Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-14 / 33. szám
_L MAGYAR HIRADÓ 11. oldal UJ ÉLET — Történetem valóságos és az életem csak most kezdődik igazán. Remélem, levelem másokat is bátorítani fog arra, hogy segítséget keressenek és önmagukon is segítsenek, ahogy én tettem. Három évvel ezelőtt öngyilkosságot akartam elkövetni. Szörnyen letargikus állapotban voltam és semmi értelmét nem láttam az életnek. Nem szerettem a férjemet, akivel már jónéhány évvel azelőtt összeházasodtam. Kegyetlen volt és uralkodó természetű. Mindig rettegésben tartott, mert ütlegeivel a földre terített és gyakran ellökött magától. Most már elváltam és valósággal most kezdtem tájból az életemet. Jó munkahelyem van, tisztán tartom az otthonomat és megtanultam, hogy csaknem mindent meg tudok csinálni, amit akarok. Az élet iy utján lelki tanácsadás segítségével indultam el. A pszichiátert most is minden héten felkeresem. Persze az előrehaladás nem történik máról holnapra, mert nagyon nehéz az embernek ssyát magát megváltoztatni. A tanácskérésnek nem kell költségesnek lennie. Némelyik tanácsadó díjmentesen szolgál. Ha a kedves olvasó idegességében, lelki depresszióban szenved, hívja orvosát, lelkészét, rabbiját, papját, iskolájának igazgatóját, az Üdvhadsereget és az egyébb szervezeteket. Az első lépés a legnehezebb, a többi már megkönnyebbül. Minden reggel vidáman kelek fel és belemosolygok a tükörbe. Aztán kinézek az ablakon és ránevetek a világra. Olyan jó érzés, és a tanácsadásnak köszönhetem ezt a nagy változást az életemben. Még nagy ut áll előttem, de legalább már ráléptem erre az útra. VÁLASZ — Köszönöm, hogy elismételte azt, amit már én is évek óta hangoztatok. Többé már nem mondhatják az emberek kifogásnak: „Nem engedhetem meg magamnak, hogy lelki tanácsadást kétjek, mert túlságosan költséges.” Nem szükséges óránként 40 dolláros költséget vállalni. Mint ahogy ön rámutatott, sok ügynökség, egyházi szervezet és önkéntes csoport vállalja a segitségnyujtást, aránylag olcsó árakon, vagy teljesen díjmentesen. *** POTYAUTASOK — Vannak ismerőseim, akik gyakran igénybe veszik a szívességemet. Telefonon felhívnak és megkérdezik tőlem, hogy elmegyek-e erre és erre az esményre. Ha azt válaszolom, hogy igen, akkor azonnal kérdezik, hogy eUöhetnek-e velem. Ilyenkor aztán nincs mit tennem, vinnem kell őket is magammal. Ezekkel a potyautasokkal szemben a legnagyobb ellenvetésem az, hogy ha velem vannak, elveszítem személyes szabadságomat. Sem nem érkezhetem, sem nem távozhatom kedvemnek megfelelően. Sőt sokszor még az utat sem választhatom ki magamnak. Talán a belvárosban bevásárolhatnék néhány dolgot az esemény előtt, de alkalmazkodnom kell a potyautasok idejéhez. Aztán meg kell vámom, amíg az eseménynek vége van, vagy amíg az utasaim befejezik beszélgetésüket a barátaikkal. Arra nincs lehetőségem, hogy néhány perccel hamarabb eljöjjek és megállják a piacnál, vagy néhány ügyet elintézzek, mert utasaimat azonnal haza kell szállítanom. A kocsimnak két qjtgja van. Az egyik potyautas, akinek nehézségei vannak, amikor a hátsó ülésre kell ülnie, ezeket mondta: „Ha <d kocsit vásárolsz, légy szives négy ajtósat venni.” Azt gondolom, azt kellett volna