyát magát megváltoztatni. A tanácskérésnek nem kell költségesnek lennie. Némelyik tanácsadó díjmentesen szolgál. Ha a kedves olvasó idegességében, lelki dep­resszióban szenved, hívja orvosát, lelkészét, rabbiját, papját, iskolájának igazgatóját, az Üdvhadsereget és az egyébb szervezeteket. Az első lépés a legnehezebb, a többi már megkönnyebbül. Minden reggel vidáman kelek fel és belemosolygok a tükörbe. Aztán kinézek az ablakon és ránevetek a világra. Olyan jó érzés, és a tanácsadásnak köszönhetem ezt a nagy változást az életemben. Még nagy ut áll előttem, de legalább már ráléptem erre az útra. VÁLASZ — Köszönöm, hogy elismételte azt, amit már én is évek óta hangoztatok. Többé már nem mondhatják az emberek kifogásnak: „Nem engedhe­tem meg magamnak, hogy lelki tanácsadást kétjek, mert túlságosan költséges.” Nem szükséges óránként 40 dolláros költséget vállalni. Mint ahogy ön rámuta­tott, sok ügynökség, egyházi szervezet és önkéntes csoport vállalja a segitségnyujtást, aránylag olcsó ára­kon, vagy teljesen díjmentesen. *** POTYAUTASOK — Vannak ismerőseim, akik gyakran igénybe veszik a szívességemet. Telefonon felhívnak és megkérdezik tőlem, hogy elmegyek-e erre és erre az esményre. Ha azt válaszolom, hogy igen, akkor azonnal kérdezik, hogy eUöhetnek-e velem. Ilyenkor aztán nincs mit tennem, vinnem kell őket is magammal. Ezekkel a potyautasokkal szemben a leg­nagyobb ellenvetésem az, hogy ha velem vannak, elve­szítem személyes szabadságomat. Sem nem érkezhe­­tem, sem nem távozhatom kedvemnek megfelelően. Sőt sokszor még az utat sem választhatom ki magam­nak. Talán a belvárosban bevásárolhatnék néhány dolgot az esemény előtt, de alkalmazkodnom kell a potyautasok idejéhez. Aztán meg kell vámom, amíg az eseménynek vége van, vagy amíg az utasaim befeje­zik beszélgetésüket a barátaikkal. Arra nincs lehető­ségem, hogy néhány perccel hamarabb eljöjjek és megállják a piacnál, vagy néhány ügyet elintézzek, mert utasaimat azonnal haza kell szállítanom. A ko­csimnak két qjtgja van. Az egyik potyautas, akinek nehézségei vannak, amikor a hátsó ülésre kell ülnie, ezeket mondta: „Ha <d kocsit vásárolsz, légy szives négy ajtósat venni.” Azt gondolom, azt kellett volna neki válaszolnom: ,,A következő kocsim kétüléses lesz.” VÁLASZ — Vannak emberek, akik szívesen el­visznek másokat az autójukkal. Mivel azonban ön nyilvánvalóan kényelmetlennek érzi a potyautasokat, ezért, amikor megkérdezik telefonon, egyszerűen vá­laszoljon igy: „Nem otthonról fogok elindulni arra az eseményre” (természetesen ennek igaznak kell len­nie); vagy: „Lehet, hogy nem fogok azonnal haza­menni a rendezvény után.” (És ez is legyen igaz.) A LÁTOGATÓ — Még te panaszkodsz, te, aki egész nap fekszel az ágyban?!.... HUMOR Öreg pár ül a Szajna partján. A nénike nyolcvan, a bácsika nyolvanöt lehet. Egyszer csak reszketeg hangon megszólal a bácsika. — Kerek hatvan esztendeje élünk együtt, drágám... Azt hiszem, ideje lenne megházasodni. A hófehér hajú nénike gyöngéden megsimogatja a bácsit, és fejcsóválva mondja: — Ugyan, ugyan édes öregem... Kinek kellenénk már mi ketten? * Két öreg bácsi üldögél a temetőben. Beszélget­nek. — Hány éves, kolléga? Nyolcvankettő. És maga? — Kilencvenhárom, fiam. — Hát akkor, bátyám, magának nem is fizetődik ki már hazamenni... * Egy skót belép a házba, és kétségbeesetten kiabálja feleségének: — Mary! A legelőnkön egy idegen tehén legel! Az asszony ráförmed: — Mire vársz, John? Eredj, és fejd meg! * A kezdő filmszinésznőnek az a feladata, hogy belépjen az oroszlánketrecbe, ám a hollywoodi hősnő sehogy sem mer válalkozni erre a jelenetre. A rendező biztatja: — Ne féljen, fiam. Ez az oroszlán kicsi korában tejen nevelkedett. Mire a sztárjelölt: — Az semmi. Én is azon nevelkedtem, mégis jobban szeretem a húst. * Kovács késve érkezik a hangversenyre. —Már rég elkezdték? — kérdi a jegyszedőnőtől. — Most megy a IX. Szimfónia... — Úristen, akkor nagyon elkéstem!... * A vendég odahivja a pincért: — Hallja, ez már igazán disznóság! Mindennap légy van a levesemben. — Pardon — feleli a pincér —, tessék csak visz­­szaemlékezni, tegnap hajszál volt. TÁNCSZÓRA (Hivógató) A tánc honnan támad? talán a csizmákból? vagy moháscsipkéjű fürge sarkantyúkból? nem abból, sem ebből, sem abból, nem másból, csak szellőt utánzó vérünk szállásából, vizünk sikságából, hegyünk tetejéből, ragokkal megrakott szavunk közepéből, vetésből, ahonnan fölszáll a pacsirta, akár az emberek fölszabadult kinja, mámoros az égben, de mire lehullna örül, ha a főszél messzi el nem fújja, a szivünk pacsirta, a szél sose áll meg, s ha mégis megállna, magától dallá lesz. (Leány tánc) Párod én leszek, hozzád lépkedek, mint a rózsa napvilághoz illeszkedek, tehozzád megyek, oldalt libbenek, hátulról előre hajlok, vedd hivségemet, hűséges leszek nem ereszt szemed én sem engedlek el immár szép kedvesemet (Férfitánc) Nyissátok ki a kaput, táncba térül minden ut kezdődik a férfitánc erős tánc, akár a lánc, ki perdülne karomba? társam, párom ki volna? aki velem táncba áll, elkerüli a halál, brugó-bőgő, cimbalom, föjjött fényes csillagom, tapsom csattan lábamon, igazgyöngy homlokomon hopp-la hopp-la trallalla klen biyt a lábamba, ördög a derekamba, gyönge lánykéz hígamba szelet vetek markommal, testem levegőt forral, ki perdülne karomba? társam párom ki volna? táncba térül minden ut, döntsétek ki a kaput, csikorogjon, zördüjjön, lábam alá döndüjjön! Héra Zoltán t

Next

/
Thumbnails
Contents