Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-07 / 32. szám
14. oldal MAGYAR HÍRADÓ I LELKI BÉKE Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Az emberek nagy része boldogságra törekszik. Mindenáron boldogok akarnak lenni és szinte hajszolják ezt az állapotot, hogy elérhessék. Ezért vetik magukat orgiákba, válnak kábítószerek áldozatává, ezért tapossák sárba az erkölcsöt, mert úgy érzik, az akadályozza őket a boldogság elérésében. ”1 want to be high” mondják a fiatalok, ami annyit jelent, hogy bizonyos elragadtatott felhevült lelkiállapotba akarnak kerülni, ha másképpen nem megy, erőszakkal, alkohol vagy hasonló szerek révén. Tiz évvel ezelőtt talán megértettem volna őket, azaz helyeseltem volna, hogy boldogok akarnak lenni. Ma azonban már megtanultam, hogy a lelki béke mindent jelent. Ha megtaláljuk lelkünk nyugodalmát, elmondhatjuk, hogy boldogok vagyunk. Ennek a lelki békének az elérése azonban nem könnyű. Sok kell hozzá. Egész jellemünk, gondolatvilágunk, életmódunk esszerint kell, hogy alakuljon James Allen egyik könyvében megírja, hogy a lelki béke elnyeréséhez legalább őt tulajdonság szükséges. ”Ez az öt,” mondja az iró, ’’legközelebb áll az életelvek gyökeréhez, legközelebb kerül mindennapi életünkhöz, mert lépten-nyomon hatással van a mesteremberre, kereskedőre, háziasszonyra, állampolgárra. Ezen tulajdonságok egyike sem mellőzhető anélkül, hogy nagy árat ne fizetnénk érte és az, aki tökéletesíteni tudja magát alkalmazásukban gondjai és tévedései fölé tud emelkedni olyan gondolatforrásokat és áramlatokat tulajdonítva el, melyek harmonikusan áradnak a tartós siker felé.” Az első tulajdonság a KÖTELESSÉG. Az, aki csak másokat igyekszik irányítani sohase érhet el célt a lelki béke terén. Első sorban arra kell gondolnia, mivel tartozik ő maga embertársainak, munkájának, hitének. Minden embernek tisztában kell lennie saját kötelességével, és erre kell gondolatait összpontositania, nem pedig szomszédja, barátja, vagy akár ellensége kötelességeire. Következő tulajdonság a BECSÜLET. Nemcsak azt jelenti, hogy ne gyilkoljunk, lopjunk vagy csaljunk. De azt jelenti, hogy kerülnünk kell minden hazugságot, ámítást, becsapást, amellyel másoknak árthatnánk. Magában foglalja az őszinteséget, mellyel Dohnányiné Zachár Ilona ' HETI NAPTAR AUGUSZTUS (OROSZLÁN hava; 11 — Hétfő: Tibor 12 — Kedd: Klára 13 — Szerda: Ipoly 14 — Csütörtök: Özséb 15 — Péntek: Mária 16 — Szombat: Ábrahám 17 — Vasárnap: Jácint síkra szállunk az igazságért. Harmadik helyet foglalja el a TAKARÉKOSSÁG. Takarékoskodjunk lelki tulajdonságainkkal is. A szenvedély pl. nemes, emelkedett tulajdonság lehet, ha azt jóra és főleg, ha a helyes mértékben használjuk. Shakespeare drámáiban beállítja, hogy a legnemesebb tulajdonság, mint a szeretet, törekvés, stb. halálos tragédiát idézhet elő, ha túlzottan és helytelenül van alkalmazva. Ugyanakkor azonban legyünk BŐKEZŰEK az adakozásban, akár pénzről, vagy akár részvétről, vagy szeretetről van szó. Adhatunk tovább gondolatokat, érzéseket, megértést, jóakarót, nemeslelkűek lehetünk még azokkal szemben is, akik vétkeztek irántunk. Erre a célzott az Uj Jézus és noha eleinte sokat elmélkedtem ezen és bevallom, néha még HAZAM Itt ragyog rám a nap, itt találok barátokat s hüs vizű kutakat, itt sorra kerék, domb és szív a láthatár, itt szálltak el a szárnyaló napok őseim ősei felett, és szóltak szavak, és hullatták lombjukat remények, zuhogtak záporok, fénylettek szenvedélyek, s hajdanvolt fák árnyékában hajdanvolt arcok virrasztottak tűnő órák fölött. Szivem akkor még a Holnapban vert, testem akkor még a Holnapba;. élt, vérem a meg-nem-született idő! melegbe te s szunnyadó hangom megremegteti. y. csiráiban szunnyadó ágakat. Itt tüzek gyultak, s fordultak barázdák, és szóltak szavak, és