neki válaszolnom: ,,A következő kocsim kétüléses lesz.” VÁLASZ — Vannak emberek, akik szívesen elvisznek másokat az autójukkal. Mivel azonban ön nyilvánvalóan kényelmetlennek érzi a potyautasokat, ezért, amikor megkérdezik telefonon, egyszerűen válaszoljon igy: „Nem otthonról fogok elindulni arra az eseményre” (természetesen ennek igaznak kell lennie); vagy: „Lehet, hogy nem fogok azonnal hazamenni a rendezvény után.” (És ez is legyen igaz.) A LÁTOGATÓ — Még te panaszkodsz, te, aki egész nap fekszel az ágyban?!.... HUMOR Öreg pár ül a Szajna partján. A nénike nyolcvan, a bácsika nyolvanöt lehet. Egyszer csak reszketeg hangon megszólal a bácsika. — Kerek hatvan esztendeje élünk együtt, drágám... Azt hiszem, ideje lenne megházasodni. A hófehér hajú nénike gyöngéden megsimogatja a bácsit, és fejcsóválva mondja: — Ugyan, ugyan édes öregem... Kinek kellenénk már mi ketten? * Két öreg bácsi üldögél a temetőben. Beszélgetnek. — Hány éves, kolléga? Nyolcvankettő. És maga? — Kilencvenhárom, fiam. — Hát akkor, bátyám, magának nem is fizetődik ki már hazamenni... * Egy skót belép a házba, és kétségbeesetten kiabálja feleségének: — Mary! A legelőnkön egy idegen tehén legel! Az asszony ráförmed: — Mire vársz, John? Eredj, és fejd meg! * A kezdő filmszinésznőnek az a feladata, hogy belépjen az oroszlánketrecbe, ám a hollywoodi hősnő sehogy sem mer válalkozni erre a jelenetre. A rendező biztatja: — Ne féljen, fiam. Ez az oroszlán kicsi korában tejen nevelkedett. Mire a sztárjelölt: — Az semmi. Én is azon nevelkedtem, mégis jobban szeretem a húst. * Kovács késve érkezik a hangversenyre. —Már rég elkezdték? — kérdi a jegyszedőnőtől. — Most megy a IX. Szimfónia... — Úristen, akkor nagyon elkéstem!... * A vendég odahivja a pincért: — Hallja, ez már igazán disznóság! Mindennap légy van a levesemben. — Pardon — feleli a pincér —, tessék csak viszszaemlékezni, tegnap hajszál volt. TÁNCSZÓRA (Hivógató) A tánc honnan támad? talán a csizmákból? vagy moháscsipkéjű fürge sarkantyúkból? nem abból, sem ebből, sem abból, nem másból, csak szellőt utánzó vérünk szállásából, vizünk sikságából, hegyünk tetejéből, ragokkal megrakott szavunk közepéből, vetésből, ahonnan fölszáll a pacsirta, akár az emberek fölszabadult kinja, mámoros az égben, de mire lehullna örül, ha a főszél messzi el nem fújja, a szivünk pacsirta, a szél sose áll meg, s ha mégis megállna, magától dallá lesz. (Leány tánc) Párod én leszek, hozzád lépkedek, mint a rózsa napvilághoz illeszkedek, tehozzád megyek, oldalt libbenek, hátulról előre hajlok, vedd hivségemet, hűséges leszek nem ereszt szemed én sem engedlek el immár szép kedvesemet (Férfitánc) Nyissátok ki a kaput, táncba térül minden ut kezdődik a férfitánc erős tánc, akár a lánc, ki perdülne karomba? társam, párom ki volna? aki velem táncba áll, elkerüli a halál, brugó-bőgő, cimbalom, föjjött fényes csillagom, tapsom csattan lábamon, igazgyöngy homlokomon hopp-la hopp-la trallalla klen biyt a lábamba, ördög a derekamba, gyönge lánykéz hígamba szelet vetek markommal, testem levegőt forral, ki perdülne karomba? társam párom ki volna? táncba térül minden ut, döntsétek ki a kaput, csikorogjon, zördüjjön, lábam alá döndüjjön! Héra Zoltán t