szálltak sírba arcok, és napok teltek és éjszakák, és hömpölyögtek folyók, és hajdanvolt fák árnyékában hf " G. ^ : rendre ajándékul adták nekem :> kdusí és h: f'-xv., s a hangomat, a haja»,? színéi s r. : és lépteim neszét dús füvén -a jelennek. Látásom és hallásom tűnő hullám csupán a vérem boldog áradásán szive felé az édes Holnapnak, akit'' nuyd fiamnak nevezhetek, s akinek mí\id továbbadom szavaimat, szemem színét s a rám ragyogó napot és folyókat,. s örökül hagyom rá nevemet, és emlékezetemet és a győzelmeket itt, ezeken a halmokon, ahol rnsyd én is kerék, domb, szív leszek. kételkedtem is, ma már tudom, mennyire igaza volt Nemcsak ellenségeinket illetőleg, de elsősorban saját magunk szempontjában és érdekében is. Utoljára az ÖNURALMAT említi az iró. De noha utoljára hagyta ennek a tulajdonságnak a megtárgyalását, kifejti, hogy ez egyike a legfontosabb oknak. Önuralom nélkül semmire se mehetünk. "Mutass nekem egy kereskedőt,” írja James Allen,” aki elveszíti önuralmát amikor a vevőjével valami csekélységen vitatkozik, és én bebizonyitom neked, hogy az ilyen ember megérett arra, hogy vesztessé váljon. "Majd igy oktat bennünket: ’’Tanuljunk meg türelmesek, tisztaerkölcsüek, szelídek, barátságosak és sziklaszilárdak lenni, mely jellembeli tulajdonságok bennefoglaltatnak az önuralomban; ennek elsajátítása csak lassan, megy, de ameddig valóban el nem sajátítjuk őket jellemünk és sikerünk teljesen bizonytalan. Ki az, aki önuralomban tökéletesítette magát? Ez az ember valóban MESTER az élet terén. /z Őseink nyomában Eddig tehát Jugria és az oroszok Jugria-hagyománya. S mit látunk ebből Aeneas Sylvius közlésében? Először is a Jugria-fogalom egyáltalán nincs benne megemlítve, csak ázsiai Szkitiáról esik szó. A veronai szerzetes itt, nem messze a Don forrástól a magyarral azonos nyelven beszélőket talált. Alig elképzelhető, hogy a veronai szerzetes, akinek az útja hitelességében nincs okunk kételkedni, a vogul-osztják nyelv hallatán a magyarra gondolt volna. E korban a vogul-osztják és a magyar nyelv olyan távol áll már, hogy laikus fül semmi rokonságot nem tud felfedezni köztük. Aeneas Sylvius értesülése tehát csak a mongol korban szétszóródott tényleges magyar töredékekre vonatkoztatható. Hogy földrajzilag hova helyezhető ez a magyar töredék, igen nehéz megállapítanunk, hiszen a korabeli geográfiában ázsiai Szkitia már a Don folyón túl kezdődik. Mindenesetre a ,,nem messze a Tanais forrásától” laza földrajzi meghatározása nehezen lenne az Ural vidékére érthető, s mert 1483-ban a magyarok szerepelnek a rjazanyi területen, legvalószínűbben erre a vidékre gondolhatunk mi is. Ez az 1483-as orosz oklevél a moszkvai és rjazanyi nagyfejedelem megállapodásai tartalmazza. A moszkvai nagyfejedelem megtiltja a rjazanyi nagyfejedelemnek, bojáijainak és embereinek, hogy Danyjár cárevicstől, Kaszimov urától elmenekült adófizető embereket fogadjanak be: ”És azokat, akik Rjazanyba mentek a cárevicstől és hercegeitől a le nagyatyád Iván Fedorovics nagyfejedelem élte után, böszörmény vagy mordvin vagy magyar (az oroszban Mocsárin alak áll), fekete emberek, akik a cárevicsnek jaszakot (egy adófajta) adnak, megparancsolom neked Iván nagyfejedelemnek és bojárjaidnak, hogy ezeket az embereket bocsásd vissza önként helyükbe, mindegyiket oda, ahol lakott;...”. A magyarok ebben ; oklevélben a rjazanyi nagyfejedelemség területén, illetve annak keleti részéből leszakasztott kaszimovi kánság, a moszkvai nagyfejedelemség tatár hűbéres államának területén fordulnak elő, jó 500 kilométerrel nyugatra a Volga középső folyásától, ahol Julianus magyarokkal találkozhatott. A magyarok — mint ahogy a többi Volga vidéki nép — nyugat felé való vándorlását az Arany Horda, majd utódállama, a Kazányi Kánság (Folyt, a 15. oldalon) Cézár Baltag
